Irány Irán?

A hét elején nagy várakozás közepette lezajlott Obama–Netanjahu tárgyalás, mindkettejük megnyilatkozásai nyomán sem tudnánk választ adni e kérdésre. Hiszen mindketten fenyegetőztek is azzal, hogy semmiképpen sem tűrik el azt a bombát, s Obama adott esélyt a diplomáciának és az azt serkentő szankciók hatásának, amibe az ezekben továbbra is kételkedő vendége belenyugodni látszott. Legalábbis Netanjahu a hét második felében a világot is megnyugtatni óhajtotta azzal, hogy nem kellene napokban, vagy akár hetekben számolni az izraeli rátámadás elrendelését, amire a világsajtó már felkészítette a közvéleményt. Mármint az ilyen akció nyomán várható drámai fejleményekre: olajár-robbanásra, iráni és Teherán kliensei által végrehajtott terrorakciókra, Izrael rakétákkal való elárasztására (az ott gyanakodva kezelt Obama nem véletlenül bizonygatta, hogy mennyi mindent tett meg a kulisszák mögött e fenyegetettség csökkentésére).

Ha Netanjahut saját maga kergette kényszerpályára és retorikai túlzásokba, Obamát az elnökválasztási esztendő. S bár az újraválasztásáért küzdő elnök népszerűsége ismét javul, együtt az amerikai gazdasággal, s republikánus ellenfelei egymást megsebezve meg is könnyítik helyzetét, biztosra persze a legkevésbé sem mehet, a többi közt éppen egy esetleges „Irány Irán” izraeli hadparancs lehetőségére gondolva. Netanjahu fenekedik is azzal, hogy nem fog engedélyt kérni a Fehér Háztól, de ő sem gondolhatja, hogy nem rántaná be Amerikát automatikusan: a teheráni szélsőségesek – ellentétben némely közép-európaiaktól – nem Izraelt fedezik fel minden mögött, hanem a „nagy sátánt” (mi csak a „kis sátán” vagyunk – évődött az izraeli kormányfő az ovális irodában).

Obama, aki korábban már óva intette mind az irániakat, mind az izraelieket, hogy blöffnek tekintsék Teheránhoz intézett figyelmeztetését, most meghúzta Washington vörös vonalát: nem tűri el az ottani atomfegyverkezést. S nem is csupán Izrael okán, hanem a térségben elszabaduló nukleáris vetélkedőtől tartva. Egyelőre azonban bízik a szerinte mind hatásosabb – és mind nagyobb világegységet maga mögött tudó – szankciórendszerben, s megint kínálta a kiutat Teheránnak. Kétséget az elnök szavaiban nem is izraeli vendége keltett a találkozó után, hanem honfitárs politikai vetélytársai. Ehhez tudni kell, hogy a keresztény vallási fundamentalisták a Biblia szó szerinti értelmezésével elszántabb támogatói Izraelnek még a – Netanjahu kormányát gyakran élesen bíráló – amerikai zsidó köröknél is, s a demokratákhoz vonzódó utóbbiakkal ellentétben, komoly tényezők a republikánusoknál. Miáltal Romney és társai versengve szidták Obama puhányságát, amire a Fehér Ház csak azzal tudott válaszolni, hogy az elnök éppen most fejezi be keservesen azokat a háborúkat, amelyekbe az ő Bush-kormányuk vitte bele meggondolatlanul Amerikát. Más se hiányozna november előtt Obamának, mint egy újabb közel-keleti hadakozás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!