Heti abszurd: Sem plafon, sem pofa

Az oligarchák azonban nem örülnek annak, ha saját bőrükön kell megtapasztalniuk egykori barátaik hatalmi arroganciáját. De ha ezért bárki sajnálni akarná az oligarchákat, elegendő csak felidézni, hogyan lettek ők ilyen gazdagok, s máris megértjük annak a párbeszédnek lényegét, amit két ember folytat az oszlop árnyékában. Ők ugyanis a gerincről értekeznek. Az emberi gerincről. Pontosabban a gerincességről, amit csak születéskor lehet „venni”. Az nem derül ki, sajnos, mi is ma egy egyenes gerinc ára, de tény: az oszlopokat úgy kezdte elbontani a főváros, hogy a bontás jogosságát még ki sem mondta a bíróság. Igaz, megtette ezt utólag, de ez meg nem szokatlan egy olyan országban, ahol – amióta jogászvégzettségű fiúk uralkodnak – simán visszafelé törvénykezik a hatalom, ha az érdeke úgy kívánja.

Nos, állnak az oszlopnál Simicska őrei, a fővárosiak meg légkalapáccsal támadnak talpmagasan, a céljuk: kifordítani sarkából – egyelőre még csak – az oszlopot. Egy nagyonisjólláthatósági mellényes főszaki oda is kiált a spanjának, hogy „Nyugodtan, Zsolti!”, és Zsolti törné is már az aszfaltot, ha Simicska őrei nem akarnák ebben megakadályozni. Mire a főszaki, aki a színészetet alighanem valamelyik dél-amerikai labdarúgótól tanulhatta, aki egy fűszálban is képes hanyatt esni, hogy aztán a földre vetve magát játssza el a nagyhalált, nos, ez a magyar főmellényes árvalányhangon óbégat a téli ködpárába, hogy „Jaj, ezek bántanak”, pedig nem is ütik, s még csak nem is vágják. De az is lehet, csak azért ordibál, hogy megjelenjen előtte Tél tábornok szelleme az üzenettel, hogy üljön át egy másik autóba, de lássuk be, annak itt sem volna sok értelme. Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó ráadásul pár nappal korábban sokkal retróbb hangulatba hozta az országot, amikor azt találta mondani, hogy a karhatalom(!) segítségét is kérheti a Fővárosi Önkormányzat a Mahir hirdetőoszlopainak elszállításához; s ha ezt megteszi, a rendőrség megadja a támogatást. Tél tábornok alighanem forradalmi hangulatba zuhanhatott. Még szerencse, hogy pufajkát nem osztogatott, habár, ha így támad a tél, mint a hét elején, ahol három centi hó képes volt kétségbe ejteni a főváros lakóit, még az is lehet, SMS jő, és az üzenet megmondja majd, mit csináljunk.

De Tél tábornok legalább kommunikál, nem úgy, mint Hosszú Katinka, aki miután nem állt szóba Kiss Lászlóval, az úszóválogatott szövetségi kapitányával, a 75 éves mester lemondott. Pedig mennyivel felemelőbb volna, ha e két ember beszélgetését idézhetnénk most, de Katinka nem állt szóba sem a kapitánnyal, sem az úszószövetség első emberével, Gyárfás Tamással. Katinka még egy szerződést is széttépett. A többszörös világ- és Európa-bajnok úszónő szerint el akarják hallgattatni a felajánlott 12 millió forintos támogatással, cserébe viszont részt kéne vennie a hazai rendezésű világbajnokság promotálásában – miközben neki az eredményei szerint járna a támogatás. S hogy nálunk minden azonnal politikává válik, főleg, ha sporttól van szó, mi sem bizonyítja jobban, hogy politológusok is megszólalnak az ügyben. Pénteken már Orbán Viktor is beszállt a játszmába, amikor a rádióban sportszaknyelven szólva summázta a lényeget: „valami gellert kapott és rossz irányba mozdul az egész”. Török Gábor politológus csütörtökön ennél azért bátrabban fogalmazott, mert szerinte „nem lenne jó, ha ma úgy menne le a nap, hogy Gyárfás Tamás és a borzalmas Napkelte összes korábbi politikai haszonélvezője ne látná bele az Orbán-kormány elleni elszánt harcot Hosszú Katinka nyilatkozataiba…”.

Nos, úgy tűnik, ezt az országot már sem politikus, sem politológus, sem oligarcha, sem költő vagy tanár, pláne bányász, de főleg Hacsek és Sajó nem tudja kacagtatásba fullasztatni. Mert ebben az országban már minden a harcról szól. Miközben a küzdelem nem egyenlő feltételek mellett zajlik, hiszen a hatalom erőpolitikáját némi túlzással hívhatnák akár kivéreztetésnek is. A hatalom pedig mindeközben földhöz juttatja csókosait, kebel- és sportbarátait, rokonait; mamelukok nyernek uniós pályázatokon. S hogy tényleg mennyire családbarát is a hatalom, íme, két példa: a NAV Békés megyei igazgatója lett Kovács József fideszes képviselő fia, pedig nincs is könyvelői, számviteli, szervezetépítési, szervezetirányítási tapasztalata, igaz viszont, hogy jogász. A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja pedig üzlethez segítette Matolcsy György jegybankvezér fiának cégét.

De amitől a legszebbé válik minden ebben a háborús magyar közéletben, hogy minden kritikára tagadás vagy a tagadás tagadása a válasz. Ebben azért maga a miniszterelnök úr, Orbán Viktor tűnik verhetetlennek – viszont könnyen utánozható –, aki csütörtökön, miután simán leperdévidezte a brit miniszterelnököt, David Cameront (képünkön balra), azt találta mondani Budapestre látogató angol kollégájának, hogy nekünk – magyaroknak, különösen azoknak, akik elmenekültek ebből az országból a jobb megélhetés reményében, például éppen Cameron országába – nagyon fontos, hogy bennünket ne tekintsenek migránsoknak; merthogy mi nem migránsok vagyunk, hanem egy EU-tagállam polgárai; mi nem élősködni megyünk Nagy-Britanniába, nem elvenni. És itt, és ekkor sehol nem szakadt le semmi. Sem ég, sem plafon, sem pofa. Pedig azt még alighanem David Cameron is tudja, s azt tán még a Mahir-oszlopok tövében gerincről értekező főmellényesek és őrző-védők is fel tudják idézni, mi volt a nagy migránsáradat elleni első nagy orbáni szlogen: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”. De ez olyan régen volt, tavaly, hogy arra sem a főváros Hacsekja, sem Simicska Sajója nem emlékszik már. Ők már csak harcolnak, egymás ellen, mert harcolni kell, mert harcolni muszáj, meg kell védeni országot, oszlopot, nyugdíjat, munkahelyet. Magyarországon óvodás harcol a homoklapátért, iskolás a menzáért, orvos a béréért, hivatalnok a munkahelyéért. Mindenki küzd mindenki ellen. De hogy mindez csak mímelt honvédelem, elárulja Hacsek és Sajó tekintete. Vigyázó fél szemüket ugyanis vezéreiken tartják, mert azt azért ők is megtanulták, hogy ebben az országban csak az képes uralkodni, aki osztani tud. És ahol osztanak, ott érdemes a sor elejére, a frontvonalban állni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!