Heti abszurd: Rakott krumpli tízmillió főre

Elnézve az állami propaganda migránsokkal riogató politikai kommunikációját; a darabokra, lassan egyénekre hulló ellenzék teszetoszaságát; az államhoz vont, valamint a hatalmon lévő pártok árnyékában élő média kiszolgáló kommunikációját; és azt, hogy az országban lassan hitbéli kérdéssé vált a migránsok gyűlölete vagy szeretete, és dogmává merevednek érvek és ellenérvek, lassan már nem attól kell félnünk, hogy migráns-e a terrorista, menekült-e a robbantó, hanem attól, képes-e megőrizni józan eszét az ember.

Mert az igenek, a nemek, az érvénytelenek, a távol maradók és a közönyösek országában már csak az számít, hány hívő fér el a karámokra osztott ólban. Az összegyűjtött híveket viszont etetni kell. Kit ígéretekkel, kit parázzsal, néhánynak elég a jó szó is, más már a legkisebb mozdulatra is rezzen. És van, aki úgy gondolja, némi kvótaalamizsna is megteszi a hatását, hogy az urnák felé hajtsa nyáját. Ha hihetünk a híreknek, mert ebben az országban gyakorta már az alapinformáció hitelességével is gondok vannak, nemhogy a hírértékkel, Ászár községben háromezer forint értékű élelmiszercsomagot osztottak, csak hogy növeljék a nemmel szavazók táborát, az igazolt nemek végrehajtói pedig további, megfőzhető, megsüthető krumplikilók tulajdonosai lehetnek. De ha kételkednénk abban, hogy éhes ember még egy ikszet sem tud lekörmölni, s hogy a szavazási hajlandóság összefüggésben áll azzal, hogy a választópolgár előre tájékozódik, majd megfontoltan ballag kertkaputól urnáig, urnától ebédlőasztalig, akkor a választási krumpli voksolási hajlamosításának ígéretében mégiscsak lehet valami. Budapest főváros Újpest kerületének vezetői ugyanis szintén ajándékba adott választási burgonyával buzdítottak nyugdíjasokat arra, hogy vasárnap pattanjanak ki foteljaikból, és tegyenek eleget választói akaratuknak. Miközben mennyivel egyszerűbb volna pityókát osztani csupán azért, hogy a polgár ki se mozduljon otthonából, mert amíg ikszelésre termett kezével a forró vízben forgolódó krumplikat böködi, helyette a politikusok megsütik az ország rakott krumpliját. Tesznek abba kolbászt, hagymát, főtt tojást, a polgárnak pedig csupán annyi a dolga, hogy megegye, amit főztek neki.

És lássuk be, a választási gasztronómia hatásos. Nógrád megyében egyenesen kiáltványt szórtak a nép közé. Írtak bele sokfélét, például ilyeneket: „Elmegyünk, és nemmel szavazunk, mert a bujáki s a kazári népviselet jobban tetszik, mint a burka, s a bikinit is előnyösebb strandruhának tartjuk, mint a burkinit. Elmegyünk, és nemmel szavazunk, mert ragaszkodunk a disznóhúshoz, a jó borhoz meg egy kis pálinkához.” Ebből is látszik, hogy a magyar ember nem feltétlenül a földbe, hanem a gyomrába ereszt gyökeret. A gyomor azonban veszélyes belsőszerv. Az emésztőrendszer fontos állomása. Tele van savval, maró folyadékkal, amely mindent szétmar maga körül, ha áttör a záróizmokon. A jóllakottság viszont restségre csábít, és a jól tartott, eltelt ember nehezen mozgósítható. Ilyenkor illik motiválni, lehetőleg buzgóságra, ahogyan tette ezt Győrújfalu polgármestere, aki választási hevületében imigyen szólott népéhez: „Kormánytagok, illetve/és Államtitkár Urak irányába a jelenleg elbírálás alatt álló, továbbá a meghirdetés előtt álló pályázataink általam történő menedzselését nagyban könnyíti majd, ha a választási eredmények ismeretében ki tudom mutatni számukra, hogy a megyei és az országos átlagot is nagyban meghaladó, »adj Isten« kiugróan magas részvételi arány mellett hozott településünk felelős döntést.”

Ez legalább világos beszéd. Vasárnap ebéd utáni szunyóka előtt is átgondolható, letisztult a folyamatábra: az egyén jóllakottságérzésétől csak az állam elégedettsége a fontosabb. És az állam mindent meg is tesz azért, hogy a döntésben felelőssé tegye az állampolgárt. Országosan. A 444. hu szerint egyes hivatalnokoknak még telefont és „Kubatov-listát” (a Fidesz mozgósítási választói névjegyzéke) is adtak, hogy tárcsázzák már ugyan végig a körzetet, az sem baj, ha munkaidőben, csak érjék el, hogy a polgár emelje ki magát a fotelből, és tolja el magát az urnáig, de ott aztán ikszeljen nemmel. Az állami propagandagépezet államtitkára, Dömötör Csaba ugyan tagadta, hogy a kormány lista alapján mozgósítana, de érdekeset mondott a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke: „Ha egy kormány intézményesen elkötelezi magát parlamenti felhatalmazással egy népszavazás mellett, akkor a kormány alkalmazottainak lehetőségük van ebben részt venni, és ha ehhez nekik egy kommunikációs támpont kell, én azt azért nem tartom egy olyan nagyon durva dolognak”. Ja, nem, Kocsis Máté ezt nem sportvezetőként, hanem mint a Fidesz kommunikációs igazgatója mondta az ATV-ben.

Nem is durva. Ugye. Csepel két alpolgármestere pedig még emelni tudott a választási kampánylécen, amikor azzal álltak elő, hogy „Csepelen 1475 önkormányzati lakás van: uniós kvóta alapján ezek lakóit is az utcára tehetik, helyükre pedig illegális határátlépőket költöztethetnek.” Ez már ugyan nettó hazugság és pánikkeltés, két ügyvéd be is perelte a két politikust, hátha van értelme a pernek. De ebből is látszik, feneketlen az urnák mélye. S miközben hullnak a szavazatok, a sütőben már pirul a rakott krumpli. Jó étvágyat, Magyarország!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!