Nyilván sokan csóválták a fejüket,
amikor meghallották, hogy
Schmitt Pál saját állítása szerint egy új stílust vezetett be a politikába. Nos, annyi bizonyos, hogy a volt/bukott köztársasági elnök, aki immár nem csak szerinte (mások szerint nem) megtartott doktori címének, de a Nemzet Sportolója titulusnak is örülhet, valóban egy teljesen új típus a még a sokat látott magyar politikában is. Hogy ő maga vezette-e be, vagy csak gyermeke annak a modern kornak, amely keblére öleli a pökhendi, arcátlan és a következményektől mit sem félő politikusok sokaságát, kérdéses. De milyen is az új stílus?
Olyan, ahol például szemrebbenés nélkül mondhatja valaki azt, hogy a kormány még véletlenül sem neki akar kedvezni azzal, hogy vetélytársait lehetetlen helyzetbe hozza, és nem esik rá semmilyen plafon. Ez lehet a szerencséje Baldauf Lászlónak is, aki a CBA éléről üzente a népnek a Magyar Nemzeten keresztül, hogy a külföldi multik kára nem a hazai élelmiszerlánc nyeresége. De amúgy támogatják a vasárnapi zárva tartást, és szomorúak amiatt, hogy egyesek nem akarnak már a CBA-ban vásárolni...
Aztán mifelénk mostanában el lehet bocsátani embereket a munkahelyükről csak azért, mert a szakmaiságot előbbre valónak tartják a lojalitásnál. Ezért is kellett távoznia állásából Kónya Istvánnak, a Magyar Nemzeti Bank kutatási főosztálya vezetőjének, akinek bűne – mint hírlik – az volt, hogy egy konferenciára meghívta Király Júliát, a jegybank korábbi alelnökét, akit a jelenlegi, Matolcsy György neve alatt jegyzett vezetés nem lát szívesen.
És hát ez az új stílus nem családbarát. Ezt Lázár János mondta, amikor arról kérdezték, nem sok-e egy kicsit a 10 órás munkanap, ami a Miniszterelnökségen dívik, és ami miatt több gyermekes szülő is kénytelen volt felmondani. Hogy lenne itt némi ellentmondás? Van, persze, hisz egyébként épp a családbarát az a jelző, amelyet a kormány oly szívesen aggat magára. Ahogy azt Rétvári Bence, a KDNP kiválósága is kifejtette: jó lesz például ez a vasárnapi zárva tartás, mert a kereskedelemben sok nő, családanya dolgozik, akik így nem látják gyermekeiket. De majd ha elvesztik a munkájukat, legalább ülhetnek velük otthon.
Ám míg egyesek örülhetnek neki, hogy legalább a vasárnap szabad, addig a NAV-ról például kiderült, hogy kíméletlen rabszolgahajcsár. Más indoka nem is lehet annak, hogy miért épp péntektől vasárnapig, vagyis alig három nap alatt zavarták le a teljes adóhivatal átvilágítását, miután volt munkatársuk, Horváth András azzal vádolta őket (többek közt), hogy milliárdos adócsalók tevékenysége felett hunynak szemet. És mi derült ki a rapid vizsgálat során? Sikerült megállapítaniuk saját magukról, hogy tulajdonképpen mindent jól csinálnak, és Horváth András a hülye.
Van azért jó hír is: továbbra is bízhatunk abban, hogy ez a kormány nem hagy senkit az út szélén. A legjobb példa erre manapság nyilván Szijjártó Péter és az ő futsalos holdudvara. A Dunakeszi Kinizsi csapatkapitánya, Kun Gábor (vagy ahogy a haverok hívják, Kunci) például másfél év alatt asszisztensből vezérigazgató-helyettes lett a Magyar Nemzeti Kereskedőháznál. Az azért már valami, főként, mivel Kun szakmai (nem sport!) pályafutásáról egyébként mit sem tudni. Hasonló kaptafa: az V. kerületi önkormányzat kifejezetten baráti áron (kb. 54 millióért kb. 127 millió helyett) adott el egy ingatlant a Prisztás-gyilkosság miatt idén 11 év börtönre ítélt Portik Tamás élettársának még 2011-ben. Pápa Marianne szerencsés beruházása még Rogán Antal polgármesternek is feltűnt, így 2012-ben vizsgálatot kezdeményezett, és – mint mondja – „törvénytelenségre ugyan nem derült fény, de bizalomvesztés miatt kezdeményeztem a jegyző felmentését.” Szép is lenne, ha csak ennyi lenne, kár, hogy Juhász Péter kiegészítette a képet: „Sélley Zoltán lett az új jegyző, aki ekkor még a vagyonkezelő vezérigazgatója volt, tehát ennek az ingatlannak az eladását is előkészítette és jóváhagyta.” Ja, ez már így tényleg új stílus...
De hogy milyen is igazán ez a Fidesz vezette politikai élet, azt a legjobban magán a miniszterelnökön érdemes lemérni, és nem csak azon, hogy kikkel veszi körül magát. Mert amit ezen a héten Orbán Viktor letett az asztalra, azt tanítani kéne. Kezdjük azzal, hogy meghívó nélkül érkezett a buliba. Sem a litván miniszterelnök, sem pedig az államfő nem fogadta ugyanis, de még csak oda sem biccentettek neki, amikor részt vett a litván hadsereg megalakulásának évfordulója alkalmából rendezett díszszemlén. Az egy dolog, hogy Orbánt és társait már jóval a kitiltási botrány előtt sem fogadták olyan országok vezető politikusai, mint például az Egyesült Államok, de hogy immár Litvánia is nyíltan felvállalja, hogy torkig van velünk, rettentően kínos. Az ő szerencséjére azért Dél-Koreában még szóba álltak vele, így sikerült ismét nagyot alakítania. Azt hagyjuk is figyelmen kívül, hogy viccből íjat fogott saját miniszterére, Balog Zoltánra (bár a helyében azért kicsit elkezdenénk félni), ám aztán kedélyesen kifejtette, hogy a 2002-es focivébén, amelyre jó szokása szerint a fiával látogatott el, megmelegedett a szíve, mert a lelátókon ülő koreaiak azt kiabálták, „hun”, azok meg ugyebár mi volnánk. Kár, hogy a koreaiak szerint meg ők, mivel azt kiabálták, hogy „han”, vagyis Dél-Koreát skandáltak koreaiul. Na, akarja még bárki bárhol fogadni Orbán Viktort?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
