Úgy tűnik, hangadóink nem gondolkoztak el azon, miért tesznek meg Orbánék már hónapok óta mindent, hogy fokozzák a reményvesztett devizában eladósodottak százezreinek frusztrációját és haragját.

Először olyan intézkedésekkel, amelyekkel csak a gazdagok válthatták ki magukat. Aztán hónapokig lebegtették, hogy a valódi bajbajutottakon is akarnak segíteni, miután a kormány hazug propagandája szerint „az elmúlt nyolc év” miatt kerültek reménytelen helyzetbe. Majd maga a miniszterelnök is az éterbe kürtölte, hogy „hibás terméket” tukmáltak rájuk a gonosz bankok, és reményt ültetett beléjük, hogy a Fidesz-kormány kimenti az elszegényedetteket is. Ennek folytán állítólag olyanok is leálltak a törlesztéssel, akik tudták volna fizetni a részleteiket.

Felületesen nézve úgy tűnhet, hogy a nép bankok ellen hangolásának egyetlen célja lehet: az, hogy Orbánék a betétesek elbizonytalanításával a megfelelő időben csődközeli állapotba hozhassák azt a pénzintézetet, amelyhez áron alul akarják hozzájuttatni saját klientúrájukat – persze állami feltőkésítés után. A devizahitelesek hónapok óta felépített frusztrációjának az időrendje – beleértve a bankoknak adott legújabb határidőt – azonban arra utal, hogy pár hónappal későbbre akarják időzíteni a népharag kicsúcsosodását. A választási kampányra. Márpedig jól tudjuk, hogy Fidesz-kampányok esszenciális része a karaktergyilkosság, tehát meg kell vizsgálnunk, hogy ennek előkészítését láthatjuk- e a „hibás termék” körüli hecckampányban és időzítésében.

Mint az eddigi retorikából tudjuk, 2014-re a karaktergyilkosságok fő célpontja Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc lesz. Orbánék papagájkommandója és médiaorgánumai már bele is fogtak, hogy „arra a nyolc évre”, vagyis rájuk hárítsák a felelősséget a „hibás termékért”, s majd rájuk irányíthassák a kárvallott százezrek haragját. Szépíróként, de még közíróként sem érzek késztetést arra, hogy jogászi vagy közgazdászi szempontból foglalkozzam a devizahitelesek egyre romló helyzetével. Viszont felháborít, ahogy Orbánék felépítik az általuk ki nem elégített vesztesek frusztráltságát, és most már a lenyúlt „hibás termék” mantrával is készek lázítani őket, hogy minél hatásosabban tudják majd nemeziseik – Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc – ellen bevetni őket. Íróként a nagyon káros mantra ellen csak úgy léphetek fel, ha egy elképzelt példával győzöm meg az olvasót, hogy nem elsősorban a bankjaink kapzsisága játszott meghatározó szerepet a történtekben. Az olcsó hitelre vágyók valójában ugyanoda jutottak volna, ha ki tudják iktatni a magyar bankokat a devizahitelezésből, mint ahová azok jutottak, akik a mi bankjainktól vettek fel ilyen, akkor nagyon jutányos hitelt.

Vegyük egy képzeletbeli, sokat utazó vetőmagügynök, Lomász Vili esetét. Amikor tízéves Opelja felmondta a szolgálatot, Vili, környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, alacsony fogyasztású, 3-4 éves hibridautót keresett az interneten, amely akkor, 2006-ban nálunk még ritkaságszámba ment. Miután talált egy svájci használtautó-kereskedőt, aki ügyintézést is hirdetett külföldi vevők számára, kiutazott Genfbe a rendelkezésére álló egymillió forintnyi svájci frankkal (CHF), és kiválasztott egy jó állapotú négyéves Toyota Priust. A kereskedő segített is neki mindent elintézni: az egymillió forint mellé szükséges 4000 CHF-hitelt is megszerezte 1,5 százalékos kamattal. Ez kevesebb mint egynyolcada volt annak, amit Vilinek egy forinthitelre kellett volna akkor fizetnie. Ennek Vili nagyon örült, de hazatérve azért bosszantotta, hogy a havi törlesztésekkor fizetnie kellett forintjai átváltásáért meg az átutalásért is. Mivel Vili rendszeresen járt külföldre, tudta, hogy a valutaárfolyamok állandóan változnak. Így nem lepte meg, hogy a leszerződött havi CHF-befizetésért minden hónapban más összegű forintot kell átváltania és átutalnia. Aggódni viszont csak a második Orbán–Matolcsy-kormány idején, 2010 végén kezdett, amikor a sokéves 140–160 közötti forintingadozás után már negyedik hónapja kellett 200 és 220 forint között fizetnie a svájci frankért. Végül 2011 őszén már nem tudta kifizetni a tartósan 250 forint körüli árfolyamot, és így el kellett adnia a megélhetéséhez oly nélkülözhetetlen autót. Ám akkor esett igazán kétségbe, amikor kiderült, hogy az eladási árból nem futja a még fennmaradó 1200 frank, akkori árfolyamon 3 millió forintnyi tartozás kiegyenlítésére. Aztán majd megszakadt a szíve, amikor 400 ezer forintot nyugdíjas édesanyjától kellett kölcsönkérnie. És mindez a nagy kár anélkül esett meg, hogy betette volna a lábát egyetlen magyar bankba.

Annak, aki ezt végiggondolja, be kell látnia: az, amit esetleg nevezhetünk a bankok nyereségének, vagyis a túl magas átváltási és kezelési költségnek, csak kis töredékét tette ki az elszenvedett veszteségeknek.

Amennyiben Orbán Viktor hibás terméknek tartja ezt a hitelkonstrukciót, csakis önmagát vagy saját első kormányát okolhatja, amiért ezt a terméket nem zárták ki a magyar hitelpiacról, amint kormányzásuk alatt megjelent, és nagyon gyorsan népszerűvé vált. Vagy legalábbis nem kényszerítették a hitelintézményeket a hibák kijavítására. Például a kezelési költségek és a rizikók nyomatékosabb hangsúlyozására. Továbbá Orbánéknak kell a felelősséget vállalniuk azért is, mert az építőipar serkentése érdekében nagyobb hitelek felvételére ösztönöztek elégtelen anyagi háttérrel rendelkező családokat, mint amekkorát megengedhettek volna maguknak. Sőt az ilyen túlköltekezésre ellenzékből is buzdítottak, 2002 után.

De mit tehetnek a demokrácia hívei, ha ebben az ügyben is minden adu – beleértve a médiumok nagy többségét is – a hegemóniájukat építők kezében van? Bizonyítani kell, hogy az első Orbán–Matolcsy-uralom alatt jött létre a miniszterelnök által – talán főleg önvédelemből – a közszolgálati rádióban hibásnak kikürtölt termék, és csak általa lett volna megfékezhető, mielőtt a nép kipaterolta őt a kormányzásból 2002-ben. A katasztrófa sem a bizonyos „nyolc év”, hanem csak a második kormányzásuk idején következett be, a felelőtlen unortodoxiájuk miatt. És legfőképpen meg kell értenünk, hogy a valutahitelesek problémájának megoldását azért halogatják Orbánék hónapok óta, s a „hibás termék” hecckampányt azért fokozzák most, hogy a fizetésképtelenek frusztrációja a választási kampány kritikus szakaszában, a karaktergyilkosságok főszezonjában legyen aktivizálható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!