Heti abszurd: Zártkapus

A hétfő ismét bebizonyította, hogy az élet abszurdabb helyzeteket tud teremteni, mint a fantázia. Mert az igencsak hátborzongató volt, amint a miniszterelnök ’56-os beszéde harsogva visszhangzott a lezárt, üres Andrássy úton, ahol a recsegő hangot csak azok a buszok verték vissza, amelyekkel zsebkendőnyi törzsszavazót felhoztak vidékről megtapsolni azt, ami otthon is ömlik a közmédiából.

Visszhangoztak a szavak a ködös Népköztársaság útján, röhöghetett volna a „szabadságnemzet”, mint hajdan, a pártállami tömegrendezvényeken, ahol a „kedves elvtársak” sak-sak-sakja néhány másodperces késéssel futott körbe a tér legszélső hangszóróiban.

Zárt kapus focimeccsen dobálják így a néptelen lelátók a labdakérő játékosok kiáltásait.

Hol van már az a tavalyi pillanat, amikor Andrzej Duda lengyel elnökkel a viszonylag tömött Kossuth Lajos téren feszített a kormányfő. Igaz, az a 60., kerek évfordulója volt a forradalomnak, most meg csak a 61. Köze ennek a hatalomnak meg akkor sem volt több hozzá, mint ma van. Semmi.

Orbán Viktor megkopott hétfői beszéde nem vert hát visszhangot ott, ahol kellett volna: „az emberek” lelkében. A forradalmi kirándulók néhány ezres társaságán túl a többség unja már Soros György postázott mosolyát, a honmentő dörgedelmeket. A valóság lenőtte a festett szőke bornírtságot: az országot nincs, ki kormányozza, hívják bár Orbán Viktornak a miniszterelnököt.

Lázár János, a tényleges ügyvivő sem a régi már. Arcára fagyott, megfáradt mosollyal lépett a pulpitusra csütörtökön, a szokatlan időpontra, délután ötre meghirdetett Kormányinfón. Egyórás késéssel persze, és feltűnően rövid időre. Mintha a szomszéd szobából instruáló vezért sem érdekelné igazán, hogy bekerül-e valami az esti híradókba, vagy a másnapi nyomott lapokba a Hódmezővásárhelyre visszavágyó kancelláriaminiszter sovány szavaiból.

Pedig úgy igazán megkérdeznénk tőle, mit gondol, miért mondta Szegeden, a 40. Jogász Vándorgyűlésen Trócsányi László miniszter, hogy az utóbbi négy év tapasztalatai alapján szükség van önálló igazságügyi minisztériumra. És, ha egyetért a tárcaszalámizással, akkor nem gondolja-e, hogy szükség volna önálló oktatási, egészségügyi minisztériumra is? Nem mondott-e totális csődöt a végrehajtó hatalom orbáni intézményrendszere? Maradt-e még valami, amit jogilag meg kell alapozni, vagy a NER gépezete már elketyeg úgy, ahogy van a Soros-mosoly stimulusával legalább a választásokig?

Ha nincs, ki kormányozzon, volna-e bárki is?

Mert üres a stadion, csak a néptelen lelátók visszhangozzák az ellenzék szavait is. Botka László távozása után a szocialisták nem foglalkoznak kormányfőjelölt jelölésével. Bár Molnár Gyula pártelnök azt mondja, az ő fejében már megfogant az ötlet, ki volna a megfelelő ember, de még nem jött el az ideje, hogy megnevezze az illetőt. Hogy lesz-e ilyen kegyelmi pillanata még az időnek, nem tudni. A pártelnök tartja magát önmagához, de a pártjából akadnak már elegen, akik futnak, hogy megmarkoljanak még valamit 2018-ból. A politikacsinálás homályából felbukkanva, a fene tudja, milyen hatalmi játszmákat szolgálva szaladnak a pletykák is.

Megfutott egy stadionnyi kört a héten Balázs Péternek – a Bajnai-kormány külügyminiszterének, volt uniós biztosnak – a neve is: ő volna a megoldás. Aztán jött a lövőcsel, igaz, nem a Fidesz kapuja előtt, hanem a saját 16-osán: Balázs az egyik nap cáfolt, vele tartott a szocialista pártelnök is. Két napra rá aztán Balázs szinte teljesülhetetlen feltételekkel mégis bejelentkezett.

Gyurcsány Ferencnek persze érzékeny az idegrendszere. Botka távozásával a szocialisták levegőért kapkodnak, a DK meg teli tüdővel harap. A pártelnök legott közölte, nem akar már sem közös listát, sem közös kormányfőjelöltet az MSZP-vel. „Rossz hangulatú castingokban nem veszünk részt”, mondta a DK, amivel ellépett a Balázs Pétert árusító házalás elől. Egy névtelen párttag azt mondta, most arra játszanak, hogy „szarban hagyják a szocikat”.

Miközben a befőtt lassan elteszi a nagymamát, a legabszurdabb hírrel mégis a Tárki szolgált: a pártválasztók körében a Fideszt 59 százalék támogatja, a párt az utóbbi két évben 20 százalékkal növelte népszerűségét. Taccs volna, ha nem tudnánk, hogy az emberek mást mondanak, mint amit gondolnak, és mást tesznek, mint amit mondanak.

Zeng a politikai elit hangja a néptelen, eső áztatta térben. Ha éppen nem vagyunk a humorunknál, akkor ezt abszurd helyett láthatjuk akár tragédiának is.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!