Benne volt ez a levegőben. Azt eddig is tudtuk, hogy a kritikát nem bírják, humorérzékük meg nincs. És azt is sejtettük, hogy az internet nevű valami működésével sincsenek egészen tisztában.
Van ez a szabad véleménynyilvánítás, mint olyan. Ennek egyik formája, hogy az ember megosztja a gondolatait másokkal. Például egy-egy cikket kommentel, esetleg magára zúdítva ezzel megannyi (szintén arc és név nélküli) társának haragját, vitatkoznak, egymás lelkébe gázolnak. Aztán mindenki lenyugszik… Na, ezt akkor mostantól nem lehet, legalábbis az Alkotmánybíróság (Ab) így döntött: az internetes oldalakon megjelent törvénysértő kommentért felelősséggel tartozik az oldal működtetője, még akkor is, ha nem volt tudomása a megjegyzésről.
A döntés egyértelműen csak az internetes sajtótermékekre vonatkozik, az Ab szerint „a magáncélú közlések, honlapok, blogok, közösségi portálok stb. nem kezelhetők együtt a tömegek tájékoztatását vagy szórakoztatását célzó internetes újságokkal, hírportálokkal”. Akárhogy is, mostantól indokolt az éberség: aki nem akar büntetést, az nem nagyon tud majd mást csinálni, mint korlátozza a hozzászólás lehetőségét.
Mitagadás, sokaknak valóban elég sarkos a véleményük. Elég csak az olyan ügyek alatti hozzászólásokat elolvasni, mint például a Lázár és a Norvég Civil Alap közt feszülő, egyre szövevényesebb és botrányosabb ügy, amelyben csak ezen a héten cikkek tucatjai születtek. Jöttek is a hozzászólások, el lehet képzelni, milyenek.
Mert hát mit mondjon az ember arra, ha kiderül, hogy mi még akkor is fenyegetőzünk, amikor egy másik ország pénzt akar adni nekünk? Vagy amikor elolvassa, hogy milyen civil szervezetektől sajnálja a pénzt Lázár? Miért nem tetszik a Társaság a Szabadságjogokért, a Krétakör Alapítvány vagy éppen a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület? És ki ne akarna nevetni, amikor kiderül, hogy a listát egy az egyben átmásolták a Heti Válasz egy tavaly megjelent cikkéből, amely a „Soros- kompatibilis szervezetek” megnevezés alatt futott? Az a szomorú hírünk van Lázár Jánosnak, hogy az emberek igenis határozott véleménnyel bírnak ezekben az ügyekben (is). Mondjuk, épp neki ezt nem kell magyarázni, hiszen tavaly ő volt, aki lavinát indított azzal, hogy feljelentést tett egy hozzászólás („Lázárt sem érdekli senki és semmi, engem sem érdekel Lázár” kezdetű iromány) miatt.
Imádta egyébként az internet népe azt a hírt is, miszerint miniszteri posztot kap az új kormányban Seszták Miklós: ő lesz a fejlesztési miniszter. Eddig annyit lehetett tudni róla, hogy ő a parlament egyik leggazdagabb képviselője, ügyvédként dolgozik, és a KDNP sorait erősíti. Most, hogy egy fokkal feljebb lép, máris kiderült, a neve nem teljesen ismeretlen: több korrupciós ügyben is vizsgálták már az ő, illetve a nevéhez köthető cégek szerepét. Nem is akárkik, például az OLAF, az EU csalásellenes hivatala. Közelebbről: egy pályázaton öt olyan cég nyert 21,25 milliárd forintot szélessávú internet fejlesztésére, amelyeket közvetlenül a pályázat kiírása előtt alapítottak, mind ugyanarra a címre voltak bejegyezve, és a tulajdonosok között is átfedések voltak. Például az Enternet 2001 Kft., ami az Enternet Invest Zrt. tulajdona volt. Seszták Miklós ez utóbbinak volt felügyelőbizottsági tagja, illetve 2001–2011 között ügyvédként is képviselte a céget. Az OLAF jelezte a problémát, a magyar állam pedig nem tiltakozott. A projektet leállították, Sesztákot viszont nem. Inkább kinevezik fejlesztési miniszternek. Épp egy ilyen hírt ne kommentálna ma a magyar?
De ki lenne kárhoztatható azért, mert nem bírta szó nélkül hagyni, hogy a Fidesz inkább szakít a szokásjoggal, csak hogy biztos meglegyen a kétharmada? Hiszen alig néhány hete, hogy épp a szokásjogra hivatkozva hárított a kormány, amikor megszavazták Sneider Tamást az Országgyűlés alelnökének. Most viszont inkább felrúgják azt a 24 éves hagyományt, miszerint az ülést levezető elnök nem szavaz a házban. Ha ugyanis így lenne, nem mindig lenne meg a kétharmada a Fidesznek. Rogán Antal nem tétlenkedett, máris benyújtotta a módosító javaslatot. Azért ezen lehet viccelődni, nem?
És ezek után csodálkozik valaki, hogy nem bántak kesztyűs kézzel a kommentelők a milánói világkiállításra sok-sok pénzből készülő pavilonunkkal sem? Vagy hogy nem bírták szó nélkül hagyni azt sem, hogy különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt vádat emeltek a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője, Keresztes Imre nőismerőse ellen, akit előzőleg 400 milliósra becsült csalással gyanúsítottak meg?
A rossz hír az, hogy az embereknek mindig lesz véleményük az aktuális dolgokról. Nem kétséges, hogy sokszor, sokan sértő módon nyilatkoznak meg, ám egy politikusnak talán van annyira vastag a bőre, hogy ezen felül tudjon emelkedni. A kritikát viszont – már ha építő jellegű – nem tiltani kellene, hanem időnként, mondjuk, elolvasni. És esetenként talán el is fogadni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!