Azt eddig is tudtuk, hogy hazánk miniszterelnöke megrögzött levelező. Ha kell, ha nem, jön a boríték, benne a veretes sorokkal, népszavazástól rezsicsökkentésig nincs olyan tudnivaló, amit Orbán Viktor vagy az őt lelkesen követő munkatársai ne a postával akarnának elküldeni a Tisztelt Honfitársaknak. És persze a múlt hét óta azt is tudjuk, hogy Magyarország első embere, ha kell, magánlevélben is szívesen cserél eszmét – például műalkotások létjogosultságáról.
De amióta kiderült, hogy még az EP-választás előtt ismét várhatok egy kisebb küldeményt (szellemi útmutatást), alig bírok magammal. Sajnos ez csak egy apró szórólap lesz, rövid üzenettel a miniszterelnöktől, és némi tudnivalóval a választásokról.
Viszont borzasztóan szeretném elcsípni azon 100 ezer (bizony, annyi!) önkéntes egyikét, amint önmagától meghatva csúsztatja be a postaládákba Orbán Viktor hosszabb levelét, amit szintén a jövő héten kaphatnak kézbe a szerencsések. Hogy én köztük leszek-e? Erre sajnos kicsi az esély, mert – ha jól értem – csak a párt híveinek jár.
Pedig tényleg szeretném tudni, mi áll abban a levélben. Lesz-e benne szó arról, hogyan tette köznevetség tárgyává az elmúlt hetekben Magyarországot a kormány? Elég csak (közbeszédet mára számtalan szóviccel gazdagító) az akácügyre gondolni. Amelynek e heti tetőpontja kétségkívül az volt, amikor a vidékfejlesztési miniszter hungarikummá minősítette a magyar akácot. Azt az invazív növényt, amiről még Kövér László is azt mondta: „Az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony és agresszív növény, amelynek elterjedése kipusztulással fenyegeti őshonos erdeinket”. Igaz, nem tegnap, hanem 2002-ben. Azóta ezek szerint eltelt annyi idő, hogy tényleg őshonosodott az akác.
És vajon ír-e majd híveinek a miniszterelnök arról, hogy egy másik notórius levelező, Lázár János ugyan 40 milliárd forinttal megrövidítette hazánkat a norvégokkal való nagy keménykedésben, most mégis kapott újabb 3,2 milliárd forintot a Miniszterelnökség „dologi kiadásaira”, a költségvetés általános tartalékából, ami ezzel ki is ürült az első fél évre? Lázár egyébként egy hónapja már kapott kétmilliárdot és februárban is 800 milliót beruházásokra. Nem tudjuk, mire ez a sok dologi kiadás, de nem is kell, hogy fájjon miatta a fejünk. Államtitok ugyanis, hogy mire költik. Természetesen indoklás nélkül, mert ezt most így is lehet.
De ha erről nem is, kedves témáiról csak ír Orbán Viktor néhány szót. Mondjuk arról, hogy a frissen átadott, 3,8 milliárd forintból épült felcsúti stadionban azért maradt el a meccs (a Debrecennel játszott volna a szupercsapat), mert az eső miatt legfeljebb vízilabdázni lehetett volna azon a drága gyepen. Vagy hogy kedvence, Simicska Lajos a Közgéppel karöltve újabb tízmilliárdos tenderek sorát nyerte el. Esetleg a rezsicsökkentés legújabb hullámában nagy hirtelen átvert törvényt is megmagyarázza, aminek köszönhetően az országgyűlési képviselőknek járó juttatások kibővítésével mostantól közpénzből, magyarán velünk fizettetik ki a tisztelt honatyák számláit („így különösen a földgáz, villamos energia, ivóvíz, távhő, csatorna- és hulladékkezelési szolgáltatások beszerzésével összefüggő kiadásokat” – szól a törvény). Netán arról értekezik, hogy egy fideszes képviselő (Menczer Erzsébet) miért utalhat ki szociális alapon a saját fiának és az ő élettársának önkormányzati lakást, és az ügyészség miért nem talál ebben semmi kivetnivalót?
Hogy működik jelenleg ez az új, fideszes világ? És mindezek tükrében miért tervez ő, a miniszterelnök máris olyan törvényt, amivel kivédheti majd egy (esetleges) kormányváltás után a kormányzati ügyek átadásakor esedékes (és vélhetően nem felesleges) elszámoltatást?
Ha valamiről, talán ezekről kellene írnia a miniszterelnöknek – és gyaníthatóan ez még csak a jéghegy csúcsa… Bár ki tudja, lehet, hogy a párt támogatóit ezek a kérdések kevésbé izgatják, mint mondjuk engem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
