Egy sor balesetnek voltam az áldozata, mint valamennyien – mondja az Űrvándor, midőn a Mars seregéből a Merkúrra tett kitérő után visszatér a Földre. És ha akkor tudta volna, hogy története a Szaturnusz egyik holdján ér véget…
Az Űrvándor, más néven Malachi Constant, avagy Unk egyik kedvenc Vonnegut-regényemnek, A Titán szirénjeinek a hőse. Tulajdonképpeni tételmondata először hétfőn jutott eszembe. Aztán kedden kétszer, majd szerdán – és innen nem volt megállás, muszáj volt rájönni, hogy ez a hét az a hét, amikor történt egy sor baleset, és mi valamennyien az áldozatai lettünk.
Kezdjük a könnyedebbekkel: L. Simon Lászlóval két baleset is esett a héten. Először sikerült annyira belemelegednie a nagy barackmagbotrányba, hogy azt találta mondani, neki semmi köze az ezer forintért árult rákellenes csodaszerhez (melyet ebben a formában amúgy tilos árusítani), ugyanis az a felesége biznisze. Nem biztos, hogy az asszony is örült, amikor ezt a magyarázatot meghallotta… És itt nem volt vége L. Simon vesszőfutásának – még meg is bántották szegényt. Borókai Gábor volt a gaz, aki a minap a Heti Válaszban a Tarlós–Lázár-csörte elemzésekor a főpolgármester mellett állt ki. L. Simonnak ez nem tetszett, sőt személyesen érezte meggyötörve magát, ezért szenvedélyes hangulatú olvasói levélben közölte: ha Borókai Lázárt támadja, azzal Orbán Viktort kritizálja. Ez pedig nem helyes. Ejnye, no, hát miféle cudar világ az, ahol egy hetilap főszerkesztője a miniszterelnök munkáját nem a kellő tisztelettel és pátosszal emlegeti? És ha amúgy valaki a miniszterelnököt kritizálja, akkor mi van? Azt itt már nem lehet?
Aztán történt egy sor baleset Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester háza táján is. Kezdjük azzal, hogy nagyon szerettek volna Puskás-kolbászt készíteni a köznek. Nem jött össze. Időközben azonban kiderült, hogy egyszer már gyártott Puskás-terméket a Mészáros-féle húsipari kombinát, csak akkor nem kolbászt, hanem baconszalonnát, és nem nekünk, hanem az oroszoknak jutott belőle. Ezt onnan tudni, hogy Kiss Szilárd, jelenleg vesztegetéssel vádolt, előzetesben ülő hajdani agrárattasé 2 éve vásárolt a slágertermékből 20 tonnát magyar termékeket árusító orosz cégének. Szépséghibája a dolognak, hogy Puskás nevét csak engedéllyel lehetne holmi kolbászok és szalonnák oldalára nyomtatni, ilyennel viszont Mészárosék nem bírnak. Most azt állítják, hogy nincsenek jelen Oroszországban Puskás fedőnevű termékekkel. Lehet is benne igazság, hiszen két év alatt volt ideje bőven elfogyni a szalonnának
És már megint Rogán Antal, az ingatlanmágus. Az egy dolog, hogy kiderült, egy szép kis belvárosi ingatlant kissé zavaros körülmények között, de jutányos áron utalt ki a kerület egykori alpolgármesterének, illetve családjának. Most kiderült, hogy ugyanabban a házban (ahová egyébként sikerült Habony Árpád nagynénjét is bezsuppolni) még három ingatlanba költöztettek be belvárosi fideszeseket és az önkormányzati vagyonkezelő embereit. Hogy fizetnek-e érte és mennyit, azt persze nem tudni. Kicsit kezd már sok lenni a Rogánhoz köthető ingatlanos „baleset” – lehet, hogy a Fidesz frakcióvezetőjének pályát kellene módosítania. De hagyjuk is az egyéni érdekek és sérelmek sorolását. Vannak ennél nagyobb balesetek is, amelyeknek épp áldozatául esik a magyar társadalom.
