Vannak, akik rabjává válnak a Facebooknak, és vannak rabok, akiknek még a fogvatartásuk ideje alatt is bejegyzéseik jelennek meg a Facebookon. Legutóbb éppen Zuschlag Jánostól (képünkön) olvastam: „aztán szeptember 18. és vége”. Valóban vége, szeptember 18-án Zuschlag János szabadul a rá kiszabott 6 évi büntetésből.
A „nincs Zuschlag-ügy” nyomozása 2007-ben kezdődött, majd egy évvel később a vádlottak már a bíróság előtt álltak bűnszervezetben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás vádjával. 72 millió forint közpénzt költöttek el jogtalanul.
Az elsőfokú bíróság, mondhatni, elrettentő ítéletet hozott: Zuschlagot 8 és fél évi, 14 társát pedig másfél és 5 és fél év közötti szabadságvesztéssel sújtotta. A 2010-es választásokat közvetlenül megelőzően kihirdetett ítélet nem volt mentes a politikai elfogultságtól. Olyannyira nem, hogy ezt – a maga módján – még a táblabíróság is érzékeltette. Nem csupán azzal, hogy valamennyi vádlott büntetését enyhítette – Zuschlagét 6 évre – hanem azzal is, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából kigyomlálta azokat a részeket, amelyek – az ítélet szempontjából teljesen fölöslegesen – a vádlott „felső kapcsolatait” taglalták. Az ítélőtábla enyhítő körülményként értékelte, hogy Zuschlag a 72 millió Ft-ot teljes egészében megtérítette. Ezt a nyomatékos enyhítő körülményt ugyanis az elsőfokú, kecskeméti bíróság nem volt hajlandó figyelembe venni, szembehelyezkedve ezáltal a töretlen bírói gyakorlattal.
Mivel Zuschlag csak a jövő héten szabadul, jogosan merül fel a kérdés, miként lehetséges, hogy „posztolgat” a Facebookon. A magyarázat nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. Első csatlakozása a Facebookra 2010. január 26-án történt, ám ezt minden bizonnyal nem ő kezdeményezte. Ez nem csak abból derül ki, hogy egy kilenc hónappal későbbi bejegyzése így szól: „nem tudom, ki üzemelteti ezt a profilt, de tuti, hogy nem én”, de abból is, hogy ezen az oldalon számos olyan bejegyzés található, mely Zuschlagra nézve enyhén szólva nem kedvező.
2013 januárjában azonban már valóban ő maga csatlakozott rá a közösségi hálóra. Februárban közzétett bejegyzésében elárulja, hogy az oldalt a családja segítségével tartja fenn. Még ugyanebben a hónapban arra kéri a barátait, hogy aki levelezni akar vele, az írjon a Facebook-odalára, ő pedig – ha kap rá engedélyt – „kapcsolattartó nyilatkozatot” küld majd részükre.
A börtön vezetésének beleegyezése ahhoz kell, hogy az elítélt „a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt, és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel levelezhessen”. Erre minden elítéltnek törvényerejű rendeletben biztosított joga van. Ha élni kíván ezzel a jogával, akkor ki kell töltenie egy nyomtatványt, amelyben név szerint megjelöli, hogy kivel szeretne kapcsolatot tartani. Leírja, hogy a megjelölt személy rokona, barátja, vagy ismerőse, és kérelmét eljuttatja a börtön parancsnokához. Általában meg is kapja a hozzájárulást, kivéve, ha például bűntársával, vagy olyan személlyel kíván levelet váltani, akiről feltételezhető, hogy veszélyezteti a büntetés végrehajtásának biztonságát. Természetesen a börtönben ellenőrzik az elítéltek levelezését.
Zuschlag oldalán találunk azonban olyan bejegyzést is, amely így szól: „Most tényleg én vagyok a Facebook-oldalamnál, ha hétfőig kerestek.” Ezen sem kell meglepődnünk. A jó magaviseletű elítélt időnként hazamehet. A már idézett jogszabály szerint az elítéltet azzal is lehet jutalmazni, hogy úgynevezett rövid tartamú eltávozásra engedik ki. Ez évente 5, 10, vagy 15 nap lehet, attól függően, hogy a büntetést fegyházban, börtönben, vagy fogházban hajtják végre. Ilyenkor szabadon telefonálhat, internetezhet. Egyetlen kötelezettsége van: időben vissza kell térnie a büntetésvégrehajtási intézetbe.
Bizonyára sokan nehezményezik ezt a „túlzott” szabadságot. Pedig nincs igazuk. Minden büntetés célja az, hogy az elítélt visszailleszkedjen a normális, szabad életbe. Ennek pedig ma már szerves részévé vált a Facebook is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!