Jogászszemmel: A puding próbája

Hozzáteszem, a társadalmi igény mellett nem mellékes a strasbourgi bíróság ítéleteiben kiszabott többmilliárdos kártérítés sem. Bár az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde szerint „jelentősen csökkent az elhúzódó ügyek száma, és a strasbourgi magyar ügyek 10-15 évvel ezelőttiek”, a statisztika és az igazságügyi államtitkár nem egészen ezt mondja. Míg 2014-ben csupán 57, a következő év végére már 136 magyar ügy volt a strasbourgi bíróságon. És a legtöbb panasz éppen az ügyek elhúzódása miatt érkezik az Emberi Jogi Bírósághoz.

A tervezet minden oldalának tetején az olvasható, hogy „az előterjesztést a kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a kormány álláspontjának”. Őszintén remélem, hogy ha megtárgyalja, a javaslat számos új rendelkezésével egyet fog érteni. Azok ugyanis valóban alkalmasak arra, hogy a büntetőeljárásokat egyszerűbbé, gyorsabbá és korszerűbbé tegyék.

Egy rövid tőmondat, amely koncepcióváltást jelent: „A vád bizonyítására a vádló köteles.” Ez persze elvileg most is így van, ám a tények korrekt felderítése érdekében vagy a nyomozás hiányosságai miatt a bíró gyakran „nyomozóvá” válik és hivatalból kell további bizonyítást elrendelnie.

A majdani bíró azonban „a tényállás tisztázása során indítvány hiányában nem köteles bizonyítási eszközt beszerezni és megvizsgálni”. És ha másod- vagy harmadfokon kiderül, hogy az ítélet azért lett megalapozatlan, mert az ügyész mulasztott ebben, a bíró ítéletét nem lehet hatályon kívül helyezni.

Emlékszem egy ügyemre, amelyben a vádlott beismerte, hogy ellopott 130 biciklit. Hetekig tartott a tárgyalás, mert mindegyik „tényállást” egyenként tisztázni kellett. Az új Be. szerint egy ehhez hasonló esetben az ügyészség, vagy később a bíróság – a vádlott, a védő, vagy az ügyész kezdeményezésére – „egyezséget” köthet a vádlottal.

Mindenben – így a büntetésben, intézkedésben, a kártérítésben vagy a bűnügyi költségekben – megegyezhetnek. Csak a tényállásban és a minősítésben nem. Ez utóbbi kettőt az ügyész állapítja meg. Így már az előkészítő ülésen akár jogerős ítélet is születhet.

Lényegesen bővül majd azoknak az eseteknek a köre, amelyeknél a vádlott távollétében is le lehet folytatni a tárgyalást. A vádlott maga is dönthet úgy, hogy nem kíván azon részt venni. Ilyenkor persze kötelező a védelem. A javaslat igen széles körben teszi lehetővé, hogy a terhelt – vagy helyette más – óvadékot tegyen le ahelyett, hogy letartóztatásban kelljen várnia az ítéletet. Míg ma az óvadék csak pénz lehet, a jövőben óvadékként értékpapírt, vagy ingatlant is el lehet fogadni.

Nagyon fontos újítás (végre!) az elektronikus kapcsolattartás lehetősége. Az eljárásban részt vevő személy választhatja ezt az utat, a védő, a jogi képviselő, a cégek, a közigazgatási és költségvetési szervek viszont kötelesek így kommunikálni.

Fokozott figyelmet fordít a tervezet a sértett érdekeire. Előírja például, hogy a sértett kérésére a hatóság köteles őt arról értesíteni, ha a terhelt kiszabadult vagy megszökött. Ugyancsak megkülönböztetett figyelem: „különleges bánásmód” jár az eljárásban részt vevő bizonyos személyeknek. Így például a fiatalkorúaknak, a súlyos lelki, szellemi vagy fizikai fogyatékosoknak vagy a nemi bűncselekmény sértettjének.

A törvénytervezet részletesen taglalja az úgynevezett „leplezett eszközök” alkalmazását (lehallgatás, fedett nyomozó, rejtett figyelés stb.). Gyakorlatilag a rendőrségi, a nemzetbiztonsági törvény rendelkezéseit emelték be a büntetőeljárási törvénybe, igencsak helyesen.

Visszaszorult az ülnökök szerepe. Főszabályként az ügyek túlnyomó többségét hivatásos bíró vagy bírói tanács tárgyalja. Minden törvénytervezetnél „hatásvizsgálatot” kell végezni. Hogy ez menyire alapos lehetett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyetlen nap alatt el is készült. E szerint pontosan 825 405 751 (sic!) forint szükséges a törvény 2018. január 1-jei bevezetéséhez. Persze, egy jó puding hozzávalóihoz nélkülözhetetlen lenne egy új legfőbb ügyész és egy új OBH-elnök is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!