Szívet melengető az a gyarapodás, ahogyan Felcsút polgármestere hétről hétre gazdagodik. Mészáros Lőrinc példaként állhatna minden magyar ember elé, hogy lám, aki tesz érte, annak jut is. És most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy mindehhez, persze, nem elegendő egyszerű állampolgárként élni; nem elegendő egyszerű városvezetőként dolgozni, de ki ne akarna ilyen jólétet magának, mint ez a remek ember, aki szerencséjét még csak nem is annak köszönheti, hogy a miniszterelnök a barátja, s hogy dőlnek hozzá az állami és uniós pénzek, és ha nem nyer valamilyen pályázaton, akkor lehet, hogy csakis azért nem, mert el sem indult rajta.
Bár, még az is lehet, Mészáros Lőrinc még így is nyerne. Szóval, a szerencséjét csakis annak köszönheti, hogy egyéniségének minden erejével és jellemének kiteljesedésével tesz azért, hogy az ország egyik legtehetősebb polgármestere, pontosabban vállalkozója legyen, bekerülve a száz leggazdagabb magyar közé is, többek között Fejér megye legnagyobb földesuraként.
S hogy hogyan jut mindenre ideje a felcsúti polgármesteri teendői mellett, cégeinek megfelelő irányításával, nos, ezt előbb vagy utóbb alighanem a közgazdasági egyetemen is tanítani fogják – amire, figyelem, többi kistelepülési polgármester, érdemes volna beiratkozni, hátha Mészáros elárulja a magyar gazdagodás titkát.
Ezen a héten még az is kiderült róla, hogy Horvátországban tavaly vett egy tengerparti villát potom 700 millió forintért, amit a gázszerelőből lett csodagazdag ember azzal magyarázott, hogy a villa nem is az övé, ahogyan az ingatlan építője állította, hanem – és íme máris egy kis magyar közgazdaságtani érveléstechnika kezdő polgármestereknek – a résztulajdonában lévő cégéé. Vagyis az övé – is. Felcsút polgármestere azonban érdekelt egy másik horvát tengerparti villában is, de ezen nem szabad meglepődni, hiszen akinek sok pénze lesz hirtelen, az nyilván költi is azt, mert mire lenne jó a sok egymásra rakott pénzköteg, otthon, feltornyozva Fejér megyei birtokán.
Mészáros Lőrinc ezért vett is egy focicsapatot Horvátországban, még januárban, az NK Osijek finanszírozása azonban igencsak költséges lehet, mert úgy tűnik, ezt már a polgármesterek példaképe sem bírja – önerőből. Segítségére siettek hát a nagy magyar, a kormányhoz közel álló állami cégek, és be is jelentették, hogy a Duna Aszfalt, a Magyar Építő, valamint a West Hungária Bau hárommillió euróval (mintegy egymilliárd forintnyi összeggel) szponzorálja a horvát gárdát. A horvát bajnoki tabellán tavaly az utolsó harmadban végzett eszéki csapattal komoly tervei vannak Mészároséknak, hiszen stadiont építenének neki, valamint létrehoznának egy ötszáz fős akadémiát is.
Azt egyelőre nem tudni, mennyibe kerül az eszéki beruházás, de mindeközben Mészáros polgármester úr legszűkebb hazájában, az 1812 fős Felcsúton hatmilliárd forintból épül egy vadonatúj sportcsarnok. Ebből is látszik, hogy pörög az élet a polgármester úr körül, mintha tényleg minden arannyá válna a kezében.
És ebből a jóságból jut azoknak is, akik jóban vannak Mészárossal, de legalábbis üzleti érdekeikben azonos irányba tartanak, hiszen – ahogyan azt a Figyelő is megírta a héten – még az is elképzelhető, hogy a kormány annak a Szíjj Lászlónak (ő a Duna Aszfalt tulajdonosa) adta el az MKB Bankot, aki, nahát, éppen cégeivel együtt Felcsút polgármesterével nyeri sorra a legzsírosabb közbeszerzéseket. Igaz, Szíjj nem kommentálta, hogy vett volna egy bankot, de nem is cáfolta.
S ha már banki ügyek. Mára az is kiderült, hogy a Külügyminisztériumhoz tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház 2013 tavaszán két nap alatt 9,3 milliárd forintot utalt a 2015-ben csődbe ment Quaestornak, amiből a csőd napján 3,8 milliárd forintot kapott vissza különös körülmények között. Ugyanakkor ma is vannak olyan károsultak, akiket még csak válaszra sem méltatnak, nemhogy kifizetnék őket az állami garanciából. Úgy tűnik, a kormány könnyen ígér, de ezen csak az csodálkozik, aki el is hiszi azt, amit ígér. Különösen úgy, ha az ígérgetésnél csak éppen azt felejtették elmondani, hogy a Quaestor-kötvényeseknek nem is jár az állami garanciavédelem. Már csak arra kellene választ kapni, hogy ha a Magyar Nemzeti Kereskedőház éppen a csőd napján kapott vissza egy rakás pénzt, a „kisbefektetők”, vagyis a polgárok vajon miért nem. Talán, mert nem is tudtak róla. Mert nekik senki sem szólt, az biztos.
De Lázár János nagybátyja mezőgazdasági cégénél sem kellett szólni senkinek, hogy pályázzon uniós forrásra, és nyert is a cég hárommilliárd forintot 2007 és 2015 között. A 444.hu megírta, hogy Lázár miniszter úr amúgy két százalékkal tulajdonos ebben a cégben, de ez olyannyira elenyésző hányad, nemde, hogy nem is fontos információ a sikeres pályázatok tükrében.
Mert így megy ez minálunk, errefelé, Magyarországon. Igaz, a sikeresség értékmérője kicsit magasan kezdődik, de lám, egy falucska polgármesterének is megadatik a lehetősége arra, hogy elérje a milliárdosok régióját. S ha már ott van, maga után húzza az egész országot. Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy felfelé vagy lefelé – de ez előbb-vagy utóbb úgyis kiderül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
