Így 'linkol' a türkménbasi barátja, a Magyarbasi

Lincoln nyomában
Fábri Ferenc, Budapest
Orbán Viktor új kormánya bemutatásakor is tett néhány maradandó kijelentést. „A következő négy év már nem a gondolatok, hanem a tettek korszaka lesz” – állította. Úgy érzem, kormányzását eddig sem a magas szellemi teljesítmények, sokkal inkább a kapkodó, átgondolatlan, egymásnak is ellentmondó intézkedések jellemezték. „A cél a néppárti kormányzás” – mondta, szerinte ez több, mint a demokrácia szabályainak betartása.
Úgy vélem, inkább valami egészen más, hiszen a demokrácia eddig sem igen volt szempont Orbánék működése során. Hogy igazán micsoda e fogalom, nem derült ki. Az emberek érdekében, a klasszikus lincolni gondolat alapján akarnak kormányozni – állította: „a népből, a néppel, a népért”. A párttal, a néppel egy az utunk – ugrott be a régi kommunista induló szövege.
Orbánt már eddig is eleget hallottuk „linkolni”, ez a szöveg is beillik a korábbi halandzsák közé. „Minél nagyobb a felhatalmazás, annál nagyobb a feladat és a felelősség. Minél nagyobb a felelősség, annál nagyobb alázattal kell szolgálni az egész országot.” Az „alázat” és a „szolgálat” kifejezés elég nehezen illeszthető be a Fidesz világába, legfeljebb a „linkolás” szintjén. „A közép nevében, ha kell, határozottan fel fogunk lépni mindenféle szélsőség ellen, akár jobbról jön, akár balról: a többségnek joga van megvédenie magát a szélsőségekkel szemben, és egyúttal kötelessége megvédeni a mindenkori kisebbségeket is” – jelentette ki a Magyarbasi.
A mai kormánypárt bajosan tekinthető bármilyen értelemben középnek, többsége is csak az Országgyűlésben van, a kisebbségek védelme meg szinte viccnek hangzik az ő szájából. Azt hiszem, Orbánt a jövőben is még sokszor fogjuk hallani hasonló módon „linkolni”.

Egy ember a közéletből
Marjani Judit, Budapest
Sokat írtak ezekben a hetekben Kerényi Imréről, sok mindent mondott ez az ember. Ahogy várható volt, főnökei közül senki egy szót nem szólt arról, hogy Kerényi mondataival megalázza a művészvilágot, lenézi a sok szakembert, akik sokat tettek azért, hogy országunk jó hírnevét szertevigyék a világban.
Ma már kevesen emlékeznek arra, milyen büszkén indult valamikor Kerényi Imre a moszkvai elvtársakhoz, színpadra állítani egy Leninről szóló művet a világforradalmár centenáriumára. Ki gondolná, hogy ez így volt, pláne most, amikor a Népszabadságnak adott interjúban olvashattuk: „Azt tapasztalom, hogy a balliberális rész begörcsölt.
A jelenlegi korszakban a nemzetek fölötti liberalizmus megpróbálja megvalósítani világméretekben a saját diktatúráját, ami ellen fel kell venni a küzdelmet. Jeles szerzők állítják, hogy ez majdnem olyan diktatúra, mint a náci és a kommunista volt.”
Itt már szakorvosi konzíliumra volna szükség! Mert olyan embertől hallani az összehasonlítást a liberalizmus, valamint a náci és a kommunista diktatúrák között, aki a miniszterelnök közeli munkatársa – tragédia. Mit várhatunk még ilyen „szakembertől”?

Két szobor
Martényi Csaba, Budapest
Politikamentes történelmi értékelés lehet az, amikor egy-egy miniszterelnök tevékenységét és az ezzel összefüggő szoborállítást aszerint ítéljük meg, gyarapította-e vagy gyengítette hazánkat, Magyarországot.
A tavaly felavatott Gróf Bethlen István-szobor felállítása azért bizonyul helyénvalónak, mert a miniszterelnök nemcsak a trianoni diktátum nyomán kis híján megsemmisült országunkba lehelt életet, hanem minden részletében újjá is szervezte a területileg megfogyatkozott országot.
A gazdasági gyarapodás és az oktatás terén elért eredmények ma is példamutatóak. Ha a Fidesz-kormány követi Bethlen hagyatékát, biztos, hogy jó úton jár. De mint tudjuk, az elmúlt négy év eredményei ezt nem támasztják alá, a gazdaság egy helyben topogása és az oktatás terén tapasztalható ellentmondásos intézkedések sem igazolják a „bethleni út” követését.
Tisza Istvánnak szobrot állítani sokak számára érthetetlen, ugyanis életművében nincs olyan, amit érdemes lenne folytatni.
Tisza hatalomra jutásakor virágzó országot örökölt, ám tevékenységének befejeztekor, a mérhetetlen emberi és anyagi pusztulást okozó I. világháború után egy megcsonkított, erejét vesztett országot hagyott utódaira. Ebben az életműben sikereket és példamutatást vajmi keveset találni, ezért a szoborállítás is téves felfogás eredménye. Hacsak nem a kormány által Tisza irreális konzervativizmusát látjuk követni, ami az érthetetlen EU-ellenességben ölt testet, és ezzel árt országunk tekintélyének, megítélésének.

