Heti abszurd: Mint a faék

Veszélyes időket élünk. Terroristák, migránsok, migráns terroristák mindenütt. Az egész világ a feje tetején. Lipcsében például az utcára sem szabad kimenni egyedül, mert az embert rögtön macsetével hadonászó fekete emberek rabolják el, de csak azután, hogy fehér anyák kezéből fehér csecsemőjüket ragadják el, a komplett magyar vívó válogatott szeme láttára. Csak ez a lángoktól ölelt kis ország maradt nekünk, ez a fallal körülvett béke szigete, ahol egészen a múlt hétig a legveszedelmesebb ellenség egy nyolcvanhét éves kőgazdag cukros bácsi volt.

Meg az ellenzék. És a sajtó. Brüsszel. Álcivilek. Szóval csupa, egyáltalán nem komolyan vehető figura, akit a mi szalmakalapos hősünk egyetlen falással kap be reggelire. Na de aztán kiderült, hogy a béke csak látszólagos, a terroristák hozzánk is befészkeltek.

Először egy tizennyolc éves gimnazista kocka küldte a padlóra a BKK teljes informatikai rendszerét, amelyet nem mellesleg egy vezető kommunikációs cég fejlesztett ki rohammunkában. Szerencsére a hatóságok a helyükön voltak, és az éjszaka leple alatt lerohanták azt a házat, ahol a feltételezett kiberterrorista lapult. Egyébként abból feltételezték, hogy ott lapul, hogy ő maga mondta el. A nemzetközi szakirodalom az ilyet etikus hekkernek nevezi, vagyis olyan kockának, aki számítógépes rendszerek biztonsági hibáit tárja fel. De nem nálunk. A magyar főváros főpolgármestere szerint a hekker olyan valaki, aki kizárólag balatoni hekket eszik ebédre, de az etikus szóról semmi érdemi nem jut eszébe.

Egy másik magyar terrorista szerdán csapott le újból, ezúttal a Pöttyös utcánál. Az aprólékosan kimunkált terrorakció forgatókönyve szerint, amikor a bemondó bemondta, hogy „az ajtók záródnak, kérem, vigyázzanak!”, az ajtók nem záródtak be. Először mindenki azt hitte, hogy csak a szokásos: az oroszok megint elbasztak valamit, de aztán jött a főpolgármester, és elmagyarázta, hogy „itt valamilyen koncepcionális valamiről van szó”. Tudniillik valaki (vagy valakik) egy fakockát helyeztek az ajtósínre, aminek viszont a fele se tréfa. Baleset vagy szerelői hanyagság kizárható, tudniillik „képtelenség, hogy valakinek a zsebéből egy ilyen méretre szabott tárgy véletlenül pont úgy essen az ajtóba, hogy az beszoruljon a szerkezetbe. Vélhetően valaki a csúcsforgalomban cipőfűzést imitálva tette be azt az ajtóba.” Tarlós István egyúttal arra kérte a budapestieket, legyen éberek, ha valahol cipőt fűző embert, vagy gyanúsan magányos fakockát látnak, azonnal jelentsék. Amíg tehát meg nem lesz a cipőfűző kockaterrorista, mindenki gyanús.

Kivéve a mozgássérültek. Nekik ugyanis bombabiztos alibijük van: nemigen metróznak. Most tekintsünk el a kérdés ok-okozati összefüggéseinek boncolgatásától, és elégedjünk meg a főpolgármester magyarázatával, amely szerint azért nem ülnek metróra, mert „nem volt rá elég pénz, de ők alapból is alig használják a metrót”: a „nem volt elég pénz” természetesen nem a mozgássérültekre, hanem a metró akadálymentesítésére vonatkozott, és válasz volt néhány akadékoskodó újságíró kérdésére, akik azt firtatták, miért nem látni mozgássérülteket a metrón. Hát ezért.

Az akadékoskodó újságírókra egyébként rossz idők jönnek. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a jövőben csak azokat fogják szeretni, akik nem firtatják az elmaradt akadálymentesítést, meg ilyesmit. Azok számára, akik gyengék a jelek dekódolásában, a miniszterelnök el is magyarázta, hogy az újságíró egy „külső erő”, része Soros maffiahálózatának, akivel minden tisztességes magyarnak meg kell küzdenie a következő kilenc hónapban.

Hogy pontosan kinek kivel kell küzdenie, arra Németh rezsibiztos adott hajszálpontos leírást az Index újságírójának, aki ezt firtatta. „Hát tudjuk, nem? Maguk is tudják. Nem tudják? Hát akkor, gondolom, csak kitalálják. Gondolják meg!”

Szórakoztató hónapok elé nézünk.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!