Mintha ködként foszlana semmivé a kormány garanciaképessége, s vele együtt szavahihetősége. Legalábbis ilyen olvasata is van annak, hogy a kormány immár az olimpia elnyeréséhez köti fontos autópálya-bővítését, valamint a megyei jogú városoknak széles kormánypropagandával beígért útépítéseket. Vagyis nem azért épül út, hogy azon gyorsabban el lehessen jutni az olimpiára, akár, hanem csak akkor épül meg az út, ha Budapest rendezheti az olimpiát.
Azt már jó ideje sejteni lehetett, hogy ígéretváltoztatásra készül a kormány, hiszen egy hónapja sincs annak, hogy Fürjes Balázs, a 2024-es budapesti olimpiai pályázat kormányzati felelőse azt mondta, „nem Budapest van az olimpiáért, hanem az olimpia van Budapestért”. A megtorpantott útépítés üzenete kínos lehetett a kormánynak, ami abból is látszik, hogy Fürjes úr azonnal retorikai támadásba lendült. A kormányzati felelős ugyanis azt találta legjobb érvnek a budapesti pályázat sikeressége mellett, hogy annak két nagy ellenfele van: „a tisztességtelenség és a butaság”. Aha. Ezek után kíváncsian várjuk, hogyan dönt majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a budapesti pályázat sorsáról, és csak reménykedni lehet abban, hogy nem tisztességtelenül, sem bután.
Fürjes, persze, aligha a NOB-nak üzent, mint inkább azoknak, akik azon törik a fejüket, hogy a magyar kormány – de legalább Budapest főváros önkormányzata – miért nem kérdezi meg a fővárosiakat arról, akarnak-e olimpiát egyáltalán. De ezt a kérdést nem is feszegeti a kormány, és – hasonlóan a Liget átépítéséhez – még csak nem is tekinti közügynek. Illetve annak tekinti, csak úgy, hogy ahhoz éppen csak a köznek nincsen köze.
Másrészt az olimpia ügye nem tűnik migránsveszélyesnek, vagyis igazából félelmet sem lehet kelteni egy békés egymás mellett élés, a tiszta játék eszméjét hirdető sportmozgalommal. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy Budapest lakói nemet mondanának arra, hogy náluk rendezzék a 2024-es olimpiát, de a nyári játékokkal kapcsolatban egyelőre csak annyi biztos, hogy ha lesz olimpia, lesz út is, addig pedig csak Fürjes Balázs személye a biztos, mert ő, ugye, mégiscsak kormányzati biztos.
Ami azonban tényleg tuti biztos, ha már olimpia… Tavaly nyáron a kormányzópárt két, ikonikus alakja, Rogán Antal (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP) – ketten együtt Fidesz–KDNP, nem pedig Rogán–Harrach – jelentette be, hogy felkérik „az olimpiai pályázat előkészítőit, illetve a kormányt, biztosítsák, hogy az olimpiai játékokból származó költségvetési többletbevételeket elsősorban és döntően az egészségügy fejlesztésére lehessen fordítani.”
Vagyis kijelentették, hogy a magyar egészségügyhöz hozzá sem nyúlnának érdemben 2024-ig, és akkor is csak abban az esetben, ha Budapest rendezheti a 2024-es olimpiát, de akkor is csak abban az esetben, ha az nyereséget termelne. A kormány – ezúttal szerencsére – ekkor sem bizonyult szavahihetőnek. Kiderült, és nem csak az orvosok és nővérek elvándorlása miatt, hogy az egészségügy rendbetételével aligha várhat 2024-ig az ország. Új kormányzati szakembert is kapott az egészségügy, Ónodi-Szűcs Zoltán személyében, aki próbálja menteni a menthetőt, de még ez sem tudja feledtetni azt a szépen átgondolt, hosszú távú ívre felépített kormányzati hozzáállást, miszerint ígérni sosem lehet elég nagyot, mert annak szép és nemes töltése van, és az sem baj, ha attól szívek szorulnak el és szavak szakadnak tőle torokba. Vagy éppen bele lehet pusztulni.
Ennél a pontnál azonban legyünk igazságosak a kormányzati könnyen ígérgetőkkel. Mert képesek voltak úgy felismerni hibáikat, hogy még elmútnyócévezni is elfelejtettek.
Mondjuk arra talán még Habony Árpád sem képes, hogy az elmútnyócév nyakába varrja azt, hogy az esztergomi kórházban már meleg ételt sem tudtak adni a betegeknek – akik annak is örülhettek, ha három zsemle és némi párizsi járt nekik naponta –, mert már a konyhát sem tudták miből fizetni, azt, amelyik ellátná az intézményt. Az ugyan borítékolható volt, hogy a kormány erre a helyzetre jóval 2024 előtt talál megoldást, elvégre mégsem etetheti a betegeket olyan kommunisztikus ígéretekkel, hogy egyszer majd, a jövőben lesz kaja is, de csak akkor, ha lesz olimpia is.
Egy év alatt ráadásul meg is roppant némileg a kormánypártok megbonthatatlannak és öröknek hitt barátsága, hiszen a KDNP tiltakozása ellenére a Fidesz – csupán kisebb arckarcolást elszenvedve – mégiscsak kinyittatta a nagy kormányzati csinnadrattával bezáratott vasárnapi boltokat, Rogánból meg tótumfaktum vagy milyen miniszter lett (a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, nem mintha magától nem menne az a kabinet), de akinek azért egyelőre mégsem sikerült olyan magasságokba emelkednie, hogy némely állampolgárok ne tudnák joghurttal leönteni felülről, pontosabban az autóját. Merthogy ezt tette a héten két fiatalember, és lássuk be, értelmetlen és a véleménynyilvánítás határain túlterjeszkedő módon: pénzszerzési vággyal. Az esetről készült felvételt pénzért kínálták médiumoknak.
Érthetetlen is, hogy még a Habony–Vajna államkereskedelmi médiumai sem fizettek érte. Az elkövetők viszont megkapták statáriális büntetésüket: 240 óra közmunka, illetve 150 ezer forint pénzbüntetés.
Lehet, hogy nem csak a „tisztességtelenség és a butaság” akadályozhat meg bármit is ebben az országban?
Még az is lehet. De ne reménykedjünk azért a józan ész hatalmában sem. Lesz majd olyan is. Addig pedig örüljünk annak, hogy nézhetjük az olimpiát. Mi itthonról. Az állami vezetők pedig a helyszínen. Az idei, riói olimpiára mindenesetre fejenként átlag 700 ezer forintért utaztatja őket a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB).
A MOB-ot ugyan a támogatók mellett minden adófizető tartja el, de ez már csak ilyen. Orbán Viktor és Áder János útját viszont már az állam (vagyis az adófizetők) állják. Mielőtt azonban felháborodnánk ezen: menjenek. Legalább testközelből megtapasztalják, milyen az, amikor egy város olimpiát rendezhet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
