Eddig legfeljebb enyhe szégyenpírral az arcunkon próbáltuk felfogni, mi is történik a Milánói Világkiállításon a magyar pavilon körül. A giccsködbe burkolt, pszeudoromantikus, sosemvolt-magyar, paprikafüzérekkel dekorált, akácmézzel bolondított manifesztum – semmi értelme tagadni – közröhej tárgya volt az expó megnyitása óta. (Előtte meg csak sejtettük, hogy az lesz…)
Szerencsére Szőcs Géza szofisztikáltabb kormánybiztos annál, mintsem hogy kihagyja a tárlatból a kézzel fogható tárgyakon túli magyarságot. Mert bemutatták azt is, a 21. század, illetve ennél is konkrétabban az orbáni világ minden faramuciságát.
Én ugyanis nem tudom másként értelmezni azt, hogy úgy költöttünk el erre a lepattantságában is megkapó tárlatra 5,2 milliárd forintnyi közpénzt, hogy ennek egy jelentős része meg nem valósult, sosem látható projektekre ment el. Mondjuk 60 millió 16 olyan filmre, amit be sem mutattak. Vagy itt van a kétszer elkészített honlap (előbb 24, majd 790 millióért), amelynek kivitelezője Orbán Viktor tanácsadójának cége, de ha nagy az érdeklődés iránta, egyből lefagy. És akkor az OSZK által kiadott közel 70 millióról még nem is beszéltünk, ami szintén olyan dokumentumfilmekre ment el, amiket a nagyérdemű nem tekinthet meg.
Erről szól mostanában mifelénk a világ: haveroknak kiosztott pénzekről, amikről aztán – ha lehet – igyekszik elfelejtkezni mindenki. Mert azt azért az Emberi Erőforrások Minisztériuma sem tette ki az ablakba, hogy így herdálták el ezt a rengeteg milliárdot… Művészet ez, annak is a felső foka. Mestermunka. Bár én azért, csak a gyengébbek kedvéért berendeznék még egy vitrint (ha már a hungarikumok ilyen szépen reprezentálják magukat), amibe ennek a nagy osztogatásnak néhány emblematikus arcát betenném, mintegy tablójaként a magyar közéletnek.
A legfelső polcra ezen a héten természetesen Mészáros Lőrincet raknám, mert manapság ő ült fel legjobban a hullámokra. Ha kell, ásványvizet gyárt vagy éppen állami földpályázatokon nyerészkedik. Most pedig nyilvános az összegzés, miszerint a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány 2014-ben 2,25 milliárd forint tao-pénzt kapott, ami azt jelenti, hogy a cégek jelenleg igencsak szeretnek Orbán Viktor kedvenc focicsapatának adakozni. A dolog külön szépsége, hogy a Mészáros elnökölte Puskás Akadémia NB I-es csapatában alig játszanak saját nevelésű játékosok. De legalább sok pénzből gazdálkodhatnak.
Aztán itt van Matolcsy György és az ő nagy álma. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai úgy szórják a milliárdokat „a magyar közgazdászképzés megújítására” – meg műkincsekre, ingatlanokra, miegyébre –, mintha aprópénzt dobálnának a szökőkútba. S mindeközben azért sikerül egy-két régi barátot is jól elhelyezni. Például azt a Réfy Imrét, aki a tavalyi önkormányzati választáson Matolcsy feleségének kampányát szervezte, most meg az alapítvány kuratóriumában ül csakúgy, mint Lentner Csaba, aki viszont a jegybankelnök PhD-témavezetőjeként jeleskedett. 250 milliót szórhatnak szét a Pallas Athéné alapítványaival.
Persze külön polcot érdemel Gaskó István is, bár ellene épp folyik némi rendőri nyomozás. Azt nem tudni, miért esett ki a pixisből az orbáni eszméket egykor igencsak szépen elsajátító szakszervezeti ember, az viszont biztos, hogy a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezet (VDSZSZ) Szolidaritás megbuktatott elnöke némileg szabadon értelmezte a közös kasszát. Szó van itt egy épp öt éve vásárolt, 30 milliós céges autóról, százezres vacsoraszámlákról, eltankolt milliókról, olaszországi utazásról – vagyis a szakszervezet egykori elnöke nem volt éppen takarékos, amíg volt honnan költeni. Halasi Zoltán, a VDSZSZ jelenlegi vezetője szerint ezekre a fura költésekre eddig azért nem derült fény, mert nem részletezett költségvetési soron bújtatták őket. Gaskó cáfol, a rendőrség nyomoz.
És helye lenne a vitrinben Dabóczi Kálmánnak is. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója vagy erősen paranoiás, vagy van valahol a sarokban egy trolibusz-átszámozási szakembere. Amikor ugyanis a minap bemutatta az új trolit, kifejtette: át kéne számozni az összeset, mert az azért nem járja, hogy pont a 70-estől kezdődik a lajstrom. Azért, mert neki erről a tomboló sztálinizmus jut eszébe. Abban persze igaza van, hogy 1949-ben valóban Sztálin születésnapjához igazították a számozást, de hogy erre 2015-ben emlékezett volna-e bárki is, ha Dabóczi nem hozza fel a témát, és hogy emiatt vannak-e olyanok, akik bojkottálják a 70-es trolit, az azért erősen kétséges. Az átszámozás amúgy potom 100 millióból kijönne.
Ami nagyjából épp annyi, amennyiért örömkoncertet szerveztetett magának múlt vasárnapra a magyar kormány, így mindenképp kiállításra érdemes Mándoki László és barátainak köre is. Ez volt az a koncert, ahol Orbán Viktor zsebre dugott kézzel csörgött asszonyával a Várkert Bazárban. Rajtuk kívül felvonult a teljes fideszes holdudvar is a 94 milliós keretből rendezett eseményen. Mándoki egyébként jó embere a Fidesznek, nem csak felejthetetlen zenei élményt, de német üzleti és politikai kapcsolatok kialakításának lehetőségét is nyújtja koncertjei előtt-alatt-után, így valóban megéri az államnak ezt a szép rendezvényt évről évre megtartani. Közpénzből.
Így nézne tehát ki a „Barátoknak nyújtott kedves támogatások” című, megkapó installáció. Ezen a héten. De ne féljen attól senki, hogy a vitrin egy idő után érdektelenségbe fulladna. Garantálom, hogy már a jövő héten újra lehetne tölteni a polcait más, hasonlóan kedvesen támogatott barátok arcképével.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
