Franz Kafka regényében a főhős – egészen kivégzéséig – nem tudja, miért indítottak pert ellene. Attól tartok, sokan közülünk sem értik pontosan, miről is szól a luxemburgi Európai Bíróságnak a kvótaperben e héten hozott ítélete. Nem is csoda, hiszen a Fidesz-kormány ez ügyben megszólaló tagjai – szándékosan – csak fokozzák a zavart. 2015-ben az Európai Tanács egy ideiglenes – két évre szóló – határozatot hozott arról, hogy az unió más országainak is részt kell vállalnia a Görögországba és Olaszországba érkező menedékkérők kérelmeinek elbírálásában. Kikből is áll az Európai Tanács? A 28 uniós tagállam állam- és kormányfőiből. Ők döntöttek tehát arról, hogy melyik tagállamnak hány menekült kérelmét kell elbírálnia. Elbírálnia és nem befogadnia! Ezt a határozatot a 28 ország vezetőiből mindössze négy ország – Szlovákia, Magyarország, Cseh Köztársaság és Románia – vezetői nem szavazták meg.
Ha emlékeznek, már akkor vita volt arról, hogy Orbán megszavazta- e a menekültkvótát, vagyis mi az, amit aláírt Brüsszelben. Tény: a döntést nem, de azt a határozatot, hogy a többségi döntést be kell tartani, a miniszterelnök is aláírta.
Ez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy Szlovákiával együtt pert indítson az Európai Tanács határozata ellen az Európai Bíróság előtt. És miközben arról sokat olvashattunk, hogy Lengyelország is támogatólag belépett a perbe, arról alig esett szó, hogy ugyanakkor Belgium, Németország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Svédország az ellenkező oldalon avatkozott be.
Bekövetkezett az, amire számítani lehetett: a pert elvesztettük. A bíróság előtt egyetlen „jogi érvünk” sem állta meg a helyét. És ez a nagy jogi erőlködés azért történt, hogy összesen 1294 menekült kérelmét ne kelljen elbírálnunk. Ennyi az a kvóta, amit az országnak teljesítenie kellett volna, illetve most már teljesítenie is kell. Az persze igaz, hogy más országok is jócskán elmaradtak a rájuk eső áthelyezésekkel, ám ők nem tagadták meg a határozat végrehajtását, nem pereskednek, legfeljebb húzzák az időt.
Orbán a pervesztés – és az elutasítás – szinte biztos tudatában a bíróság döntése előtt azt követelte az uniótól, hogy fizesse ki a határkerítésre költött összeg (270 milliárd forint) felét, miközben pontosan tudta, hogy az unió határvédelemre igen, de kerítésre nem ad pénzt.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke emlékeztette Orbánt, 2015-ben felajánlották neki, hogy – Olasz- és Görögországhoz hasonlóan – a többi tagállam Magyarországtól is átvesz 54 ezer menedékkérőt, ám ezt Orbán visszautasította azzal a 4 millió euróval együtt, amelyet az unió átutalt az országnak. Mint ahogyan nem hívta le annak a 6,26 millió eurónak nagy részét sem, ami rendkívüli segélyként állt Magyarország rendelkezésére. Mindemellett az EU minden befogadott menekült után 6000 euró támogatást fizet.
Miközben Szijjártó külügyminiszter azt nyilatkozza, hogy „Magyarország minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vesz, hogy a magyar emberek akarata ellenére ne lehessen az országba telepíteni senkit”, a mellette álló Trócsányi igazságügy-miniszter elárulja, hogy nincs is jogorvoslati lehetőség az ügyben. Arról persze „megfeledkeznek”, hogy a saját Alaptörvényük szerint is a kormánynak végre kell hajtania az Európai Bíróság döntését.
Időközben már folyik a kötelezettségszegési eljárás az Európai Bizottság előtt azokkal az országokkal – köztük Magyarországgal – szemben, amelyek az elmúlt évben egyetlen menekültet sem fogadtak be. Ez az eljárás azt eredményezheti, hogy a kormánynak (nekünk) súlyos milliárdokat kell fizetnie mindaddig, amíg nem hajtja végre az unió döntését.
Ahelyett tehát, hogy kedvezményezettek lettünk volna – tőlünk vittek volna el 54 ezer menedékkérőt, kaptunk volna mintegy 10 millió, plusz befogadottanként még 6000 eurót –, ülünk a szégyenpadon és még vastagon fizethetünk is. Kafkai.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!