Kezdjük egy bátor vallomással: megveszekedetten szeretem olvasni Szőcs Géza nyilatkozatait. A verseivel bajban vagyok, zavar az is, amit a szakmaiság farsangi jelmezébe bújva csinál, de az interjúiban nem tudok csalódni. Hibátlan vonalvezetéssel ugrik el a kényes kérdések elől, úgy válaszol, hogy valójában kérdez, és ha valamit mond, az nekem egyből szállóige lesz.
Így alakult most is, amikor a Drót kérdésére: vajon azért kapott- e Kossuth-díjat, mert kiváló szervező, vagy remek miniszterelnöki tanácsadói tevékenységet végez (netán költészetéért)?, így felelt: „Miajóúristenvan? Szívattok? Ki kapott valaha is szervezői vagy tanácsadói eredményességéért Kossuth-díjat?”
Öntsük aranyba, s ne feledjük el ezeket a szavakat (de felejtsük el, hogy mit gondolunk most az interjúalany Kossuth-díjáról). Mert amit itt a Szőcs letett az asztalra, az nem egy egyszerű elütése a konkrét kérdésnek, hanem az egyetlen lehetséges formula, amivel kiereszthetjük a gőzt. Használjuk tehát bátran.
Mutatom a példát: jön a hír melldübörgetve Lázár Jánostól, miszerint sikerült kiegyezni az Európai Bizottsággal a paksi bővítés (s főként a fűtőtestek) ügyében, majd kiderül, hogy az EB erről még nem is hallott, de valójában még csak gondolni se gondolnak ilyesmire, erre Lázár János két nappal később már úgy fogalmaz (bravúrosan applikálva a múltidős kiegyezést egy feltételes jövőbe), hogy remélhetőleg két héten belül majd – talán, esetleg, lécci – hozzájárulnak Brüsszelben is a magyar– orosz fűtőanyag-szállítási szerződés megkötéséhez.
Miajóúristenvan? Szívattok? Látják, így máris könnyebb elviselni, mint ha magunkba fojtanánk a dühöt, amikor kiderül, hogy a legfőbb miniszterünk a minap hazudott egy ordasat…
Vagy vegyük ezt, ha már Lázár Jánosnál tartunk: „Egyéni választott képviselő vagyok, akinek majdnem százezer választópolgára van, és nem találkoztam még olyannal, aki azt szeretné, hogy a felesége vagy a lánya vasárnap dolgozzon egy áruházban eladóként.”
Miajóúristenvan? Másról sem szólnak a hírek, csak olyan választópolgárokról, akik el vannak keseredve a vasárnapi zárva tartás miatt! Létezik, hogy közülük egy sem hódmezővásárhelyi? És vajon Lázár minden kedves választópolgárával beszélt?
Szaladjunk is tovább ezen a szálon. Merthogy a KDNP (ugyebár tőlük származik a zseniális ötlet), illetve egész pontosan Harrach Péter azt találta mondani a minap, hogy ők onnan tudják, hogy a többség támogatja a vasárnapi zárva tartást, hogy még annak bevezetése előtt ez jött ki az általuk végzett felmérésből. De nem mutatják meg.
Szívattok? Úgy, hogy közben az Ipsos felméréséből ennek az egésznek pont az ellenkezője derült ki? És ők ráadásul meg is mutatták…
Haladjunk csak tovább Harrach nyomvonalán. A KDNP frakcióvezetője érezhette, hogy zavar van az erőtérben, úgyhogy szépen artikulálva mondta el a gyengébbek kedvéért: „ma már nem ugyanaz a Hír Tv és a Magyar Nemzet, mint eddig”.
Miajóúristenvan? Ennyire kell aggódni, hogy a kormánypárti hírolvasók megkeverednek a Simicska-birodalom útvesztőjében? Ezek szerint tiszta mázli, hogy Habony Árpád végre kisétál a napra – médiabefektetővé avanzsál, és a kormány közeli sajtóholding tulajdonosa lesz. Kell is ő ide, mint egy falat kenyér, hiszen amúgy is szuper ötletei szoktak lenni! Két szempontból is üdvös ez: egyrészt végre lesz mit válaszolni, ha valaki megkérdezi, mégis ki az atyavilág ez a Habony itt, másrészt viszont ráfér a kormányra egy épkézláb(abb) médiafelület, a köztévén mostanában úgyis mindenki csak röhögni szokott.
Ha pedig már úgyis szóba került a hazai sajtóvilág, Kövér László végre (megint) megmondta a tutit. Kissé felháborodva összegzett: „25 éve Magyarországon a sajtószabadságot az újságírók és a tulajdonosok úgy értelmezik, hogy az ő szabadságukra vonatkozik, arra, hogy a valóságot ne megismertethessék, hanem alakítsák, a politikai szereplők közé kéredzkedjenek anélkül, hogy választáson estek volna át.”
Szívattok? Egyébként erre a kérdésre a válasz egy határozott és egyértelmű igen. A kormány szívatja a magyar sajtót (vagy legalábbis a neki nem tetsző részét, de ez lassan szinte mindenkire igaz lesz), minden lehetséges fronton harcot indít ellene, és még véletlenül sem ismeri a fair play szabályait. Ez van, ezt lehet megszokni. Kövér Lászlót pedig szeretném megnyugtatni, én a magam részéről semmi olyasmit nem csináltam, amivel vádolni próbált.
De nem szabad most arra gondolni, hogy ezek zűrös ügyek, mert akkor csak elszomorodunk. Pedig!... Inkább idéznék még egy szép kérdés-választ a fent már egekig magasztalt Szőcs-interjúból:
– Szerinted milyen lesz Magyarország 10 év múlva?
– Mesésen attraktív, gazdag, kulturált, sikeres, harmonikus, adakozó, nyitott.
Erre azért ebben a mederben haladva én nem vennék mérget…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
