A héten megint épültünk, okosodtunk. Nemcsak holmi jobb kéz ő, hanem fénycsóva, aki utat mutat a bennünket körülvevő sivár sötétségben: az ember, aki egyedüliként érti a világ-, s benne a magyar gazdaság bonyolult folyamatait. Saját megtakarításai ügyében ugyan nagyvonalúan a feleségére bízza a döntést, de kérlelhetetlen éleslátással, kifinomult bölcsességgel teszi helyre a hozzá nem értő kontárokat, meg a folyton aggodalmaskodó retardáltakat.
Matolcsy György konkrétan lehülyézte az Európai Unió kormányát, az Európai Bizottságot.
A bizottság hét elején közölt prognózisa jövőre és az azt követő évre emelkedő költségvetési hiányt jelez, s figyelmezteti a magyar kormányt a deficit leszorítására. Előre szóltak: ha jövőre a magyar kormány csak a magán-nyugdíjpénztári vagyon révén tudja 3 százalék alá szorítani az államháztartás GDP-arányos hiányát, akkor továbbra is szembe kell nézni a túlzott deficit eljárással. Brüsszel ugyanis a nyugdíjkassza ilyen célú felhasználását egyszeri költségvetési hatásnak tekinti. Ami azt jelenti, hogy az ígért szerkezeti reformok híján, már a következő évben, vagyis 2012-ben, újra a hiány elszabadulásával kell számolni. A bizottság előrejelzése szerint a pénztári vagyon beolvasztása nélkül jövőre 4,7 százalék, 2012-ben pedig már 6,2 százalék lehetne a magyar költségvetés hiánya.
Matolcsy szerint mindez „hiteltelen és professzionálisan megalapozatlan”. Nesze.
Kis probléma, hogy Matolcsyn kívül a befektetők, az elemzők, a hitelminősítők, a nemzetközi pénzügyi intézmények, vagyis mindenki, akinek véleményén Magyarország megítélése, ezen keresztül a forint árfolyama, az állampapírok hozama, meg például a magyarországi munkahelyteremtés múlik, szóval ők historikusan inkább az Európai Bizottságnak szoktak hinni, nem pedig a mégoly zseniális pénzügyminisztereknek. Ja, ráadásul Matolcsy nem is az. Mármint nem pénzügyminiszter. Miért, van, aki a zsenialitásában kételkedni mer?
Szóval, az Európai Bizottság gazdasági előrejelzését aligha lehet egy durva és sértő nyilatkozattal lesöpörni az asztalról. Már csak azért sem, mert a hírek szerint az unió hivatalos statisztikusai, az Eurostat szakértői azon morfondíroznak, hogy a magánnyugdíjpénztárak kormányzati einstandjából engedjenek-e egyáltalán bármilyen bevételt is elszámolni jövőre. Mivel Európában az ilyen lépés, vagyis a magánmegtakarítások besöprése példa nélküli, és eddig elképzelhetetlen volt, így aztán elszámolási gyakorlat sem létezik erre. Az EU-ban kevéssé hallatszanak Szijjártó Péter megfontolt és bölcs nyilatkozatai eltőzsdézésről, meg szocialista-szakszervezeti összeesküvésről, és félő, hogy Selmeczi Gabriella nevét is csak kevesen tudják helyesen kiejteni, továbbá a nyugdíjvédelemi megbízott titulusnak sincs meg a hivatalos angol fordítása, így aztán mindaz, amit a magyar kormány a nyugdíjpénztárakkal tesz puszta államosításnak látszik Brüsszelből. Ha pedig államosítás, akkor Magyarország esetére új elszámolási gyakorlatot kell teremteni, olyat, ami nem engedi a nyugdíjvagyon felélését, annak folyó kiadásokra fordítását, hanem a rekvirált summa csak fokozatosan, a későbbi évek bevételeként jelenhetne meg.
Külön érdekesség, hogy eme érvelés egybecseng a kormány által már korábban össztűz alá vett magyar Költségvetési Tanács gondolatmenetével. A Költségvetési Tanácsot le lehet dózerolni, meg is teszi a kormánytöbbség. Az Európai Bizottságot nem. Ehhez még a kétharmad is kevés.
Halkan szólunk: ha a nyugdíjvagyon besöprését az unió nem számítja bele a magyar költségvetés hiányának kalkulálásába, akkor ennek az egész vircsaftnak, az Alkotmánybíróság megcsonkolásától a pénztártagok megfenyegetéséig, semmi, de semmi értelmi nem volt. Sok hűhó semmiért. Mert akkor a kormányváltás évében a költségvetési hiány leszorításában élenjáró Magyarország alig két év alatt sereghajtóvá – hú, de ismerős szó – válhat Európában. És mivel a magyar adósság besorolása már jelenleg is csak egy hajszállal jobb a befektetőknek nem ajánlott bóvlikötvény kategóriánál, ebből nagy, nagyon nagy baj lehet. A legrosszabb, de korántsem valószínűtlen szcenárió forintválsággal, finanszírozási gondokkal terhelt sötét jövőt vázol.
Ilyet senki nem akarhat. Mi ezért Matolcsynak drukkolunk. Annak, hogy lássa be végre mindenki: ő tényleg mindenki másnál jobban érti a csíziót. És persze azért is szorítunk, hogy ha valami megmagyarázhatatlan okból kiderülne, rajta kívül másnak is lehet némi igazsága, azt még időben vegyük észre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
