Gőzerővel folyik a végtörlesztés, ám úgy tűnik, a bankokat sem kell félteni, minden eszközt bevetnek, hogy húzzák egy kicsit azt a szűkre szabott, 30 napos panaszkodási határidőt, ha visszafizetésről van szó.
„Tisztelt Elhunyt! Úgy tudjuk, hogy elhunyt, és nincs törvényes örököse, de ha mégis van, akkor kérjük, küldjön erről egy igazolást, és akkor esetleg neki visszafizetjük a végtörlesztés után járó pénzt. Köszönjük, tisztelettel satöbbi…”
A fenti levél csak részben fiktív, ugyanis tartalmát tekintve nem különbözik az eredetitől. Amelyet május 2-án (szombaton!) küldtek el ajánlva egy lakásba, melynek tulajdonosa valóban elhunyt. Hogy végül jó helyre érkezett a levél, az köszönhető a postásnak is, aki maga is felismerte a helyzet abszurditását. A levél eljutott a törvényes örököshöz, aki viszont megdöbbenve olvasta benne azt, amit a bank közölni volt szíves.
Merthogy papírja van arról, hogy ő az örökös. Be is mutatta a banknál, összes személyes adatával egyetemben. Még tavaly augusztusban kezdett neki a procedúrának, s november lett már, mire sikerült tudatnia, hogy ő, mint örökös, szeretne végtörleszteni. Erre kapott is engedélyt – vagyis a bank is tudomásul vette, hogy örökölt. Sőt mi több, hagyták kegyesen, hogy végtörlesszen.
Ezek után mit lehet mondani? Tudja a bank, hogy elhunyt az elhunyt. Tisztában vannak vele, hogy valaki örökösként végtörlesztett. De esélyt csak keveset adnak neki, hogy értesüljön a neki visszajáró pénzről: inkább küldenek egy ajánlott, s így nehezen átvehető levelet egy lakásba, ahol tudva tudják, hogy nem lakik senki, aki átvehetné azt. De a cinizmus csúcsa mégsem ez. Hanem az, hogy felszólítják az elhunytat arra, küldjön igazolást törvényes örököseiről.
A bank tehát vagy hisz a holtak természetfeletti képességeiben, vagy egyszerűen nincs nagy kedve fizetni. Főleg azért, mert az azóta eltelt 3 hétben nem sikerült sokkal előrébb jutni. A bank ugyanis közölte: egyáltalán nem biztosak abban, hogy bármi is járna az örökösnek, hiszen az ő nevére kölcsön nem került – épp azért, mert végtörlesztett. Ebbe azért az érintett nehezen nyugodott bele, ezért kérvényt adott be, amiben igazolni próbálja, hogy a hagyatékátadó végzésben szerepelt a kölcsön (tehát az övé), és reménykedik abban, hogy ha arra jó volt, hogy fizessen, talán jár neki vissza valami pénz is. De nem sok jóra számít…
És ez csak egyetlen eset.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!