Ilyen rövid egységidőre jutó parasztozás akkor sem hangzott el a magyar országgyűlésben, amikor még a Független Kisgazdapárt képviselői foglaltak helyet a patkó ívében. Igaz, ilyen nyíltan sem parasztoztak le még minisztert, mint a héten, igaz, a miniszter két évvel ezelőtt önmagát nevezte született parasztnak, amikor az index.hu megkérdezte, mit gondol az urizálásról.
Gondolta a fene, legkevésbé a miniszterré lett parasztgyerek, hogy két év múlva őt is megkörnyékezi a luxus és urizálás démona, és Rogán Antal – merthogy róla van szó – a parlamentben kényszerül magyarázkodásra egy – elsőre jó ötletnek tűnő – könnyed esküvőre tartó, majd onnan visszatérő helikopterezés miatt. Talán nem kellett volna először letagadnia ezt, amikor ezzel szembesítették. Talán Dömötör Csabának, a miniszter helyettesének nem kellene azt gondolnia, hogy az majd hitelesebbé teszi a hazugságon kapott miniszterét, ha azzal érvel, hogy a helikopter nem is Rogán Antalé.
De nézzünk néhány gyöngyszemet a hét eleji parlamenti parasztozás-termésből. Elsőként Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) felszólalásából: „Parasztnak születni nem szégyen, de parasztul viselkedni igen.” „Nem mindegy, hogy a viselkedése vagy a foglalkozása paraszt az embernek.”
Aztán következzék Apáti István (Jobbik): „Egy igazi parasztgyerek, ha megkérdezik, hol töltötte a hétvégét és mennyibe került ez, akkor igazat mond, és nem kezd el hazudozni.” „Egy igazi parasztgyerek tisztességesen dolgozik, és soha nem vetemedne lopásra.” „Egy igazi parasztgyerek nem zsúrpubi.”
Rogán Antalnak, persze, nem esett jól az sem, hogy Bangóné Luxus Tóninak nevezte őt. Ez amúgy igaztalan állítás is, mert a luxus nem tud tonizálni, legfeljebb Tóni urizálni, de ennél mélyebbre menni már nem éri meg. Ám ezt követően olyasmi történt, amire szintén nem volt még példa az összes Orbán-kormány idején. Rogán Antal a parlamenti keresztelőt követően egy tőle szokatlanul őszinte megnyilvánulásra ragadtatta magát. Önkritikát gyakorolt és bevallotta, hogy hibázott, és ezt is mondta: „Politikus magáncélból soha nem használhat helikoptert, még akkor sem, ha egyébként ezt a felesége elég ügyes üzletasszonyként még meg is engedheti magának.”
Eh, csak ezt az egyébkéntet ne tette volna hozzá, de ez a kabinet már csak ilyen: a parlamenti patkó jobb oldalán mintha csupa szegény gyerek ülne, bezzeg a családtagok, rokonok és barátok. Ugye. Nemde.
Ugyanakkor Bangóné sem érezheti most olyan jól magát. És nem azért, mert leteremtette az asszonyszoknya mögé bújó minisztert, hanem mert pártja, az egykor szebb időket és nagyobb parlamenti patkószeletet is birtokló MSZP simán megszavazta a kormány által egy nap alatt átnyomott tao-pénzek titkosítását. A párt utólag, persze, tévedésre hivatkozott, így már csak abban az Áder Jánosban reménykedhetnek, aki az utóbbi években mintha sokkal többet tenne a Föld megmentéséért, mint a magyar demokrácia leépítésének megakadályozásában. Az MSZP amúgy sincs könnyű helyzetben, és bizonyára emlékeznek arra a folyamatra is, hogyan koptak ki a törvényhozásból a kisgazdák, a szabad demokraták, s ha valóban úgy hiszik, hogy ’18-ban meg tudják szorítani a Fidesz–KDNP kombóját, ennél talán összeszedettebben kellene kihasználni népképviseleti törekvéseiket.
Ennyi parlamenti év után, amennyit a balpárt elhagyott maga mögött, ilyen társadalmi környezetben, ahol a hatalmon lévők az aljáig kilúgozták már a demokráciát, csak az nyom véletlenül mellé, aki még kedden is azon kuncog, hogy hétfőn parasztgyereknek neveztek egy minisztert a parlamentben.
Ahelyett, hogy ámulnának azon, hogy Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára az időközben tragikus hirtelenséggel bezárt Népszabadság utolsó számában azt mondta, hogy Magyarországon felesleges szélerőművekbe fektetni a pénzt, mert nálunk alig fúj a szél, s legyen helyette inkább paksi atomenergia – ja, ezt még nem mondta –, de a geotermikus és a napenergia sokkal jobb.
Ez utóbbi ugyan nem nagyon érthető, hiszen L. Simon László – akkor már kormánybiztos – két éve meg azt bizonygatta, hogy a napenergia meg azért nem jó, mert az országnak éjszaka is szüksége van áramra. Lehet, jó volna megkérdezni erről a szakmai vitáról Áder Jánost, mert ha az egyenletből kivonjuk „a kormány úgyis Paksra akar orosz atomot” politikáját, valahogyan dűlőre kellene jutni abban a kérdésben is, hogy akkor az állam tavaly miért sújtotta környezetvédelmi büntetőadóval a napelemek forgalmazását.
Nos, nem könnyű eligazodni azon, ami és ahogyan történik ebben az országban. Mert már az sem egytértelmű, hogy rendben van-e, ha a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Kara méltányosságra hivatkozva kötelező középfokú nyelvvizsga nélkül ad diplomát a dékáni hivatalvezető lányának, különösen úgy, ha az ennek tisztázására szolgáló adatok nem nyilvánosak.
De ebben az országban lassan semmi sem nyilvános, ami kínos a hatalomnak. Ha pedig mégis kellenének az adatok, busás árat kérnek érte. Ha így folytatódik, hamarosan a hatalom sem lesz nyilvános. Annak is meglesz az ára. Most viszont örüljünk annak, hogy egy miniszterré lett parasztgyerek ki merte mondani a parlamentben, hibázott, mert helikopterre szállt. Azt ugyan egyetlen szóval sem mondta, hogy talán hazudott is. Igaz, a politikusok abba nálunk belebuknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
