Heti abszurd: Nem biznisz

Az az orbáni állítás, hogy a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel, még a múlt hét krónikájához tartozik, friss fejlemény viszont, hogy maga az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal) cáfolta meg a kormányfőt. Persze kiindulhatnánk abból is, hogy Orbán Viktor az előző héten igazat mondott – végül is Bécsben nem egy klasszikus üzleti üggyel, hanem egy bűnüggyel kapcsolatban kérdezték –, de talán szerencsésebb, ha túllépünk a kategorizáláson, és megvizsgáljuk, mi kerül(het) nekünk ezen az újabb brüsszeli kokin 13 milliárd forintunkba.

Hódmezővásárhely fideszes önkormányzata valamikor az előző önkormányzati ciklus közepén úgy döntött, hogy a hagyományos köztéri világítást LED-es világítótestekre cseréli. Hogy miért, azt nem tudjuk – a választás nem volt kézenfekvő, mert a LED ugyan energiatakarékos megoldás, ám mégsem való mindenhova, ahol korábban gázégőket használtak, és erről most már számos magyar településnek közvetlen tapasztalata is van, Gyáltól Zalaegerszegig.

A Tiborcz-féle (vagyis a kormányfő vejének közvetett résztulajdonában álló) Elios semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a LEDlámpák területén, de Hódmezővásárhelyen annyira megbíztak a 2009-ben alapított, addig nem sok vizet zavaró cégben, hogy nem is kértek tőle ilyesmit. A többi településen viszont (összesen közel háromtucatnyi, uniós támogatású LED-es projektben volt érdekelt a vállalkozás más városokban) mindenütt olyan referenciát vártak el, amit gyakorlatilag csak Hódmezővásárhelyen lehetett megszerezni. És történt más is: volt olyan pályázat, ahol minden más pályázót kizártak, máskor addig variálták a kiírást, amíg elérték, hogy az Elios az eredeti árnál lényegesen magasabb összeggel is nyertes tudott lenni. (Ráadásul úgy, hogy – bár kiterjesztett, a gyári értékeket jócskán meghaladó élettartamot vállalt bizonyos pluszpontok fejében – az érintett helyhatóságok nem kértek tőle hosszabb garanciát. Azaz egyrészt bemondásra, papírok nélkül elhitték neki, hogy 60-80 ezer óra helyett 100 ezer óráig üzemelnek majd az általa szállított LED-lámpák, másrészt viszont lemondtak a műszaki szakértők által kifejezetten javasolt 25 éves garanciáról, vagyis semmilyen eszközük nem maradt az érdekérvényesítésre abban az esetben, ha a fényforrások mégis kihunynának mondjuk 60 ezer óra után – ezzel az erővel az Elios akár 200 ezer órát is ajánlhatott volna; nem kockáztatott volna vele semmit.)

Most tehát azt kellene elhinnünk, hogy egyrészt Lázár-hátország Hódmezővásárhely a Magyarországon elfogadott uniós pályáztatási gyakorlattól eltérően „magától”, jófejségből nem kért referenciát, az EU-s pénzt osztó magyar kormányzati rendszer pedig szintén önhatalmúlag piszkált bele sokszorosan a feltételekbe kifejezetten az Orbán-vő Tiborcz István kedvéért, de úgy, hogy mindez nem Orbán Viktor kérésére, hanem a miniszterelnök tudtán és akaratán kívül történt.

A hétfői lapokból az is kiderült, hogy van egy másik, nyilván szintén a kormányfőtől független üzleti ügy is, mégpedig a tervezett paksi atomerőmű-építésre már most, az előkészítés időszakában százmillió eurós nagyságrendben lehívott orosz hitel esete. (Tényleg, ki is állapodott meg titokban, a magyar közvéleményt becsapva és a sajtót félretájékoztatva 2014 januárjában Moszkvában Vlagyimir Putyinnal a bővítésről? És mi volt az a paktum – Lázár utólagos értékelése szerint: az évszázad üzlete –, ha nem üzleti ügy? Magánügy? Politikai ügy? Netán az is bűnügy, mint a Tiborcz-cég közreműködésével elköltött, és most jó eséllyel visszafizetendő 13 milliárd forinté?) A lényeg, hogy a Vnyesekonombank által nyújtott euróhitelt, amelynek a kamata 4-5 százalék között alakul, azonnal visszatörlesztettük, méghozzá a magyar állam(adósság) hosszabb távú finanszírozására mostanában fölvehető, 2 százalék körüli kamatozású piaci hitelből. A jogos kérdésre, hogy miért kell nekünk dupla kamatú hitel, ha van szimpla is, értelmes magyarázatot senki sem adott a kormányzat részéről, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is csupán annyit mondott, hogy sokéves távlatban még jól jöhet a fix kamat (azt viszont homályban hagyta, hogy pusztán a magyar gazdaság összeomlásától várja a kamatok – minimum – megduplázódását a futamidő alatt, vagy valamilyen világgazdasági kataklizmára számít).

Azt tehát tudjuk, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik üzlettel – most már csak azt kellene kifejtenie valamelyik kormány közeli valóságmagyarázónak, hogy akkor mégis minek avatkozik bele olyan ügyletekbe, amelyeknek az árát évtizedeken keresztül fizethetik majd a magyar adófizetők. A nem világító LED-lámpák ára csupán aprópénz a túlárazott orosz atomerőműéhez vagy a hasonlóan elszállt árú és szintén fölösleges kínai vasútéhoz képest, de azért a 13 milliárdért is negyedszázadra eladósították egy nagyobb falu összes lakóját – világos, hogy nekünk egyik sem (jó) üzlet, de ha a kormányunk feje szerint is ez a helyzet, akkor miért csinálja?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!