„Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink,
felháborító durvaság és barbárság”
(Arthur Schopenhauer német filozófus)
Az elmúlt néhány hónap barbárságai:
Január 19. – Láncra kötött kutyát hagytak halálra fagyni egy pesti társasház udvarán.
Január 25. – Ásóval ütlegelte a számára feleslegessé vált kölyökkutyákat egy férfi Somogyban.
Február 23. – Győr környékén kalapáccsal vertek agyon tíz kutyakölyköt.
Március 4. – Egy férfi ötödik emeleti lakásából dobott ki egy kiskutyát.
Március 8. – Agyonvertek egy 3 hónapos kiskutyát, mert elvitt egy sportcipőt. Mérgezett kolbászt találtak egy pesti kutyafuttatónál.
Március 15. – Családi veszekedés során saját lakásában rugdosott meg egy férfi egy huskykölyköt.
És éppen most márciusban emeltek vádat az ellen a hivatásos vadász ellen, aki Szalkszentmártonnál lőtte le a francia turisták kutyáját, majd a Dunába dobta a kutya tetemét. A kutyát néhány méterre a nemzetközi bicikliúttól csak pisilni engedte el a gazdája.
A bírósági gyakorlatot elnézve az állatok kínzása még mindig bocsánatos bűnnek számít. Maga a Btk. sem túl szigorú, amikor vétségként 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti az állatkínzót, és csak azt minősíti bűntettnek és fenyegeti 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, aki az állatnak „különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza”. Még nem láttam, hallottam, olvastam olyan ítéletről, ahol tényleges, letöltendő fogház- vagy börtönbüntetést kiszabtak volna. A bíróságok legtöbb esetben pénzbüntetést, nagyon durva elkövetésnél esetleg, ritkán, felfüggesztett szabadságvesztést szabnak ki.
De az igazi baj az általános szemlélettel van. No meg a vadászokkal. Ha összevetjük azokat a jogszabályokat, amelyek a kutyatartás előírásait tartalmazzák, azokkal, amelyek lehetőséget teremtenek a békésen sétáló kutyák kilövésére, elképesztő aránytalanságokat láthatunk.
A kutyasétáltatást végtelen számú jogszabály szabályozza a törvénytől kezdve le egészen a helyi önkormányzati rendeletekig.
Megbírságolhat a közfelügyelő, ha éppen nincs nálad a kutya oltási könyve, ha közterületen, vagy természetvédelmi területen (ilyen a Budai Tájvédelmi Körzet 10 ezer hektáron) nincs pórázon a kutyád, ha a villamoson, buszon nincs szájkosár a kutyádon (legyen az akár egy kis békés öleb). A BKV járművein csak egy kutyát vihetsz, távolsági buszon pedig összesen egy kutya lehet, vagyis ha már van rajta kutya, te nem szállhatsz fel a tiéddel.
Budapesten számos parkba nem léphetsz be kutyával (pórázon sem!), volt ahol a liftekből, legtöbb helyen pedig az oktatási, egészségügyi, kulturális intézményekből, a közintézményekből tiltják ki a kutyákat. Ja, és el ne feledjem: külön kormányrendeletet hoztak arról, hogy a Kossuth térre se viheted magaddal a kutyádat, kivéve a hivatalos állami ünnepségek felemelő eseményeire.
Mindezzel szemben a vadászok, ha úgy gondolják, hogy a kutya vadat űz, jogszerűen lőhetik le a kutyádat. Legyen az Mátyásföldön, vagy a Normafánál (mindkét helyen megtörtént). És vajon honnan kellene tudni, hogy melyek a vadász-területek? Mert a fél országot nem táblázzák ki, ahol az urak és elvtársak élnek e szenvedélyükkel. A Magyar Vadászkamara kommunikációs munkatársa azt nyilatkozta az Indexnek, hogy „minden, ami nem lakott terület, és nem a törvény által nevesített kivétel, mondjuk temető, tanya vagy repülőtér, az vadászterület”.
Az állatkínzás következmény. Következménye a kulturálatlanságnak, a nem csak e téren mutatkozó erőszaknak, ostobaságnak, barbárságnak.
És ha a filozófussal kezdtem, legyen a végszó is Schopenhaueré: „A Földön az emberek az ördögök; az állatok pedig a meggyötört lelkek.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!