Honnan tudja Rogán Antal, hogy miről álmodom?

Ha nem áll talpra, el kell felejteni
Békesi Dániel, Budapest
Már az országgyűlési választások után is tudtuk, hogy az MSZP elérte a rendszerváltozás utáni legnagyobb vereséget. Titkon azonban arra gondoltunk, hátha fel tud állni, hátha megérti, hogy nem beszélni kell, hanem dolgozni, pontosabban megdolgozni minden szavazatért. Nem történt meg azért, mert a pártvezetés saját magával volt elfoglalva, és nem értette, hogy másfél hónap múlva új feladat vár rá: az EP-választás.
Az elmúlt másfél hónapban hallhattuk, ahogy az MSZP „nagy öregei” kritizálják Mesterházy Attilát. Halhattunk mindenféle pletykát, amelyek „kiszivárogtak” a Jókai utcai pártközpontból. Egyről nem volt tudomásunk: mit készül tenni a párt vezetése a hatalmas vereség elkerüléséért.
Annak, hogy országunk második legerősebb pártja lett a Jobbik, nagy része „köszönhető” az MSZP impotens vezetőségének. Jól tették, hogy felajánlották lemondásukat.
Csak későn jöttek rá! Hamarosan itt lesznek az önkormányzati választások, és aggódom, hogy a valamikor nagyon tisztelt pártom teljesen a padlóra kerül. A vezetőknek nem a saját beosztásukkal kellene foglalkozniuk, ez ma már senki nem érdekel.
A pártban vannak még nagyon erős emberek, akik szerintem sokat tudnának tenni azért, hogy az MSZP megújuljon. Mert ha nem tud talpra állni, sajnos ezt a pártot is el kell felejteni. A rendszerváltozás utáni sok volt párt példája erre mutat. Pedig azok is rendszerváltó pártok voltak.

Akinek isten a barátja…
Csernus Károly, Göd
…az könnyedén bármikor, bárhol, rendszeresen, nyugodtan buzizhat (is). Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottról, kormányzati kultúrbiztosról, főideológusról van szó természetesen. A biztos úr erőlködése teljességgel felesleges és visszatetsző, talán még a kedves vezető sem igényli az ilyenfajta sorozatos megnyilvánulásokat. Nem tehetek róla, de nekem, amikor Kerényi úr kedvenc témájáról ejt szót, különösen, ha ezt a tv képernyője előtt teszi, valahogy hiteltelennek, őszintétlennek tűnik.
Lehet, hogy egész megjelenése kelti bennem ezt a képzetet: az affektáló, negédes hanghordozása, a ruházata, a mozdulatai (testbeszéde), nem utolsósorban a hajviselete – inkább frizurát mondanék –, szóval valahogy nem áll össze a kép. Az elhíresült tavalyi első nyilvános „megnyilatkozása” még a mellette ülő Vidnyánszky Attilának sem tetszett, szemmel láthatóan. A minap, most már nyilvánosan és nyomatékosan is nehezményezte Kerényi legújabb „buzilobbizását”.
A Kerényi félreérthető identitású, megkockáztatom, politikusnak mindenképpen tehetségtelen embernek (lásd még: Alaptörvény asztala) jó lenne, ha a vezér még idejében elengedné a kezét. Ő is jobban járna, mi is.

Honnan tudja, miről álmodom?
Fried Rudolf, Budapest
Gondolom, a történészek még sokáig fogják elemezni Rogán Antal frakcióvezető felszólalását a parlament hétfői ülésén.
A következőket mondta: „a magyar választók azt mondták: számukra a piros-fehérzöld az első”. Továbbá Rogán szerint „a választók azért büntették meg a baloldalt, mert az hozzájárult a Tavares-jelentés elfogadásához”. Patetikusan közölte még, hogy a választópolgárok azt várják a 21 EP-képviselőtől, ne vigyék az unióba a belpolitikai vitákat, hanem védjék Brüsszelben a magyar érdekeket, például álljanak ki a rezsicsökkentés mellett.
Amikor elolvastam Rogán felszólalását, felmerült bennem a kérdés: honnan tudja ő, hogy miről álmodtak a választók vagy mit akartak. Mert, ha átgondoljuk azt, amiről beszélt a frakcióvezető, előttünk meg jelenik az a kép, ahogy Mariska néni Tarpán vagy Laci bácsi Balatonkenesén hónapok óta a Tavares-jelentésével van elfoglalva, akit országunk legnagyobb ellenségének tartanak. Szegény fiatal portugál politikus, aki Rogán örömére már nem lesz EP-képviselő, beleírta a nevét a Fidesz kamupropagandájába, mert neki annyi köze van a magyarországi baloldal vereségéhez, mint nekem a Fideszhez.
Befejezésül szeretnék gratulálni a Fidesz prominens képviselőinek, Szájer Józsefnek és Gyürk Andrásnak, akik mostanáig tíz évet már ott voltak Brüsszelben, és a következő öt évben is ott dekkolnak. Lassan el fogják felejteni, merre is van piros-fehér-zöld színű országuk.

