Heti abszurd: Visszaadók, visszakézből

„Próbálok valamit visszaadni Magyarországnak abból a sok mindenből, amit kaptam”, szolgált hitvallással Andy Vajna Schmidt Mária hetilapjának, a Figyelőnek.

A kaszinó- és médiacézár, valamint filmügyi kormánybiztos csak azt fejtette ki, hogy mit ad vissza: az ő nemzeti hozzájárulása az, hogy beszállt a filmiparba.

Ebbéli szerepvállalása nehezen forintosítható. Arról, ami könnyedén számszerűsíthető (hogy mit ad neki az ország Orbán Viktor), szemérmesen hallgatott.

Pedig elbüszkélkedhetett volna vele, hogy csak kaszinócégeiből 4,8 milliárd forintos osztalékot vett ki, és elmondhatta volna, hogy ugyan TV2-je csaknem 7 milliárdos veszteséget termelt neki, a Matolcsy-közeli MKB segítségére sietett egy bőkezű hitellel. Hál’ Istennek, a jelek szerint a nemzeti burzsoáziában szép lassan gyökeret ver a társadalmi felelősségvállalás érzete. Így nemcsak Vajna hálálja meg a sok jót, amit a kormány kegyéből – és az emberek adóforintjaiból élvezhet. Nagy visszaadó Mészáros Lőrinc is. A mindenes-oligarcha az utóbbi fél évben 55 millió forintot jótékonykodott el Felcsút környéki diákok ösztöndíjára. És érdemét nem kisebbíti, hogy ezt a pénzt öt óra alatt keresi meg, hiszen tavaly 100 milliárddal gazdagodott. Mert világos a folyamat: szeretett oligarcháink minél inkább zsírosodnak, annál többet képesek visszaadni.

Persze van még hova fejlődni. Vegyen már példát bőkezű Lőrincről a milliárdos állami tendereket, megbízásokat nyerő Garancsi István, akinek cége mindössze havi 13 800 forintért bérel a budai Várnegyed frekventált részén található Úri utcában egy 45 négyzetméteres lakást. Ez nem korrekt, hálája jeléül visszacsorgathatna azért legalább húszezer forintot is a fideszes vezetésű önkormányzatnak, és az így keletkező 74 400 forintból legalább 15 rászoruló kaphatna szép karácsonyi csomagot.

Ez pedig már maga a társadalmi felelősségvállalás.

Aminek kapcsán kár lenne beleragadni a pénz posványába, hiszen elvekről és a kiállásról is lehet szó. Ennek szellemében Kovács Zoltán kormányszóvivő hevületét és stílusát adta oda a nemzetnek, amikor a világ egyik legfajsúlyosabb gazdasági lapjának, az Economistnak írt olvasói levélben védte meg Orbán Viktort és politikáját.

Egyetlen mondattal intézve el egy jól adatolt cikk állításait, miszerint: „ellentétben az önök narratívájával, a demokrácia jól van, köszönjük”.

A politikai sármőr Lázár János sem rest közkinccsé tenni magát: nagyvonalúságát adja Magyarországnak. A minapi Lázárshow-n a Miniszterelnökség vezetője arraa felvetésre, hogy a vizes vb-nyitóünnepség percenként 28 millió forintba kerül majd, azt mondta, hogy a GDP 40 ezermilliárd forint (valójában csak 35 ezer), az ünnepségre szánt keret pedig ehhez képest elenyésző, és különben is, a lényeg, hogy jól sikerüljön a buli. És ez a mondat duplán laza, hiszen eddig a politika csak a költségvetési pénzeket kezelte a sajátjaként, most viszont a teljes nemzeti össztermékre igényt tart – minden fillérre, amit Magyarországon dolgozó ember teremt.

A fideszes Sikota Krisztina gátlásait adta vissza, hiszen köztartozásai miatt 2022-ig eltiltották attól, hogy cégben bármilyen vezető tisztséget viseljen, ám továbbra is kulturális igazgató a Várgondnokság Kft. és a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. vezetésében – havi összesen 900 ezer forintért.

Fontos üzenet ez a polgároknak – senki ne hagyja, hogy a jogszabályok gúzsba kössék.

Erre erősített rá az Állami Számvevőszék, és egyben a válságkommunikáció is visszaadta azzal a bravúros közleménnyel, miszerint ők csak a pártok kampánypénzeinek elszámolását vizsgálhatják, ügynökségekét, reklámcégekét nem. Ezzel azt próbálták megmagyarázni, miként találhatták rendben a Fidesz 2010-es kampányköltéseit, ha akkor a párt a Jobbik sokat bírált összegénél is olcsóbban kapott hirdetési felületeket Simicska Lajost cégeitől.

A legtöbbet mégis talán a BKV vezérigazgatójának köszönhetjük, aki a hitet adta vissza, amikor megnyugtatott, hogy „mind világviszonylatban, mind Budapesten a metrózás az egyik legbiztonságosabb közlekedési mód” – ezt valahogy csak a felújított orosz metrókocsik nem tartják tiszteletben, igaz, ki is vonták őket a forgalomból.

Mindezeknél is fontosabb, hogy végül, de nem utolsósorban a frakcióülés utánultizással lazító, és az országnak szintén jólultizni tudó következő kormányfőt kívánóOrbán Viktor a kártyajátékok becsületétadta vissza, amikor arról beszélt, hogynem megoldás az, ha Európa államai egymás között „szétosztogatják a migránsokat egy rossz Fekete Péter kártyajátékszerűen”.

Ez csak néhány példa, a lista korántsem teljes. Annyi mindent adnak ezek azemberek az országnak, megérdemelnék, hogyaz ország is adjon már nekikvalamit.

Mondjuk visszakézből.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!