„Már csak a siker hiányzik” – osztotta meg álmait és vágyait Kubatov Gábor a minap a Facebookon rajongóival. Ha hiszünk a Fidesz pártigazgatójának, akkor meg kell barátkoznunk a ténnyel, miszerint amúgy szinte minden rendben van.
De hol is hiányzik az a bizonyos siker? Egyelőre csak vár rá maga a Fidesz is, bár tegyük is hozzá gyorsan, hogy mindent megtesznek érte, amit csak lehet. Mondjuk az elég jó fokmérője a dolognak, hogy eleddig a kormányzó erők költötték a legtöbb pénzt (több mint kétmilliárdot) a kampányra. De átadásban is jeleskednek, csak maga a miniszterelnök egyetlen napon, alig 8óra alatt avatott a Karcag–Mezőtúr–Cegléd háromszögben hulladékhasznosítót, gyártócsarnokot és uszodát, és akkor a többi napról és a többiekről még nem is beszéltünk… Az iram mindenesetre imponáló, csak ugye, az a siker hiányzik még egyelőre, de biztos meglesz az is.
Tettek azért mást is, hogy meglegyen, mondjuk előre elcsalták kicsit a választásokat, persze nem a kormánypártok,hanem épp a kicsik, akik úgy adták- vették a tisztes választópolgárok aláírásait, mint mások a kínai piacon az importárut, még jó, hogy a Nemzeti Választási Iroda hivatalos álláspontja szerint „minden jól működik” – vagy legalábbis így látja Pálffy Ilona, az NVI elnöke.
A jól működésről szólva: miután felívelő pályára állította a kormány a hazai futballéletet (vagy legalábbis a stadionépítő szektort), most egy kicsit messzebbre is tekintenek – 100 millióval támogatják az FK Csíkszereda csapatát. Hogy mit? Ha így fejből nincs meg, akkor elárulhatjuk: ez annak a bizonyos felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiának az első határon túli partneregyesülete. Pénzük már lesz, innen, ugyebár, csak a siker hiányzik.
És ha egyszer egy séma bevált, nem érdemes rajta változtatni. Amennyiben sikeresnek minősítjük a Nemzeti Dohányboltok bevezetését (és hát lássuk be, azért voltak néhányan, akiknek bejött ez a húzás), és figyelembe vesszük a tényt, miszerint a magyar nem csak szívni, de nyelni is szeret, logikus lépésnek tűnik a Nemzeti Italboltok bevezetése is. Természetesen szigorúan csak a választások után. Vagyis eme remek ötlet kivitelezéséhez is csupán az a bizonyos siker hiányzik – már akinek…
Ötletekből pedig nem volt hiány, amikor a kormány 2010-ben nekilátott az oktatási rendszer megregulázásának. Azóta sokszor hallottuk tőlük a „siker” szót (másoktól meg egészen mást), a rendszer elemzése kapcsán. Most viszont egy meglepő helyről, nevezetesen Pálinkás Józseftől, az MTA elnökétől és egykori oktatási minisztertől (egy évet regnált az első Fidesz- kormány idején) jött egy viszonylag értelmezhetetlen kritika. „A problémákat megoldó átfogó intézkedésekre van szükség az oktatásban, egyszeri beavatkozással ezek nem kezelhetők” – fogalmazott, amikor a magyardiákok nem túl kiemelkedő teljesítménye került terítékre. Csak az a kérdés, mennyire tekinthető egyszeri intézkedések sorának az, ami az elmúlt négy évben történt az oktatásban, és hogy ennél átfogóbb intézkedéseket kibír-e még az ágazat. Mert hát hiába az a sok változtatás, ha egyszer a siker még mindig hiányzik…
De nyugodtan rugaszkodjunk el egy kicsit a kormány viselt dolgaitól – szerencsére pont van másik történet, ami izgatja a közvéleményt. Zuschlag János nevét ugyan nem lehet elégszer elfelejteni, ha viszont minden jól megy, akkor nemsokára már nem csak nyomtatásban, de mozgóképen is láthatjuk majd azt a halhatatlan jelenetet, ahogy az ominózus, ötvenmillióval tömött nejlonzacskót megzörgeti a szél (vagy nem). Az bizony, igazi sikertörténet lenne.
És innen már nincs messze a pillanat, amikor mindenkinek eszébe jut a szlogen: „Magyarország jobban teljesít”. Hát mi ez, ha nem az a bizonyos siker? Csak egy dolog szomorítja el végletekig az embert, amikor a sikerpropaganda köszön le minden második plakátról. Az adat: a magyarok 30 százaléka érezte az elmúlt év során, hogy nincs pénze ételre. Amikor 2006/2007-ben kérdeztek tőlük ilyet, ez az arány még csak 17 százalék volt – egy OECD-kutatás eredménye ez. Tényleg, hiányzik a siker, mondjuk, annak éreznénk, ha ez a szám nem nőtt, hanem csökkent volna.
De hát úgy tűnik, errefelé semmi sem az, aminek látszik. Mert bár hihettük volna, hogy a cikk elején idézett Kubatov-mondat egy őszinte fohász, amely az ország felemelkedését szolgálni hivatott politikus jobbító szándékairól mesél. Ám végül kiderült, hogy Kubatov csupán a Fradi elnökeként reménykedett némi jó eredményben. Hiába, futballnemzetnél valóban relatív fogalom a siker.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