A győztes „lény”
Klein Tibor pszichiáter, Budapest
Megdöbbentem, amikor olvastam a Magyarok Világszövetsége honlapján, hogy az ausztriai előadóművész, Conchita Wurst – itt jönnek a szemtelen megjegyzések magyar fordításban – egy lény, akit 2014-ben az Eurovíziós Dalverseny győztesének hirdettek.
Azzal folytatja írását ez a szervezet, hogy hivatalában fogadta őt Ausztria szövetségi kancellárja, Werner Faymann. A Világszövetség megemlíti, hogy „a lény sűrű, fekete szakállú énekesnő, és az, aki magának ilyen azonosságot választ, az agyament”.
Őszintén bevallom, nem tudom, mivel foglalkozik hazánkban a Magyarok Világszövetsége. Nem is nagyon érdekel, mert szerintem ennek a szervezetnek komoly tevékenysége nincs. De mint orvos, határozattan kijelentem, hogy vezetői megfeledkeztek magukról, mert nincs joguk megalázni, kinevetni egy olyan embert, aki sikert hozott hazájának, Ausztriának, akit elismert egész Európa. Ha ez nem történt volna meg, akkor sem megengedhető az az elvetemült, kulturálatlan stílus, ami, sajnos, jellemző a Magyarok Világszövetségére. Egy embert lénynek nevezni nem engedheti magának meg senki. Ezt is olvasom: „ha egy állam egy ilyen lényt dicsőit, az állami szintű, obszcén véleményterrorizmus”.
Ebben az esetben a véleményterrorizmus a Magyarok Világszövetségére jellemző, és nagyon jó lenne, ha vezetői legalább néha belenéznének a tükörbe. Esküszöm, az segítene nekik, nagyon.

EP-választás és egyebek
Fábri Ferenc, Budapest
A választás előtti napokban több telefonüzenetet is kaptunk, ám csak ellenzéki pártoktól. A vezető kormánypárt, a Fidesz nem fecsérelt pénzt és energiát erre az ügyre – biztos lehetett benne, hogy ezt a voksolást is megnyeri, minél kevesebben mennek el, annál jobban. Politikájának jellemző tünete azonban, hogy – áprilissal ellentétben – ezúttal környékünkön a házak kapuján egyetlen sor információ sem jelent meg arról, hogy hová kell menni, hol a szavazóhelyiség. Aki akarta, persze kitalálta (ugyanoda, ahová az országgyűlési választáskor), de a kevésbé elkötelezett embereket ezen a módon is igyekeztek távol tartani az urnáktól.
Megkérdeztem a szavazóbizottságot, mit tudnak erről. Egyikük azt mondta: biztos leszedte valaki, egy másik közölte, az ő házukra sem raktak ki semmit. Ez is a politika része, ha nem is a demokrata változaté – állapítottam meg magamban.
Ami a dokumentumok leszedését illeti: vagy két hete a Holokauszt 70 jegyében a mi kapunkra is kiraktak egy A4-es lapot, Dávid-csillaggal, jelezve, hogy 1944-ben ez az épület is a zsidók összeköltöztetése céljából kijelölt, ún. csillagos ház volt. (Ezekben három-négy családot is összezsúfoltak egyegy nagyobb lakásban, a gettósítás előzményeként.)
Mire lefényképezhettem volna, gondos kezek már letépték a papírt, nehogy bármi is emlékeztessen mindarra, amire oly kevéssé lehetünk büszkék. Persze, aki tette, aligha Fidesz-döntés alapján tette. Csak éppen ők teremtették meg a múlt eltüntetésének és meghamisításának légkörét: amiről nem beszélünk, aminek nincs látható jele, az nincs – gondolják. Tévednek.

Nemzeti oldal
Marjani Judit, Budapest
Írhatnám azt is, nemzeti érzelmek vagy nemzeti elkötelezettség. Ezeket a populista és üres szavakat hallom, amikor a Fidesz képviselői a „hatalmas győzelemről” beszélnek az EP-választáson. Mintha nemzetszerető ember kizárólag fideszes lehetne. A Fidesznek végre meg kellene értenie, hogy az országunkban élő minden ember szereti hazáját, nemzetét, büszke arra, hogy magyar. Ha nem szereti a pártokat, a politikát, attól még igaz hazafi lehet. Így nevelem négy gyermekemet, de itthon szó sincs „összmagyar” listáról vagy pártgyőzelemről.
Meghallgattam a nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Répás Zsuzsanna szavait a „Választások után: magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben” címmel rendezett tanácskozáson. A hölgy elmondta, hogy megint ünnepelünk, a Fidesz–KDNP össznemzeti lista elérte a csúcsokat. Megtapsoltam volna a csodálatos „eredményt”, ha a magyar választóknak legalább a fele elment volna szavazni. Nem ment el. Mert, szerintem, nem értették, mit keres az össznemzeti listán Tőkés László, a bukott Erdélyi politikus, püspök, akit Romániában egyetlen magyar párt sem akart indítani. Vagy mit keresett a listán Bocskor Andrea beregszászi tanárnő, aki „ukrán–magyar állampolgár”? Ki ajánlotta őt, hiszen a Kárpátaljai Ukrán Magyar Demokratikus Szövetségnek fogalma sem volt arról, hogy ő fogja képviselni a kárpátaljai magyarokat? Emlékeztetném az államtitkár-helyettes asszonyt, hogy ukrán– magyar állampolgárság nem létezik, mert az ukrán alkotmány a mai napig szigorúan tiltja a kettős állampolgárságot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!