Rendnek kell lenni a világban. Ki tudja ezt jobban, mint a háziasszony, akinek a girbegurba burgonya folyton kiszökik a kezéből, miközben a makrancos csírák ellenállnak a kicsit már csorba (még a nagyié volt…) pucolókésnek?
Szerencsére van nekünk Földművelésügyi Minisztériumunk, ahol gondolnak a kisemberek nyűgjére-gondjára is. Ha minden jól megy, rendeletben szigorítják majd a krumpli forgalomba hozatalának szabályait, így talán nemsokára csak ép, hiánytalan, tiszta, kemény burgonyákkal találkozhatunk majd, amelyek átmérője ráadásul nem lehet kisebb 3,5 centinél. Hulljon tehát a férgese!
Pompás ötlet, hiánypótló kezdeményezés. Én azonban nem állnék meg itt, hiszen oly sok ép, hiánytalan, tiszta és kemény dologra lenne még szükség. Persze, szigorúan 3,5 centi átmérőnél nagyobb méretben. Persze nem árt definiálni, mit is takarnak ezek a fogalmak.
Az, hogy valami legyen ép, evidensnek tűnik. De nézzük a másik oldalról. Kell nekünk bármi, ami nem az? Persze, hogy nem. Mert vegyük, mondjuk, a bonyhádi középkori templomrom esetét: minek hagynánk, hogy a régészek összevissza túrják a földet, hogy néhány téglát meg faldarabot megmentsenek az utókornak, amikor van helyette egy 550 milliós, kormányzati támogatással épülő út, amit át lehet adni október 23-án? Temessük inkább vissza azokat a rút romokat (a megyei kormányhivatal örökségvédelmi hatóságának engedélyével), és építsük rá azt a szép utat. Aztán persze, ha kapunk rá újabb százmilliárdokat, akkor esetleg módosíthatjuk az út vonalát, addig viszont maradjon a föld alatt a rom, felette pedig dübörögjenek az autók. Így kell ezt csinálni.
És ha már a hiánytalanról esik szó, vegyünk példát az uniós források szétosztásában tanúsított buzgalomról. Mert ne aggódjunk például, ha arról van szó, hogy van mintegy félmilliárdnyi szétosztogatható pénz, amire alig egy hetük van pályázni az érdeklődőknek – teljesíthetetlen feladatnak tűnik? Bizonyosan nem az. Olyan pályázókat keresnek, akik vállalni tudják, hogy a következő két hónapban tartanak 8 előadást 300 főnek, hogy a hátrányos helyzetű embereket foglalkoztató szociális szövetkezetek működését, együttműködését javítsák. Kétségkívül nemes cél, 35–80 millió forintot lehet nyerni rá. Épp ezért ne forgolódjon senki álmatlanul – a pénzt nyilvánvalóan hiánytalanul szét fogják majd osztani, mint ahogy eddig is mindig sikerült a szűkös határidők és a lehetetlen feltételek mellett is megtalálni azokat, akik ezeket az érdekesen kiírt pályázatokat véletlenül pont időben tudják a megfelelő minőségben teljesíteni.
És hát természetes, hogy a tisztaság nagyon fontos. Más esetben vajon miért döntene úgy a kormány, hogy 50 éve elavult, de darabonként 50-60 milliárd forintba kerülő szemétégetőkkel rendezi a folyamatosan betelő hulladéklerakók áldatlan állapotait? Lázár János jelentette be, hogy jönnek a hulladékégetők, csakhogy Illés Zoltán, a Fidesz korábbi környezetvédelmi államtitkára szerint ez a megoldás „legfeljebb az ellopható milliárdok számát növelné”, óriási korrupciós kockázatot rejt magában, és még ráadásul nem is korszerű. De ha egyszer tisztaság kell, a kormányt ezek az érvek nem fogják meghatni.
Keménységből pedig a magyar polgármesterek mutatnak példát (már amelyik). Fáradhatatlanul dolgoznak ugyanis, nem ismerve sem hétvégét, sem szabadságot. Mint kiderült, a szolnoki polgármester, Szalay Ferenc az előző ciklusban 119 napnyi, papíron fel nem vett szabadságát végül 3 millió forinttal ellenpontozta az önkormányzat. De nem csak ő volt a munka hőse: Németh Szilárd rezsibiztos, Csepel egykori ura például 1,4 milliót, Kósa Lajos, Debrecen volt polgármestere, a Fidesz új frakcióvezetője pedig 1 milliót kapott, 40 napnyi ki nem vett szabadságáért az előző ciklus végén. Ebből is látszik, a kemény munkának megvan a maga jutalma.
Ami pedig a 3,5 centis átmérőt illeti… Ha valamit, akkor azt már megtanulhattuk a Fidesztől, hogy ebben a burgonyaszigorral irányított országban nem érdemes kicsiben játszani. Itt már csak Orbán Viktort érdemes idézni. A miniszterelnök tavaly a Bibó István Szakkollégiumban ficsúros vidámsággal elevenítette fel azon hátborzongató napok emlékét, amikor hazánk egyik pillanatról a másikra majdnem csődbe jutott 2011-ben a gonosz külföldi gazdasági erők fondorlatos cselszövései miatt: „A Matolcsyval ketten tartottunk gyorsan egy megbeszélést, és bejelentettük, hogy a pénzügyi helyzetet értékelve az IMF-hez fordulunk segítségért. Akkor hirtelen a pénzügyi támadások nagy része elmaradt. Aztán persze amikor a bakancs már nem volt a nyakamon, nem állapodtunk meg… Bejelentettük, hogy a lengyeleknek akkor már megadott Flexible Credit Line nevű rugalmas hitelkeretre gondoltunk. Azt mondták, hogy na, azt nem adják. Milyen kár, mondtam” – mesélte Orbán.
Látják, így is lehet ezt a játékot játszani. Mindegy, hogy krumpliról vagy államcsődről van szó – a lényeg, hogy tudjunk nagyobbat mondani annál, mint ami van. A többi meg majd megy magától.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
