Reform, innováció, egyensúly, fordulat. Növekedés, válságkezelés, felzárkózás. Siker, siker, siker.
Ha sokáig mondogatjuk, talán el is hisszük – valahogy így lehetett vele Matolcsy György is, aki végre minden kisebbségi komplexusát belefojthatta „Egyensúly és növekedés” című kötetébe, melynek célja az volt, hogy kőbe vésse azt, ami tán nem nyilvánvaló: Magyarország gazdaságpolitikáját az elmúlt négy évben egyetlen szóval lehet jellemezni. Siker. Az innovációk, felzárkózások és fordulatok, melyek kirángatták hazánkat a mélyrepülésből (ami, mondani sem kell, 1990 és 2010 között zajlott), mind Matolcsy György nevéhez fűződnek, aki először nemzetgazdasági miniszterként, majd a jegybank elnökeként vett részt aktívan ebben a példaértékű sikertörténetben. Azt inkább ne vegyük figyelembe, hogy már a 3900 forintért megvásárolható kötet bevezetőjében milyen mondatszerkesztéssel operál a jó Matolcsy, hiszen még ő sem lehet egyszerre a gazdasági fellendülés motorja és prousti magasságokba szárnyaló írózseni.
Forduljunk inkább rá a hét többi sikerére – mert bizony, volt belőlük néhány igazán említésre méltó.
Gondolhatta például bárki komolyan, hogy az országhatáron túlról kevésbé tűnik sikertörténetnek az, ami itt minálunk folyik? Hogy ez mekkora butaság és a magyar diplomácia jövőjét a Századvég Alapítvány volt hivatott bemutatni (kaptak is rá 1,3 milliárd forintot, hogy kutassanak és kommunikáljanak a témában). Szerveztek is egy konferenciát, ahol el lehetett mesélni az érdeklődőknek: Magyarországot tulajdonképpen szeretik és becsülik külföldön. Hogy miért, azt Szabó László külügyminiszter-helyettes sorolta fel lelkesen. Különadók, oktatási rendszer átalakítása, rezsicsökkentés, közmunkaprogram, új Alaptörvény – hogy csak néhányat említsünk a sok nagyszerűségből (az pedig ne tévesszen meg senkit, ha ezen ügyek némelyike miatt amúgy élesen bíráltak minket ott, külföldön). „Nem elég sikeresnek lenni, sikeresnek is kell látszani” – mondta Szabó. Ha könyv nem is, de tanulmány bizonyosan születik majd ebből a remek ötletből, nagyon várjuk.
De ha valakinek, akkor a NAVnak bizonyosan ki kellene adnia egy könyvet arról, hogyan kell kielégítő önvizsgálatot tartani. Ők megtették ugyanis – ha már egyszer korrupcióval vádolták őket, amit mégsem lehet szó nélkül hagyni –, és lássunk csodát: úgy találták, hogy egyetlen vádpont sem állja meg a helyét. A vizsgálatot egyébként az a Vida Ildikó vezette, akit személy szerint is erősen érint az ügy, hiszen ő az egyike a hírhedt hatoknak, akiket kitiltottak az Egyesült Államokból. Valamit nagyon tud egyébként a NAV, hiszen legutóbb, amikor ilyen belső vizsgálatot tartottak (akkor az ezermilliárdos áfacsalási ügyben), szintén nem találták bűnösnek magukat.
Jó is lenne, ha megosztanák egyébként sikerük titkát a közzel, hamarosan nagy szüksége lesz a receptre a Legfőbb Ügyészségnek. Az Átlátszó adta közre a szomorú statisztikát: amióta 2010-ben Polt Pétert nevezték ki a hivatal élére, háromszor akkora arányban utasítják vissza a hivatali korrupció miatt tett feljelentéseket, mint az azt megelőző 5 évben. Polt Péter összeráncolt szemöldökkel vizsgálatot rendelt el az ügyben, lehet izgulni, hogy találnak-e majd valamilyen turpisságot a saját házuk táján.
A kötelező drogtesztek nagy barátja, Kocsis Máté viszont ostromolja a csúcsokat. Még meg sem száradt a pecsét Németh Szilárd (korábban rezsibiztos, mostanában fusiban megválasztott birkózószövetségi elnök) kinevezésén, máris követi a jó példát – igaz, ő nem a birkózók, hanem a kézilabdások első embere lesz. Itt mondjuk korántsem akkora a váltás, mint a birkózószövetségben, ahol Németh az igazi sportlegendát, Hegedüs Csabát ütötte ki a posztból. Kocsis viszont annak a Vetési Ivánnak ül a helyére, aki korábban a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának vezetője volt, innen került a Magyar Kézilabda Szövetség élére, de most családi okokra hivatkozva nem folytatná a munkát. Így legalább Kocsis egy új területen is kibontakoztathatja tehetségét.
Igazi sikertörténetet viszont egyértelműen Szalay-Bobrovniczky Alexandra írhatna, mindannyiunk okulására. Még csak 27 éves, épp az államvizsgáira készül, cserébe viszont a férje az Orbánkormánynak rendszeresen dolgozó Századvég-csoport egyik vezetője (és jó barátja Habony Árpádnak is), ő maga pedig kedveli Tarlós István humorát. Ja, és a napokban Szalay-Bobrovniczky Alexandra lett minden idők legfiatalabb főpolgármester-helyettese. Kitől lenne érdemes tanulni, ha nem tőle?
És bár a hét valóban azokról az emberekről szólt, akik megmutatták, hogyan kell sikeresnek látszani, és ezáltal valóban sikeresnek is lenni, a legjobb mégis az lenne, ha ezek a nagyszerű emberek a saját válluk veregetése helyett inkább megpróbálnának valami hasznosat is csinálni. Vagy ha az nem megy, akkor legalább nem ártani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!