Szóval az úgy volt, hogy nagy erőkkel készültem rá, a kezembe veszem a Magyar Időket. Mégiscsak történelmi pillanat az, amikor egy egykor nívós (és pompás lazacrózsaszín papíron ékeskedő) gazdasági napilap végre átavanzsál „A kormánypárti újsággá”. A Napi Gazdasággal márpedig ez történt, a Simicska–Orbán háború tetőpontján az oligarcha lapjából, a Magyar Nemzetből nagy garral kivonuló főszerkesztő, Liszkay Gábor vette meg még áprilisban, hogy az azóta eltelt hónapokban a gondosan válogatott gárda végül tökéletes propagandalapot rakjon össze belőle.

Szeptember elsején meg is jelent az első szám, és mi tagadás, már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a lap tökéletesen hozza, amit a hírek kormány közeli megközelítésére áhítozó köz elvárhat tőle. A köztévében már megszokott hangvétel immár nyomtatott formában is kapható. Már csak a Habony Árpád-féle online portál hiányzik, hogy teljes legyen a kép. Sajnos úgy esett, hogy bár kedden sikerült magamhoz ragadni a lapot, a hét többi napján valahogy nem jutottam hozzá. Cserébe viszont azóta is azt játszom a bizonyos hírekkel, hogy a magam értelmezése helyett inkább megpróbálom a „kormánypárti újság” hangvételében elképzelni őket. Úgy ugyanis már nem is tűnnek olyan vészesnek.

Vegyük például ezt: „Mindenki a parlagfű ellen! Immár nem csak az erre szakosodott cégek, de a civil egyesületek pusztítják a gonosz gyomnövényt. A kormány 546 millió forintnyi közpénzt juttatott azoknak a jótékony egyesületeknek gépvásárlásra, akik szeretnének végre csatasorba állni.”
Ugye, hogy ez így jobban hangzik annál, hogy már megint sikerült az adófizetők parlagfűirtásra felajánlott 1 százalékát teljesen másra elkölteni, mint amire felajánlották? Pedig ez történt – kapott a parlagfűpénzből nőegylet, birkózók és focisták, de még a Mad Boys motoros gittegylet is – az ő esetükben az indokolta pénz bezsebelését, hogy motorozgatás közben sokszor látnak parlagfüvet. Nyilván őrülten szerették volna eddig is irtani – most hirtelen meg is változtatták (másokhoz hasonlóan) egyesületük alapszabályát, hogy pályázhassanak erre fordítható pénzekre. Ha ezután is lesz az országban parlagfű, az lesz az igazi skandalum. Bár még így is jobban járunk talán, mint legutóbb, amikor a Földművelésügyi Minisztérium többek közt ezüstmetál cipőtisztító gépet vásárolt a felajánlott pénzből. Ám hogy ezek után gépvásárlás címszóval az egyesületek mit is vesznek majd pontosan, az azért kétséges.

„A rendőrség mindent megtesz, hogy a forgalom akadálytalanul haladhasson. A renitens demonstrálókat feljelentették.”
Megnyugtatóbb lenne így a hír, pedig valójában az történt, hogy az egészségügyi dolgozók egy csoportja úgy próbálta meg felhívni a figyelmet az ágazat nyomorúságos helyzetére és a szférában dolgozók alacsony jövedelmére, hogy kétségbeesett demonstráció keretében lezárták az Erzsébet hidat, és „Magyarország! Ne engedd a nővéreidet külföldre!” táblákat szorongattak. 18 percig. A fekete ruhás nővér, Sándor Mária és társai (összesen nyolc személy) ellen a rendőrség azonnal intézkedett.

És ha már egészségügy: „Elég a felelőtlenségből! Nem hagyjuk, hogy műtsenek!”
Kell a szigor, pláne akkor, ha valaki a saját szakállára próbál meg előnyt kovácsolni nyomorából, nemde? Augusztusban egy férfi, Seres István végső elkeseredésében szikét fogott, és saját maga műtötte ki a lábában található vérrögöt, mivel bár elképesztő fájdalmai voltak, várólistára került, és a kórházban csak egy hónappal később tudtak volna foglalkozni bajával. Hát, most lehet baja bőven: egy ügyvédi iroda kérte be tőle a betegségére vonatkozó kórelőzményeket és a korábban keletkezett orvosi papírjait, amiből arra következtet, hogy a kaposvári kórház (itt kezelték volna, ha hajlandó kivárni) be akarja perelni. Itt tartunk tehát: ellátást már nem nagyon kap a beteg a kórháztól, ügyvédi papírokat annál inkább?

„Épül-szépül a kikötő. Hamarosan milliárdos fejlesztés kezdődik.”
Van azért abban valami végtelenül bájos, hogy a nyeregből kiütött Simicska Lajosnak még azt is le kell nyelnie, hogy a tendert, amit azért vesztett el első körben, mert kevesebbet ígért a többi pályázónál (s ami miatt évekre eltilthatják a közbeszerzési pályázatokon való indulástól a Közgépet) pont Mészáros Lőrinc, az új oligarchakirály nyeri meg. Márpedig itt ez történt: a Győr–Gönyű kikötő fejlesztését uniós forrásból, 6,89 milliárd forintból kivitelező Kikötő Konzorciumban Mészáros cége is benne van. Ők egyébként nemhogy nem olcsóbban, de a becsült költségeknél másfél milliárd forinttal drágábban dolgoznak majd a becsült költségeknél. Mert így kell ezt csinálni.

„Nincs több pazarlás, lefaragjuk a költségeket!” Megnyugtató is lenne, ha egy szép napon azzal szembesülnénk, a kormány nem herdálja a közpénzt felesleges dolgokra.
Ehelyett az a helyzet, hogy hazánkban 2010 óta egyre kevesebb pénz jut – az oktatásra. A régióban Magyarország költi a legkevesebb pénzt a GDP-ből erre a célra. Miközben a KLIK milliárdos tartozásokat halmoz fel, az iskolák pedig siralmas anyagi helyzetben vannak. És akkor az oktatás minőségéről, a pedagógusok leterheltségéről, a diákok romló teljesítményéről még nem is beszéltünk…

Nos, ilyenek manapság ezek a Magyar Idők. Lehet a szavakat csűrni-csavarni, a helyzet már egyáltalán nem lazacrózsaszín. Csak tudni kell a sorok között olvasni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!