„Hát, állatokon mégsem lehet egy tankönyvet kipróbálni” – ennyi, és nem több. Ez a véleménye Navracsics Tibornak arról, vajon nem felelőtlenség-e a kísérleti tankönyveket a gyerekeken tesztelni. Navracsics Tibor leendő uniós oktatási(!) biztos jót nevetett saját viccén. Nekünk viszont már egyáltalán nincs kedvünk nevetni. Ha csak a tankönyvekről lenne szó, akkor is nagy lenne a baj. Folyik azonban itt egy ennél jóval nagyobb szabású emberkísérlet is (állatokon ugyebár mégsem lehet), részt vesz benne minden magyar, felnőtt és gyerek egyaránt. Ha jól értjük, a végső kérdés az: mi a határ, ameddig még el lehet menni?
Kiveri-e például a biztosítékot, ha kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Bank 15 millió euróval, több mint 1,5 milliárd forinttal többet fizetett egy épületért (na jó, nem akármilyen épületért, az Eiffel Palace irodaházért, amire biztos nagy szüksége van), mint amennyibe annak valójában kerülnie kellene? Nos, úgy tűnik, ez már elsuhan az ingerküszöbünk alatt. És nem csak minket nem érdekel a jegybank költekezése, még az erre hivatott szerv, a költségvetési bizottság (vagy legalábbis annak fideszes többsége) sem akart foglalkozni az MNB „közpénzből megvalósított befektetéseinek államháztartásra és államadósságra gyakorolt hatásairól” szóló napirendi javaslatokkal hétfői ülésén. Minek is fájdítanák a fejüket, nem? Elég csak annyit tudni a dologról, hogy Matolcsy György jegybankelnök szerint jó üzletet kötöttek.
Feszegette a jó ízlés határait Rogán Antal is, aki szende szeméremmel szegezte a kérdést a honvédelmi miniszternek: „A rezsicsökkentés minden magyar háztartást megillet?” Itt azért egy kicsit félni lehet majd attól, vajon milyen kritériumok alapján kerülhet ki bárki a pixisből. Viszont Rogán tolta is egy kicsit a zászlóshajót (nem hiába, egy kampányt már elvitt a hátán, és nyakunkon a következő választás), és meghirdette a „rezsiszolgáltatók” korát. És bár hihetnénk, hogy eztán lehet majd rezsit is kapni a rezsiboltban, valójában arról van szó, hogy az olyan szolgáltatások, mint mondjuk a gáz, a villamos energia vagy éppen a távhő, a jövőben némi kormányzati koordinálással juthatnak majd el a fogyasztókhoz.
Ha valakinek hiányzott volna már (a könyvesbolti fogyások azért nem biztos, hogy ezt mutatják), Kerényi Imre bemutatta a Nemzeti Könyvtár újabb hat kötetét, Fekete Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének ajánlására például Nemeskürty István Önfia vágta sebét című munkáját vehetjük immár kézbe. De ha keveselltük volta Kerényit, annyit még érdemes megemlíteni, hogy az általa az Alaptörvény illusztrációjaként megrendelt és a Parlamentbe megálmodott (nem mellesleg darabonként 1,6 millió forintba kerülő) festmények végül mégsem az ország házában kerülnek majd fel a falra, sőt egyenesen raktárba menesztik őket.
Nyilván ez is része a kulturális kiképzésünknek, de még mindig semmi ahhoz képest, hogy sportügyben mekkora lendületet vett az ország: immár kiemelt jelentőségű üggyé lett nyilvánítva a Nemzeti Stadionfejlesztési Program, fejlesztünk lőteret, épül atlétikai centrum és uszoda, kap pénzt kosárlabda- és utánpótlás-nevelési centrum. És ez alig egy hét döntéseinek mérlege. Meglepődni azonban – vélhetően – nem fog ezen már senki, mint ahogy azon sem, hogy egy másik fronton viszont közel sem hasítunk ekkora elánnal. Hiába tűzte ki célul másfél éve Orbán Viktor, hogy a magyar egyetemek közül legalább egy bekerüljön a világ 200 legjobbja közé, erre még egy kicsit várni kell, idén ugyanis csak a 600 legjobb közé sikerült beküzdeni magunkat. Igaz, az oktatás nem is olyan kiemelt projekt a kormány számára, mint a sport.
És ha már szóba került a miniszterelnök: kicsit azért sikerült összezavarnia a dolgokat, amikor kijelentette, hogy „nem szeretjük, amikor valaki civilnek mondja magát, miközben fizetett politikai aktivista”. A CÖF helyében egy kicsit most összehúznánk magunkat, és készülnénk egy alapos házkutatásra, de annyiban igazat kell adni a miniszterelnöknek, rend kell, hogy legyen ebben a kérdésben még akkor is, ha lassan már egyáltalán nem értjük, pontosan miért és ki ellen harcol a kormány, amikor civileket emleget.
Persze nekünk, egyszeri embereknek csak ilyen szőrmentén teszteli a kormány a tűréshatárát (úgy tűnik, eddig ügyesen lavíroznak), amit viszont mostanában szegény Simicska Lajosnak kell kiállnia, az bizony túlmegy az egyszerű kísérletezésen. Nem elég, hogy úgy tűnik, a Közgép ura lassan kiszorul a média- és a hirdetési piacról, újabb frontokon is támad a kormány. Seszták Miklós fejlesztési miniszter már neki is látott a Simicska baráti köréhez tartozó, állami vállalatoknál dolgozó személyek kiszorításának, emellett mezőgazdasági fronton sem túl fényesek a kilátásaik, bár az orosz almastopnak köszönhetően azért némi reklámfelületet még sikerült értékesíteniük 45 millió forintért, hogy a hazai almákat hirdethessék. És amíg az egyik kezével kokikat osztogat, a másikkal azért pajkosan pacsizik is a kormány: L. Simon László például afelett érzett sajnálatáról tájékoztatta a közt, hogy Simicska Lajos még a Sparban sem vásárolhat anélkül, hogy lefotóznák. Ez biztos jól is esett Lajosnak. Ettől függetlenül viszont valószínűleg már neki sincs túl sok kedve nevetni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