Kezdjük a közmunkával. Eddig az volt a mondás, hogy a foglalkoztatás ezen módja sikertörténet lesz. Csakhogy most kiderült: azok a települések, ahol tényleg dübörög a közmunka (és keresnek a munkások jócskán a létminimum alatt), rosszabb helyzetbe kerülnek. Mivel ugyanis csökken a munkanélküliség, elvesztik a halmozottan hátrányos helyzetű pozíciójukat, s így kevesebb támogatást kapnak a gyermekvédelmi kedvezményhez, a gyermekétkeztetéshez, az uniós és állami pályázatok önrésze pedig számukra nem 10-15 százalék lesz, hanem 50 százalék. Vagyis jóformán esélytelenné válnak a fejlesztésre. Hát, így megérte.
De aztán újabb győzelmi jelentéssel gazdagodtunk, Czomba Sándor államtitkár jelentette nagy garral, hogy 1992 óta nem dolgoztak annyian minálunk, mint most. Annyira szépen hangzik! Csakhogy van itt egy kis bibi. Ha a 4,2 millió dolgozóból levonjuk azt a 2,2 milliót, aki a létminimum alatt keres, a közmunkásokat, a diákmunkásokat meg a külföldön dolgozókat, máris sokkal kevésbé tűnik szépnek a helyzet. És ha majd a menekülteket is közmunkára fogják (ahogy azt nemrég a belügyminiszter felvázolta), még az is megeshet, hogy hamarost olyan foglalkoztatási statisztikákat kapunk, hogy csuda.
Kisebbfajta kommunikációs baleset érte egyébiránt Kovács Zoltán kormányszóvivőt is, aki azt találta mondani, kilencvenezer ember épít majd kerítést a szerb–magyar határra. Az bizony már bőven a foglalkoztatás tetőpontja lenne, és hát az is tény, hogy 175 kilométernyi kerítést a beígért augusztusi dátumra nem lesz könnyű felhúzni, de Kovács valójában két nullát tévedett, és „csak” 900 embernek kell részt vennie Magyarország szégyenfalának felhúzásában.
Ám ami jelenleg a magyar egészségügyben folyik, az már nem csupán kis baleset, hanem valóságos katasztrófa. Az állam az elmúlt években folyamatosan csökkenti az erre a területre fordított kiadásait. Az eredmény pedig immár kézzelfogható: 2010 és 2013 között jelentősen nőtt az egyenlőtlenség az egészségügyhöz való hozzáférésben – derült ki az Eurostat adataiból. A magyar társadalom legszegényebb 20 százaléka egyre kevésbé jut hozzá azokhoz az ellátásokhoz, amelyekre szüksége van. Két hír erről a hétről: elhunyt az a tüdőrákos férfi, akinél még tavaly szeptemberben (vagyis 9 hónapja) diagnosztizálták a betegséget, mert későn kezdték meg a kezelését. És önmagát operálta meg egy nagyatádi rokkantnyugdíjas, mert akkora fájdalmai voltak, hogy nem bírta kivárni a hosszú kórházi várólistát. Szikét fogott, és kivágta a lábából a vérrögöt. Olyasmi ez, amire nincsenek szavak, hogy ez ma megtörténhet Magyarországon, az az igazi szégyen.
A Titán szirénjeinek végén kiderül: az a sor baleset, aminek Unk, s valójában a teljes emberiség áldozatul esett, korántsem tekinthetőek véletlennek. Egy nagyobb hatalom, a Trafalmador bolygó lakói 200 ezer éven át manipulálták Földünk történelmét, hogy eljuttathassák egyetemes és barátságos üzenetüket egy másik galaxisba. Az üzenet csupán annyiból állt: Szevasztok! Kicsit félő, hogy a kormány által immár öt éve manipulált Magyarország végül ennyit sem lesz képes kinyögni, ha ebben az iramban folytatjuk. De ha mégis, akkor ez a „szevasztok” bizonyosan nem lesz barátságos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
