Eötvös József regénye „az első nagy kísérlet a magyar irodalomban, hogy az egész társadalom keresztmetszetét adja” (Szerb Antal). Istenem, milyen kár, hogy Eötvös báró nem ismerhette dr. Csillag Gábort, Kaposvár jegyzőjét. Nem olvashatta „a város jegyzőjének” előterjesztését, mely „az egész társadalom keresztmetszetét adja”. Van abban minden, ami egy komoly és alapos jogi munkához nélkülözhetetlen: hivatkozás az Alaptörvényre, a Magyarország helyi önkormányzatairól és a közigazgatási eljárásról szóló törvényre, Kaposvár önkormányzati rendeletére. És persze nemcsak úgy átabotában, hanem pontosan, paragrafusonként citálva.
E nagy ívű jogászi munka nem is maradhatott eredmény nélkül. Megszületett és május 1-jén hatályba lép Kaposvár önkormányzati rendeletének kiegészítése. Imigyen: „Aki járda vagy közút felületén, valamint a közterületen elhelyezett eszközökön, dísztárgyakon a tulajdonos vagy vagyonkezelő hozzájárulása nélkül festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges, nem vízoldékony felületbevonatot hoz létre, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges, közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást követ el.” Aláírók: Szita Károly polgármester és persze „a város jegyzője”. Kérem, ne riadjanak vissza e bonyolultnak látszó jogi nyelvezettől! Némi pontatlanságot vállalva hívjuk ezt a förmedvényt egyszerűen „Lex Kétfarkúnak”.
Azért kellett ugyanis kemény munkával létrehozni az új szabályt, mert a haza legfőbb ellensége, a Kétfarkú Kutya Párt, élén a többszörös visszaeső Kovács Gergővel, már megint színesre pingálta az aszfalthibákat a kaposvári járdákon. Méghozzá nem is akárhogy: a négyszín-tétel alkalmazásával. Ez a matematikai tétel azt állítja, hogy egy „tetszőleges régiókra osztott síkot ki lehet úgy színezni legfeljebb négy szín felhasználásával, hogy ne legyen két azonos színű szomszédos régió”. Először 1852-ben fogalmazták meg a tételt, majd eljuttatták William Rowan Hamilton brit matematikus-csillagászhoz, aki közölte – ellentétben „a város jegyzőjével” –, hogy őt ez a legkevésbé sem érdekli.
Bizonyára Hamilton sem lett volna ilyen közönyös, ha nem halt volna meg 152 évvel ezelőtt. Ha ma élne, és tudná, merre van a Magyar Autokratikus Köztársaság, keményen kiállna az ilyen ellenforradalmi gondolatok és tettek ellen.
Szombathely, Pécs, Szeged, Budapest Zugló, Örs vezér tér, Dob utca, hogy csak néhány tetthelyet említsek. Pécsett négy rendőrautó szállt ki a bűntény helyszínére és be is vitték a gazembereket a kapitányságra, köztük egy amerikai diákot is. (Az amerikait a rendőr szabatosan ki is oktatta a jogairól: „Akkor mondd, hogy don’t know what is izé, magyar beszéd, vagy valamit beszélj már nekünk! Még jó, hogy Magyarországon vagyunk.”) Bár könnyelműen elengedték őket, a rendőrség szakértő bevonásával nyomozást indított.
E sok szép eredmény ellenére még mindig vannak hiátusok Orbánisztánban. A Kúria nem átallott közzétenni egy olyan elvi döntést, hogy „a szabálysértési értékhatár alatti kárt okozó rongálás csak akkor bűncselekmény, ha az az építményről állagsérelem nélkül nem távolítható el.”
Szerencse, hogy sem a rendőrök, sem a PhD-s bírák nem olvasnak elvi döntéseket. Még összezavarodnának. Persze az örök feljelentők sem, de az érthető. Ők a hibátlan jogérzékükre hallgatnak. Nekik, és persze „a város jegyzőjének” idéznék néhány Kosztolányi- sort: „Mostan színes tintákról álmodom… Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.”
Na, ezt ne! Itt szürke légy, hallgass, tűrj és engedelmeskedj! Másként hogy maradna meg a mi NER-ünk az idők végezetéig?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!