Tudják, honnan ismerszik meg a jó kormányzás? Hogy a hatalom nem terheli a népet elvont, életidegen ideológiákkal, sokkal inkább olyan szervező elvet mutat fel, ami sikerre viszi az embert üzletben, politikába, családban egyaránt.
Mert ez teremt igazi egyenlőséget – ha kezdetben nem is mindenkinek, de mégiscsak tömegeknek. Az Orbán-világ mestermondata nagyjából annyi: mindennek van határa, de megkerüljük. És ebből nyomban kiviláglik, hogy a hatalmat nem kötik konvencionális-demokratikus beidegződések, nem bíbelődik a törvény előtti egyenlőséggel. Helyette százezreket egyenlősít a mutyiban. Mert az új elit közmegegyezése szerint mindenki – ha érdemes arra, hogy a közelébe kerüljön – annyi közpénzt síbolhat el, amennyit tud. Lehet, hogy az összegek nem egyenlőek, de a lehetőségek azok. Csak nem mindig korlátlanok, úgyhogy a határmegkerülés és a pofátlanság néha nem ér célt.
Történt, hogy egy cég egyenruhákat szállított a BKK-nak – 1,5 milliárd forintért. Ám a közlekedési vállalat visszadobta azokat. Az indok: a silány minőség, az irritáló, izzasztó anyag. Értik, abban az országban kérték számon a minőséget, ahol a bitangul túlárazott utakat, villamospályákat és sík vidéken fúrt alagutakat szinte kötelező úgy kivitelezni, hogy a garancia lejártának másnapján rögvest kátyúsodjanak, repedjenek, berogyjanak – hiszen így lehet folyamatosan pénzelni a csókosokat. Szóval a ruhacég vezetősége piszkosul hápoghatott értetlenségében.
De megvilágosodott, s a „hazazavart uniformisokra” egyszerűen új címkét varratot. Olyanokat, amiken „komfortosabb” anyagösszetétel szerepel. A BKK rostáján most már – mondhatni szokásjog szerint – átcsúszott volna a szállítmány, ám a szakszervezet túlbuzgott, így kiderült a turpisság, a közlekedési vállalat ismét visszapattintotta az egyenruhákat.
És lássuk be, ez arcátlanság. A BKK ugyanis megsértette a „mindenki egyenlő a mutyiban” elvet. Hiszen a ruhavállalkozás semmi mást nem csinált, csak Orbánt koppintotta.
Ugyanis amikor már a fél EU és a teljes magyar ellenzék azon rugózott, hogy Simicska Lajos mindent elvisz, ami nincs odahegesztve, a miniszterelnök egyszerűen leváltotta főoligarcháját – Mészáros Lőrincre. Ez pedig pontosan az említett címkecsere. Az oligarcha változott, a tőkefelhalmozás maradt: ezt bizonyítja, hogy az egykori gázszerelő cégei 2010-hez képes 36-szorosára, mintegy 32 milliárd forintra hizlalták árbevételüket. Nem csoda, hogy egyedül a Mészáros és Mészáros Kft.-ből 3,5 milliárd forint osztalékot vett ki a felcsúti notabilitás és neje – ha úgy tetszik, csak ez az egy vállalkozás napi 9,5 milliót fialt nekik.
Egy szervezet azonban nem dőlt be Orbán átcímkézési trükkjének, nevezetesen az EU – és paradox módon a korábbi mumusért, Simicskáért kényszerült ringbe szállni. Most azt állítja: mondvacsinált indokkal, jogtalanul zárták ki a közbeszerzésekből három évre a Simicska-birodalom zászlóshajóját, a Közgépet, amelyik egy kikötőfelújítási projektben tüsténkedett volna. Így az unió a projekt támogatásának negyedét (mintegy 1,6 milliárd forint) visszaköveteli a magyar államtól, azaz az adófizetőktől. Ez persze nem törli le a kormányfő egykori szobatársának arcáról a „majdnemnélkülözés” keserű könnyeit. A jövőben beosztással kell élnie: példának okáért köztéri reklámcégeiből 2014-ben még több mint 3 milliárd forintot tudott kivenni, 2015-ben viszont be kellett érnie rongyos 670 millióval. Igaz, az némiképp javítja költségvetési egyensúlyát, hogy agrárvállalkozásai 300 millió forint osztalékot fizettek tavaly.
De aki csak 1 milliárdot tud kiszorítani a cégeiből, az nem oligarcha, csak karácsonyfadísz. És mivel a tehetség minden körülmények között utat tör magának, miután Orbán félreállította a Közgépet, a helyére nyomuló Duna Aszfalt Kft. majd’ szétpukkad a közbeszerzési pénzektől. 2010-es alig 18 milliárdos árbevételét 2015-ben 124,5 milliárdra fújta, így meg sem érezte, hogy tulajdonosa, Szíjj László 4,1 milliárd forint osztalékot szívott ki belőle. Ráadásul Szíjj nem olyan finnyás, mint az EU, neki jó az átcímkézett oligarcha, Mészáros Lőrinc is – érdekeltségeik már közös céget is gründoltak, Mészáros vőjelöltje pedig Szíjj vállalkozásainál került állásba.
Orbán két favoritjához csak az Andyből Andrásra „remagyarosító” Vajna ér fel, aki az állami kaszinómonopóliumit viszi, és mint kiderült, 6,128 milliárd forint osztalékot vehetett fel. Igaz, ezt szűkkeblűség lenne elirigyelni tőle, hiszen egy veszteséges televízió tulajdonosa és a csatornát csak most tette rendeletileg fizetőssé az állam, így Vajnának majdnem egy évig be kellett nyelnie az „üzleti kárt”. Ám a TV2-nek nemsokára mintegy 5 milliárd forintot fizethetnek a kábelszolgáltatók. Ez viszont csak aprópénz Vajna érdemeihez képest, hiszen szinte Simicska kezei közül ragadta el a TV2-t, így igenis jár a busás osztalék. És mondhat bárki bármit, a miniszterelnök a kézzel fogható teljesítményt díjazza, a gépet, a sztrádát, csatornát és a rulettkereket – a szómágiát viszont nem fizeti túl. Habony Árpád épp, hogy felfért a nagymenők listájára, Modern Media Group Zrt. nevezetű cége 204 milliós nettó profittal kénytelen pironkodni, és még ki se vehette osztalékként, sőt tulajdonostársával együtt 16 millió forint tagi kölcsönt volt kénytelen folyósítani. Nem csoda, hogy ennyire szerény üzleti eredményre még Rogán Antall médiafavoritjai is rávertek: Csetényi Csaba és Krskó Tibor összesen egymilliárd forint osztalékból gazdálkodhat.
A jelek szerint Orbán felosztatta a piacot, és az egyenruhás hasonlathoz visszatérve, hosszú ideig nem változik a holdudvar „anyagösszetétele”. Azaz nájlonos, poliészteres, beleizzadós és némiképp büdös közállapotokat kell megszokni. Persze belső átrendeződések lehetnek, például, ha Orbán Simicska után Mészárost is „átcímkézi”.
Akkor a gázszerelő tündöklése és bukása után előtörhet végre a villanyszerelők és a klímások tehetsége – persze ha eljön a perc, nem árt, ha egy olajzöld vagy mélylila nájlonöltönynél jobb darabjuk is van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
