Flepnisség – ez a szó keltette fel a figyelmemet, amikor Sallai Róbert Benedek LMP-képviselő kissé hadarva felsorolta azt a 60 jelzőt, amellyel méltatni kívánta pártja nevében a nemzeti parkok földjeinek elsíbolását. Nem használtam még ezt a szót, de abban egyetértek Sallaival, hogy idevág – oktalan, dicstelen, alantas és bolond ötlet ez (még mindig a képviselőt idézem), egyet nem lehet rá mondani: hogy példa nélküli lenne mostanában.
A szomorú ugyanis az, hogy a jelzők, melyekkel Sallai megsorozta hallgatóságát, bőven ráhúzhatóak még egy sor emberre és ügyre, csak a kormány szűkebb körében.
Ugyan mi mást is mondhatnánk például arra, amikor Hende Csaba elfelejt szólni, hogy a nagy utazgatásba még belefért (közpénzből, mi másból) egy olaszországi kiruccanás is, vagy hogy ugyanarra a lengyelországi látogatásra egyszer 200 ezres, másszor már 459 ezres reprezentációs költséget számolt el? Hivatkozhatna talán Sallai szavaival elmezavarodottságra, agyalágyultságra vagy buggyantságra, de maradjunk inkább annyiban, hogy ez színtiszta becstelenség.
De dicstelen ügy Habony Árpád kisbuszos sztorija is. Az a legkevesebb, hogy áthágott egy rakás közlekedési szabályt (ezzel valahogy nem is foglalkozik már senki), de maga a jármű is simlis, mert bár kiderült, hogy a Porsche Lízing Kft. tulajdonában van és új autóként állt forgalomba, de a rendszáma nincs nyilvántartásban, és továbbra sem tudni, Habony milyen jogcímen szabálytalankodik benne.
Aztán nehéz nem rablásnak, dicstelenségnek, alávalóságnak vagy éppen hitványságnak bélyegezni azt a tempót, ahogy Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a cége nyeri a közbeszerzési pályázatokat. 15-ből 12 a mostani mérleg, miközben egy korábbi munkájuk, a Pók utcai lakótelep közvilágításának „korszerűsítése” miatt lakók tömkelege háborog.
Az, hogy Lázár János nem tud válaszolni arra az újságírói kérdésre, hogy hová vezet a Fidesz galádsága, szerintem egyszerű álnokság vagy inkább átverés, míg Szijjártó Péter azon kijelentése, miszerint Magyarország „keresztény külpolitikát folytat”, nettó butaság. Azt állítani pedig, hogy „az európai stabilitás egyik legfontosabb pilléreként tekintünk Egyiptomra” (szintén Szijjártó) az oktondiság és bumburnyákság tetőfoka, míg Semjén Zsolt közleménye, amelyben „a KDNP üdvözöli az osztrák alkotmánybíróság döntését az üzletek vasárnapi zárva tartásáról”, a jellemtelenség, korlátoltság és agyatlanság netovábbja.
„A kormánypártoknak tűzzel-vassal irtani kell minden ilyen [korrupciós] jelenséget: a komolyan vehető vádakat hiteles és teljes körű vizsgálattal kell cáfolni” – állítja teljes mellszélességgel Gulyás Gergely, a parlament alelnöke. Az elmúlt időszak eseményeit figyelembe véve egy ilyen kijelentés a Fidesz berkeiből minimum gyalázatos és aljas, egyben tiszteletlenség a választópolgárokkal szemben, cserébe felelőtlen is, hiszen mi van akkor, ha mégsem irtják ki a korrupciós ügyeket (amire azért van némi esély)?
Maradjunk annyiban, hogy a lopás manapság csak bizonyos esetekben büntetendő. Ha például kiderül, hogy a letelepedési kötvényekből úgy lehet keresni 50- 60 milliárdot is akár évente, hogy Rogán Antal kitalál egy törvényt, kialakít egy sajátos szempontrendszert, majd az egész bizniszt off shore cégeknek adja ki, az nem esik ebbe a kategóriába. Legfeljebb az egyszeri ember nevezheti szégyenletes szélhámosságnak, netalán széltolóságnak vagy egyszerűen szemétségnek (az Sz betűt Sallai is előszeretettel böngészhette a szlengszótárban), aki benne van, az ostoba, tébolyult, ütődött és zavarodott lenne, ha kihagyná. Szerencsére az is kiderült, hogy „a kormány olyan adóhivatal kialakításán munkálkodik, amely a szabálykövető adózóknak számos szolgáltatást nyújthat és megkönnyítheti a legális szereplők életét”, és ebben az esetben eszetlenség, féleszűség, háborodottság és idiótaság (variációk egy témára) lenne megkérdezni, hogy akkor miért nem távozik pozíciójából Vida Ildikó. Csakhogy a NAV-nak erre is van válasza, méghozzá az, hogy most nem foglalkoznak a személyi kérdésekkel – minek is tennék, az már igazán balgaság lenne… Csak hogy lássuk, hogy is megy ez, kiderült, hogy a nemzetközi áruházláncok százmilliókat fizettek ki bírságokra, míg hazai versenytársaiknak (CBA, Coop) ennek csak töredékétől kellett megválniuk. Ezt minek nevezzük? Kisszerűségnek aligha, hiszen nagy pénzekről van szó, mindenesetre talán a piszkosság ideillő, mivel a szándék nyilvánvaló.
Sallai szavai közül a feslettséggel, erkölcstelenséggel és a züllöttséggel ugyan nem tudok érdemben mit kezdeni, a zizzentség kifejezést pedig legfeljebb Leslie L. Lawrence regényeiben szoktam felfedezni, olyan erős szavakat meg a magam részéről nem használnék, mint mocskosság, hazaárulás vagy a normálatlanság, de bőven egyetértek vele, hogy rengeteg svindler, tökkelütött tökfilkó, félkegyelmű és kókler, vagy hogy még erősebbet mondjak: gazember és félnótás tevékenykedik mifelénk mostanában, a romlottság és tökéletlenség égisze alatt. Sallai tehát nagyjából jól összegzett. És talán véletlenül, talán azért, mert van, amire már nincs is szó, hatvan helyett eggyel kevesebb jelzőt sorolt fel. Hogy mi lenne az? Mondjuk az, hogy Fidesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!