Csak az történt, aminek történnie kellett. Gyömrőn újraválasztották a régi polgármestert. Elsöprő többséggel. A szavazók 80 százaléka voksolt rá. Ezzel nem is volna baj. Ha valaki megérdemli, miért ne lehetne ismét, megint és újra városvezető. A helyzet azonban az, hogy Gyenes Levente éppen azt kapta vissza, amiről lemondott.
Lemondott, mert kénytelen volt. Mert jogerősen elítélték. Adócsalásért. Magánokirat-hamisításért. Mégis újraválasztották. Mintha a gyömrőieknek fel sem tűnt volna, hogy Gyenest a bíróság kilenc hónap börtönre ítélte. Két évre felfüggesztve – ami azt jelenti, hogy a polgármesternek nem kell rács mögé mennie. De attól még bűnös. S mivel a bíróság nem tiltotta el a közügyek gyakorlásától, Gyenes úgy gondolta, elindulhat a választáson. Hiszen őt a bíróság megbüntette. Vagyis megbűnhődött azért, mert adót csalt és okiratok hamisított. Úgy gondolta, megérdemli azt a posztot, amire méltatlanná vált. A gyömrőiek is úgy gondolták. Csak éppen nem azt, hogy a posztra méltatlanná vált.
Ha rá lehet mutatni a mai magyar társadalom egyik legnagyobb tragédiájára, akkor az az ujj Gyömrő felé mutat. Mert, persze, a nép, az istenadta szava szent. Vagyis, ha az emberek úgy döntenek, irányítsa őket gazember, őrködjék álmaik felett tolvaj, akkor annak a közösségnek gazember, tolvaj lesz a vezetője. Ahhoz viszont, hogy idáig jut egy közösség, lemond minden erkölcsi és morális alapvetésről, nem csak a gyömrőiekben kell keresni a hibát. Gyömrő csak annak példája, milyenné vált a társadalom. Olyan ez, mint a lakmuszpapír, melynek színe vörösre vált, ha savas oldatba kerül, semlegesben lila lesz, és kékesen pompázik, ha a környezet lúgos. Gyömrő lakmuszának színe semmilyen. Határérték és mérték nélküli üresség látszik rajta. Gyömrő nem zavarja el falujából a tolvajt, a gazembert. Sőt! Vezetőjének választja.
Csak azt ne mondják most, hogy azért tesznek így, mert látják, hogy ebben az országban csak a tolvajok és gazemberek érvényesülnek, csakis a simlisek juthatnak pozícióhoz, olyanok, akik képesek törvényt hozni csak azért és olyat, hogy lopni és osztogatni tudjanak. Ez az ország ugyanis elzavart már miniszterelnököt csak azért, mert annyit mondott, hogy „hazudtunk éjjel-nappal”. Igaz, kapott helyette olyat, aki mintha még délelőtt-délután is azt tenné, de a nép nem szeret önmagában csalódni. Nem szokása. Nem képes arra. Éppen ezért az önmagától régi-új posztjáról le nem mondó Gyenes Leventét alighanem az a hatalom fogja eltávolítani polgármesteri székéből – az illetékes kormányhivatal feljelentése nyomán –, amelyik amúgy maga sem tud sokkal szebb példával szolgálni mások előtt, mint a gyömrőiek. Mert azt azért már a hatalom sem hagyhatja, hogy egy jogerősen elítélt embert válasszon vezetőjének egy közösség. Ott azért még nem tartunk. Még nem tartunk ott.
Miközben már évekkel ezelőtt túlléptük az ép ésszel elviselhető társadalmi józanság határait. A Nemzeti Együttműködési Rendszer országában Nyírbogát polgármester asszonya simán díszpolgári címet adományozhat férjének, a térség fideszes országgyűlési képviselőjének. Nincs vita, a férj nyilván megérdemli az elismerést, hiszen kormányának támogatásával sokat tesz a „falujáért”. Sőt, amikor ez a drága asszony 2014-ben még azt is elérte, hogy a választások után ötmillió forint végkielégítést szavazzanak meg az ő parlamentbe jutó urának. Volt némi felháborodás. Visszhangja már alig. Simon Miklós felvette az összeget, de azt gyorsan vissza is fizette. Ha másért nem, már ezért is járt volna neki a díszpolgári cím. Nemde?
De nem is telhet el hét úgy, hogy ne lenne egyre erősebb a bizonyosság, hogy Magyarországot Mészáros Lőrinc építi és teszi nagyhatalommá. A Nemzeti Együttműködési Rendszer ikonikus alakja ő. Nemzeti géniusz. Minden polgármester példaképe lehetne. Nincs is rá magyarázat, miért nem kezdeményezte már valaki, hogy állítsanak neki szobrot, mit szobrot, építsenek nemzeti emlékhelyet, igaz, ez utóbbi még korai volna. De rendezhetnének neki izmos békemenetet, hiszen annyit, de annyit támadják Felcsút széles vállú, fényes tekintetű polgármesterét, akin már a horvát vizeken lebegő jacht fedélzetén is látszott, hogy az ország gondjainak súlyától meggörbült háttal egyensúlyoz a luxus kellős közepén. De pihenni sincs ideje, mert máris újabb feladat várja: kétmilliárd forintért az érdekeltségébe tartozó cég újíthatja fel a vasúti sorompókat. Mert más úgy felújítani nem tud, mint Felcsút polgármestere. Milyen kár, hogy önmagának nem adhat díszpolgári címet ezért. Vagy adhat? Ember legyen a talpán, aki követni tudja a polgármester úr jóságait. De ha már vasút, ráadásul állami: a cég Mészáros Lőrinc egyik másik cégének fizet azért 243 millió forintot, hogy dolgozói vizet ihassanak. A vízből van buborékos és nem buborékos, ez utóbbi azért jobb, mert ritkábban szalad ki az ember orrán.
De akad másik polgármester is az országban, aki bár eddig is híres volt, de csak ezen a héten különösen. Kecskeméten ugyanis leszedték/letakarták az ellenzékileg nem éppen NER-kompatibilis Együtt plakátjait. Az ügy azért kínos, mert a plakát szövegét a helyi polgármester asszonynak, Szemereyné Pataki Klaudiának címezték. Arról kérdezték, nem aggályos-e az, hogy férje, aki amúgy nem teljesen véletlenül Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, 400 millió forintos kölcsönhöz jutott a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramjából. A választ hamar megkapta az Együtt, mert a plakátokat – jogsértésre hivatkozva – eltávolíttatták. Miközben még az is lehet, hogy a kecskemétiek simán azt felelték volna a kérdésre, dehogyis aggályos. Sőt! Lám, Gyömrőn még azt is újraválasztják, akit amúgy elítéltek. A lényeg ugyanis az, hogy Magyarország szép, erős és gazdag ország legyen. Erős vezetők nélkül ez a nemzet a porba hull.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!