Amikor egy bíró nem érti a jogalkotó szándékát, olyan ítéletet hoz, mint amilyet a Debreceni Ítélőtábla hozott a sajóbábonyi romák ügyében. Ha a rendőrség nem érti a törvény nyelvét, olyan megszüntető határozatot hoz, mint amilyet a Veszprém Megyei Főkapitányság hozott a devecseri, kődobálással végződő cigányellenes demonstráció ügyében.
A sajóbábonyi cigányper vádlottjai 2009 novemberében rátámadtak egy autóra, amelyben Jobbik-szimpatizánsok ültek. A faluban előző nap gárdagyűlés volt, a sajóbábonyi Jobbik elnöke pedig tagtoborzót tartott az iskolában. A romák és a gárdisták között már akkor heves szópárbaj alakult ki, amelynek a rendőrség vetett véget. Másnapra mintegy száz gárdaszimpatizáns jelent meg a településen, néhányuk autóval a cigánysorra hajtott, a felhergelt tömeg ekkor támadta meg az autót, és annak összes üvegét betörte. Az autóban ülők közül ketten könnyebb sérülést szenvedtek. A cigányokat azért ítélték el, és kaptak valamennyien súlyos – sőt másodfokon még súlyosabb – börtönbüntetést, mert úgymond a „magyarokkal szembeni gyűlölet miatt” támadtak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanennek az évnek februárjában Tatárszentgyörgyön, áprilisában Tiszalökön és augusztusában Kislétán romagyilkosságok történtek.
Milyen szemléletet tükröz az az ítélet, amelyik ilyen körülmények között a romákat „magyargyűlöletük” miatt ítéli el? Mellesleg a romák nem magyarok? Milyen szemléletet tükröz az a törvény, amelyet ilyen módon (is) lehet értelmezni? És hogyan gondolkodik az a bíró, aki a „magyarságot” a jobbikosokkal és a magyar gárdistákkal azonosítja? Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy bárki rájöjjön: a közösség tagja elleni erőszak fogalma elsősorban a kisebbségek védelmében született. Ahhoz sem kell pszichológusnak lenni, hogy bárki felismerje: ebből a történetből üvölt, hogy a cigányok félnek, és hogy agresszivitásukat a pánik, és nem a gyűlölet motiválta. Az már csak ráadás, hogy a Magyar Gárda tagjai közül senki ellen semmiféle eljárás nem indult.
De nézzük a rendőrségi történetet. 2012 augusztusában a Jobbik demonstrációt szervezett Devecserben a „cigánybűnözők” ellen. Gyűlésükön, egyebek között, a következők hangzottak el: „A cigányfajta úgy van kódolva, hogy benne van a bűnözés. A genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből.” E szavak után a tüntetők a „cigánysorra” vonultak és kövekkel, betondarabokkal kezdték dobálni az ottani házakat.
A Helsinki Bizottság feljelentést tett azok ellen, akik ezeket az uszító beszédeket tartották. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság azonban úgy döntött, nem történt bűncselekmény. Pedig a Btk. szerint „aki nagy nyilvánosság előtt… valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen… gyűlöletre uszít, e bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A magyar bírói gyakorlat csak akkor állapítja meg a közösség elleni izgatást, ha felmerül az erőszak egyértelmű és közvetlen veszélye. Devecserben azonban nem csak a „közvetlen veszély” merült fel, hanem az erőszak ténylegesen meg is valósult. Ennél eredményesebb uszítás szinte nincs is.
Netán más az értelme a szavaknak, ha az elkövetők cigányok, és megint más, ha jobbikosok? Nem kellene a „jognak asztalánál” mindnek „egyaránt foglalni helyet”?
Tégy a gyűlöletért! Egy olyan környezetben, ahol a résztvevők egyöntetűen ugyanazt a nézetet vallják, nem beszélhetünk uszításról, hanem a résztvevők egyetértéséről – ezzel a kreatív indoklással utasította el bűncselekmény hiányában a rendőrség a Tyirityán Zsolt elleni feljelentést. A szélsőjobboldali Betyársereg vezetője ellen „nagy nyilvánosság előtt elkövetett közösség elleni izgatás” miatt tett feljelentést a Tett és Védelem Alapítvány. Tyirityán tavaly október 23-i beszédében azt mondta: olyan kormányt szeretne, amelyik „ezt a fajtát ... újra marhavagonokba rakná”. A rendőrség szerint a beszéd jogszerűségét valószínűsíti, hogy a demonstrációról készült videó még mindig fent van a YouTube-on. (Népszabadság)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!