A rendőrségről szóló törvény szerint „a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. Még ma sem tudni, hogy pontosan mi történt egy hete a népszigeti igazoltatás során. Ami tény: a rendőri intézkedés Á. István, egy 57 éves mérnök halálával végződött.
A helyszínen a rendőrökön és az elhunyton kívül egyetlen szemtanú volt jelen, az igazoltatott férfi barátja. Az ő elmondása és a rendőrség állítása között finoman szólva némi ellentmondás érzékelhető.
A szemtanú szerint barátja és a rendőrök között folyamatosan durvuló szóváltás alakult ki, majd amikor a rendőrök közölték, hogy barátját elő fogják állítani, ám ő megtagadta, hogy kezét a kocsi tetejére tegye, az egyik rendőr többször megrúgta, hogy a földre vigye. Á. István eközben négyszer is mondta, hogy rosszul van. A rúgások következtében barátja a földre esett, beverte a fejét és elvesztette az eszméletét. A rendőrök megbilincselték, majd mivel a sértett nem tért magához, az időközben odaérkezett erősítéssel együtt tanácstalanul álldogáltak. Végül megkezdték az újraélesztést, amit a később érkező mentők folytattak, ám mindhiába, Á. István a helyszínen meghalt.
Az első, lakonikusnak mondható, ám hivatalos rendőrségi közlés így szólt: „a férfi az intézkedés során rosszul lett és eszméletét vesztette. A rendőrök megkezdték az újraélesztést és értesítették a mentőszolgálatot. A gyors beavatkozás ellenére a férfi a helyszínen életét vesztette.” A Központi Nyomozó Főügyészség szerint nem utalt semmi arra, hogy bűncselekmény történt volna.
A rendőrség a múlt szombati ATV híradónak még nem volt hajlandó nyilatkozni, csupán a most idézett közleményére hivatkozott. Háromnapi gondolkodás után szánta rá magát a szervezet, hogy a zoom.hu kérdéseire részletesebben válaszoljon. Ebben azt írták, hogy Á. István már a kocsija mellett állt, amikor a rendőrök megkezdték az intézkedést. Ekkor hirtelen agresszív lett, „kivonta magát az ellenőrzés alól, a rendőrökkel közölte, hogy nem ér rá és hagyják békén”. Sőt, mint írják, el is lökte a rendőrt.
Ezért „kénytelenek voltak testi kényszert, majd bilincset alkalmazni”, de nem rúgták ki a lábát, a sértett nem zuhant a földre és nem verte be a fejét. Amikor Á. István közölte velük, hogy rosszul van, levették róla a bilincset, majd ők fektették le a földre.
A Független Hírügynökség (fuhu.hu) ugyanekkor már azt is tudni vélte, hogy „a kiérkező mentők a külső jelek alapján a helyszínen megállapították, hogy a férfi szívinfarktusban hunyt el, ezt pedig a boncolás is megerősítette.” Akkor már csak az a kérdés, hogy vajon miért nem adták ki a boncolási jegyzőkönyvet a családnak, miként azt az index.hu írta.
Ugye, nem várja tőlem a Tisztelt Olvasó, hogy „igazságot tegyek” e sok ellentmondó információ alapján? Annyit persze elvárhat – és ennek igyekszem is eleget tenni –, hogy idézzek néhány szabályt a rendőrségről szóló törvényből.
„Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.” És egy másik szabály ugyanonnan: „a rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását”.
A Helsinki Bizottság szerint évente mintegy 1000 ügyben tesznek feljelentést olyanok, akiket hivatalos eljárásban bántalmaztak. Szerintük rendszerszintű problémáról van szó, amely elkerülhető lenne, ha minden rendőri intézkedésről kamerafelvétel készülhetne. A nyomozásokat az esetek kétharmadában megszüntetik, mindössze 3-4 százalékában történik vádemelés.
Ebben az esetben nemhogy vádemelés, de egyelőre még nyomozás sem folyik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!