Lekerült Oxford dicsőségfaláról Orbán Viktor. Mondhatnánk, a helyhiány vitte rá az egyetemet, hogy egykor volt híres diákját (aki három teljes hónapig tanult az intézményben) most száműzze azok közül, akikre büszke. Nyugdíjas NATO- és volt ENSZ-parancsnokot is kitettek a listáról. Orbán Viktor azonban jelenleg is aktív. Mit aktív? Egyenesen Magyarország miniszterelnöke. Akire, úgy tűnik, immár nem tekintenek büszkén az oxfordiak. Miért is tennék, épp most, amikor olyan utat választottunk magunknak (mármint választott nekünk az ország kormánya), amely semmilyen uniós elvvel meg nem egyezik, sőt inkább diktatúrákat tekint követendő példának.
Takargatni próbáltuk ugyan, hogy mi folyik idebent, talán ezért történhetett meg, hogy a kormány saját YouTube-csatornáján „véletlenül” félrefordították a miniszterelnök szavait. A tusványosi beszédet ugyanis erősen kozmetikázva tálalták a világot angolul értő számára, jó néhány ponton épp az eredeti szöveg ereje vész el, de a leglátványosabb hiány: az angol verzióban a lényegi helyeken nem hangzik el az az ominózus kifejezés (illiberális), ami az elmúlt hetekben a legtöbb okot adta a fejfájásra.
Homokba kellett volna dugnia a fejét annak, aki mostanában (és nem csak idehaza) ki akarta volna kerülni Orbán tusványosi szavait, ezért is érthetetlen, ahogy a kormány épp saját videocsatornáján próbált szépíteni a helyzeten. De azért beszédes is az eset: valahol talán egy kicsit mégis érzi ez a kormány, hogy ezt már illik takargatni. Persze, lehet, hogy puszta álszerénységről van szó, már csak azért is, mert semmiféle mentegetőzés nem hagyta el ez ügyben senki száját.
Mint ahogy más esetekben is legfeljebb dacosan felvetett állak, hallgatás, vagy legrosszabb esetben visszatámadás a válasz.
De hát mit is lehetne mondani arra, hogy a fideszes Glattfelder Béla európai parlamenti képviselőként fizetésénél jóval több pénzt tudott megtakarítani az elmúlt tíz évben úgy, hogy bevallása szerint sincs semmilyen más jövedelme? Meg is érdemli ezek után, hogy ő legyen a Gazdasági Minisztérium államtitkára, hiszen igazi pénzügyi zseni.
Vagy azért kéne netán magyarázkodni, az állam immár úgy támadja a civil szervezeteket, hogy sikkasztás gyanújával rájuk küldi a rendőrséget? Dehogy, erről szó sincs! Lehetne ugyan hivatkozni arra, hogy a feljelentést magánszemély tette, ám ha az a magánszemély a fideszes Tényi István, akkor már kilóg a lóláb. Bár Tényi beismerte, hogy ő jelentett, de személyes okokra hivatkozva tette mindezt, költségvetési csalást kiáltva. A Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány ellen mégis sikkasztás miatt nyomoznak, egyébként meg azt kell tudni róla, hogy vezetője, Matiszlovicsné Horváth Éva 2002-ben az MSZP színeiben nyert mandátumot Hatvan képviselő- testületében. Így már azért sokkal árnyaltabb a kép.
Akadt olyan is, aki megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát. Seszták Miklós egyre jobban belegabalyodik az ügyvédként elkövetett minimum gyanús ügyeinek szövevényébe, ám a Napi Gazdaságnak mégis interjút adott (az általa erősen szorongatott Simicska Lajos Magyar Nemzete ugyanis időközben teljes támadásba ment át), amelyben kifejtette: „Ezek a támadások kétségbeesett emberek reménytelen próbálkozásai, hogy letérítsék a kormányt arról az útról, amelyen elindult.” Mondjuk, ha az út az, hogy Simicskát egy kicsit meg kell izzasztani, s erre a legalkalmasabb ember egy olyan fejlesztési miniszter, aki korábban ügyvédként több ponton vétett az etikai kódex ellen, akkor csak gratulálni lehet a kormánynak az irányválasztásért…
De a hét legnagyobb botrányát ismét csak Balog Zoltán szállította. Az a Balog Zoltán, aki egyszer már – az emberi erőforrások minisztereként – nyilvánosan is kifejtette, mit gondol országunk polgárairól, amikor teherhordókra és problémásokra osztotta őket. Most talán még ennél is súlyosabb kijelentést tett. „Magyarországról nem történt roma deportálás, a magyar cigányokat Ausztriából vitték el” – találta mondani a holokauszt roma áldozatainak emléknapján. Nyilvánvaló tévedését először azzal ütötte el, hogy majd igyekszik tanulmányozni a vonatkozó történelmi forrásokat, később az okozott kár enyhítésére azzal magyarázkodott, hogy sietett, rosszul fogalmazott, de valójában úgy értette, hogy a romákat kevésbé szervezett formában deportálták Magyarországról, mint a zsidókat. Jobb lett volna, ha Balog meg sem szólal, de sikerült azután még tovább rontani a helyzeten – méghozzá a kormánynak.
Kicsinyes, mélységesen sértő, etikátlan módon, közleményben: „A Fidesz szerint nem Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének kell magyarázkodnia romaügyben, hanem annak a baloldalnak, amelynek kormányzása idején romákat gyilkoltak Magyarországon, és ezeknek az ügyeknek a felderítéséért és a kártalanításért semmit nem tettek.” Ha itt megállt volna a történet, már akkor is mélységesen szégyellnivaló lenne. De nem, rátett még egy lapáttal az Országos Roma Önkormányzat is, amikor sajnálatosnak nevezte, hogy „az ellenzéki politikai körök a miniszter elmúlt évtizedes munkájának eredményeit nem veszik figyelembe, hanem a tőlük megszokott botránypolitizálással kezelik a romaügyet”, míg Balog Zoltán munkáját a hazai cigányság elismerésre méltónak tartja. Innen viszont már tényleg nincs hova süllyedni.
Valójában, elnézve csak az elmúlt hetet, itt már nem az a baj, hogy a magyar miniszterelnök kikerül holmi dicsőséges, ánglius arcképcsarnokból. Hanem az, hogy az egész, általa vezetett kormány felkerülhetne egy hatalmas szégyenfalra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