Költözködés és költekezés
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös
Az új kormánynak programja nincs, csak egy jelszó: folytatjuk. És folytatják – a rengeteg pénz kidobását is.
Ki ne emlékezne arra, amikor 2007-ben a Gyurcsány-kormány azzal az ötlettel állt elő, hogy létrehoznak egy kormányzati negyedet a Nyugati pályaudvar mellett? Az akkori ellenzék Orbántól Szijjártón át Cser-Palkovicson keresztül nap mint nap kiabált arról, hogy ez a milliárdos beruházás kidobott pénz. Igazuk volt. A rossz emlékű volt elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula a MÁV-val együtt még 2011-ben vizsgálta a Gyurcsány-féle kormánynegyed-beruházást. Mindez rendben is lenne, ha most a kabinet, amikor jóformán még meg sem kezdte a munkáját, máris célba vette, hogy nagyvezérünk felköltözik a budai Várba, a volt karmelita kolostor épületébe. Hende Csaba honvédelmi minisztert „felkérték”, hogy a minisztériuma költözzön Székesfehérvárra. A Földművelésügyi Minisztérium Debrecenben folytatja áldásos tevékenységét. Nem baj, hogy ez az egész hatalmas összegekbe fog kerülni.
Nem kell közgazdásznak lenni, hogy összeszámoljuk, hány milliárd szükséges az új épületekre, az elhelyezésre, a napidíjakra, a fenntartásra. Gondolom, erre a fantasztikus ötletre annyi pénz lesz, amennyit akarnak.
Az azonban idegesít, hogy a Fitch Ratings hitelminősítő szerint Magyarország egyelőre marad a bóvli kategóriában: nem minősítette fel a hosszú távú magyar államadósság besorolását. Ez azt jelenti: minden fillérrel takarékoskodni kellene, hogy ki tudjunk mászni ebből a gödörből. De a luxusköltözés ma fontosabb! Az sem baj, ha emiatt – lehetséges – rongyokban fogunk járni.

A választók érdekében
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Gondolom, a nagy hőség is szerepet játszott abban, hogy Hoppál Péter fideszes szóvivő szerdán megint többször beszélt a „bukott” baloldalról. Sajtótájékoztatóján kijelentette: „Bajnainak bocsánatot kellene kérnie a pedagógusoktól”, valamint, hogy „Bajnai és független parlamenti képviselőtársai nincsenek abban a helyzetben, hogy értékelhessék az oktatás eddigi teljesítményét”.
Hoppál kifejtette, hogy „a Gyurcsány–Bajnai-kormány olyan mértékű károkozást követett el ebben a szférában”, ami miatt elvárható a bocsánatkérés. Szegény Együtt- PM-képviselők! Amikor feltették a kérdést az oktatás helyzetéről, nem gondolták volna, hogy Hoppál így reagál.
Szeretném emlékeztetni Hoppált, hogy a független képviselőknek törvényes joguk kérdéseket feltenni. A képviselők a mi, azaz a választók érdekeit reprezentálják az Országgyűlésben.
Mi, magyar szülők és nagyszülők tudjuk, hogy milyen katasztrofális helyzetbe vezette a Fidesz az utolsó négy évben az egész oktatást, milyen mélypontra süllyesztette a legfontosabb ágazatot a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa.
Nekünk, szülőknek nagyon tetszik, hogy vannak ma a parlamentben olyan képviselők, akik aggódnak az oktatásért. Sok sikert kívánok azoknak a képviselőknek, akiknek gyermekeink sorsa az első!

Köszönöm, Brüsszel!
Ferenczy Tamásné, Budapest
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke avatta fel Horn Gyula termét Brüsszelben. A ceremónián részt vett Horn családja, az MSZP és a DK képviselői, az EU-hoz delegált magyar és német nagykövet.
A brüsszeli főépületben, a harmadik emeleti teremben sokan emlékeztek Horn Gyulára. Nagyon jó érzés, sokan emlékeznek arra, a néhai miniszterelnöknek elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy Európa és Németország újraegyesültek, illetve, hogy Magyarország az EU-hoz csatlakozott.
Ez külföldön történt, Belgiumban. Itthon pár nappal ezelőtt Kövér László, az Országgyűlés elnöke kijelentette: „sem erkölcsileg, sem politikailag nem tartja időszerűnek és indokoltnak, hogy az 1956-os karhatalmista Horn Gyulának országházi terem viselje a nevét”.
Sok mindent halottunk már Kövér Lászlótól, nagyon sok embert megalázott és lenézett a baloldalon, ma ő az úr a Házban. Remélem, ha már nem lesz az, mégis megszületik egy döntés arról, hogy legyen Horn Gyula terem az Országházban. Számára sem tart örökké a beosztása. Brüsszelnek meg nagyon szépen köszönjük!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!