Úgy hiányzott már nekünk ez a PÖCS, mint egy falat kenyér. Mert eddig csak holmi halovány sejtésünk volt arról, hogy ebben a Penetránsan Öntevékeny Csúcsországban, ahol mindenki a más dolgával van elfoglalva, és akkor járunk jól, ha mások hibáit listázzuk – mielőtt valaki a miénket listázná –, miért áll meg folyton a józan ész. Most viszont már biztos, hogy szolgalélekkel, házmesterszívvel és őrmester-mentalitással felszerelkezett felebarátaink végképp eleresztették a gyeplőt. Így született meg a PÖCS.
Hogy mi is az PÖCS? Az úgy volt, hogy valaki jó ötletnek gondolta, hogy az idei évtől önértékelést végző pedagógusoknak nevet is adjon. S így, még mielőtt az agy végiggondolta volna, a kéz már leírta a Pedagógusok Önértékelési Csoportja nevet – gratulálni lehet az értelmi szerzőnek, a tartalmi részek okán viszont inkább sírni érdemes. A PÖCS ugyanis annak a jelképe, mint válik a tanárokból egymást feljelentgető, saját állásukért rettegő Puritán Önbevalló Csürhe. Kétévente kell majd jelentéseket írogatniuk egymásról és magukról az Oktatási Hivatalnak, lehet kezdeni hegyezni a ceruzákat.
Persze lehetne máshogy is nevezni az önértékelőket, de ettől a PÖCS még PÖCS marad, mert hát ilyen virtigli nép a magyar, nem hagy ki egy lehetőséget sem, hogy Pimasz Önkényes Csínytevőként ismételje a csúnya szavakat, ha már egyszer legálissá vált a használatuk (és hát lássuk be, szépen illik ez az új PÖCS a Simicska által megkezdett gecizős sorba is…). Az viszont egy kicsit sajnálatos, hogy épp a pedagógusoknak sikerült elorozniuk a csodás terminust. Mert bizony lennének még itt jelentkezők a megtisztelő rövidítésre.
Kezdjük a püspökladányi tagozattal, a Papíron Örömködő Csirkefogók vidám gyülekezetével: ők mintegy 14 millió forintot dobtak ki az ablakon (remélhetőleg jó zsebekbe esett), hogy olyan „tanulmányokat” vegyenek, amik el sem készültek soha. A fideszes Asbóth Sándor önkormányzata így jutott hozzá 2008-ban egy kicsit több mint 10 milliós papírkupachoz, ami a helyi gyógyfürdő fejlesztését azzal kívánta szolgálni, hogy egy korábbi tanulmányt kicsit átpofoztak benne, és kapott belülre néhány szép képet, kívülre meg egy impozáns fedlapot. És ilyenből volt még hét!
Aztán ne felejtkezzünk meg a Pénzét Önkényesen Csúsztatgató Andy Vajnáról sem. Aki boldogan tolja az asszony gyémántboltjába számolatlanul a lóvét (hiszen az itt nálunk egy fontos piaci rés), máskor viszont kissé akadozva törleszt. Elvesztette azt a pert, amit Farkasházy Tivadar ellen indított, mivel a jó Teddy azt találta mondani, hogy „Vajna úgy beszél, mintha minden dolga rendben lenne Amerikában, s nem véletlenül nem megy vissza”. A bíróság ebben nem talált kivetnivalót, a perköltséget így Vajnának kellene állnia, de év eleje óta nem sikerült kicsengetnie a 202 ezer forintot. Farkasházy most végrehajtót küld a pénzért, míg Vajna a jól bevált „hivatalos értesítést nem kaptam” fordulattal védekezik. Pedig gondolhatta volna, hogy így megy ez: mindenért fizetni kell. Még neki is.
Átnevezném én a Békemenetet is, mondjuk Pofátlanul Önellentmondó Csapatra – mert azt talán még maga a szellemi atya, Bencsik András sem gondolja komolyan, hogy bárki elhiszi, hogy az immár országhatárunkon is átálmodott, európai léptékre tervezett következő etap zászlajára a nemek közti egyenjogúságot szeretné kitűzni a maga romlatlan, tiszta formájában. Persze, nem is, hiszen bár azt ő is elismeri, hogy „a huszonegyedik századra... Svédországban a felvilágosodás terén odáig jutottak, hogy a nemileg bizonytalanok jogát is tiszteletben tartják”, azt azért hozzáteszi, hogy nem ez a cél, inkább „egy új, immár páneurópai patriotizmusnak kell magára vállalnia… az emancipált nők jogainak védelmét” – de azt lehet, hogy ebből én inkább nem kérnék?
És említtessék meg (némi képzavarral) a Posztgraduálisan Örökifjú Csitri, a 27 évesen a főpolgármester- helyettesi székbe – önerejéből! – becsúszó Szalay-Bobrovniczky Alexandra is, akinek lassan egy éve nem sikerül lediplomáznia, bár államvizsgája már „folyamatban van”. Ami vagy azt jelenti, hogy ez minden idők leghosszabb diplomavédése, vagy a bokros teendők nem engedik a politika ifjú nagyasszonyát befejezni azt a fránya egyetemet. De hát minek is a papír, ha egyszer már van munkája az embernek?
Végezetül álljon itt a Pimasz Önkéntes Csali, vagyis Hende Csaba bukott honvédelmi miniszter vidám története. Amit egyébként Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő osztott meg a közzel: az történt, hogy a kormány szégyenteljes menekültpolitikájának egyetlen vezéráldozata 50 ezer forintot nyert ultin Orbán Viktortól, még mielőtt hajba kaptak volna a kerítésépítésen. Mely vitából egyébként (értelemszerűen) Hende került ki vesztesen, s így kénytelen volt lemondani. Hogy biztonságpolitikailag mennyire taktikus elmesélni egy olyan történetet, amiből kiderül, hogy a miniszterelnök verhető (ha csak kártyában is), azt nem tudni, de mélységesen rosszindulatú a feltételezés, hogy országunk első számú Parádésan Önfényező Csúcsragadozója, Orbán Viktor nem tud veszíteni.
Lám, Hende sem csak 50 ezer forinttal lett gazdagabb, kapott új feladatot is: ő lesz a törvényalkotási bizottság alelnöke. Hisz senkit sem hagyunk az út szélén, ugyebár.
Ha tehát más nem is, az legalább kiderült a héten, hogy viszonylag sok itt a PÖCS. Ami jó hír, hogy a rövidítések a sok használatnak köszönhetően egy idő után köznevesülni szoktak. És bár ettől még nem lesz idehaza kevesebb a pöcs, de legalább nyugodtan egy kalap alá lehet majd venni mindannyiukat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
