„A szó végeredményben nem más, mint kifújt, meleg levegő. A tettek számítanak. Meg a bizonyíték.”
(J. R. Ward, amerikai írónő)
Lehet, hogy J. R. Ward ismeri Rogán Antalt?
Csak nem a mi Tónink szájából kiáramló, nemhelikopterezésről meg Aulich utcai nemsétákról szóló meleg levegő ihlette meg a bestsellerek szerzőjét? De ne komolytalankodjunk. Végül is megfontolt jogászként arra keressük a választ: mi számít bizonyítéknak. Lehet-e titokban fotózni, videózni a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető minisztert? És ha igen, az ilyen kép vagy videó bizonyítékként felhasználható-e egy hivatalos eljárásban (már persze, ha volna ilyen)?
Lehet-e bajuk azoknak az újságíróknak, akik ezeket a felvételeket készítették? Mert ugye az nagyon nem mindegy, hogy ha valaki megüti a bokáját, ki lenne az.
Ezeket a kérdéseket már csak azért is érdemes tisztázni, mert amikor az Index – Rogánt leleplező cikke kapcsán – a minisztériumot kérdezte, vajon mit keresett Rogán az Aulich utcai dr. Kertész ügyvéd úr irodájánál, ezt a választ kapta: „semmi problémát nem látunk abban, hogy egy régi ismerőshöz miniszter úr időnként felugrik egy kávéra.
Az viszont érdekes, hogy ezen magánprogramok szinte mindegyikén jelen van az Index videósa, ami felveti a tiltott megfigyelés gyanúját”. Majd a minisztériumi elvtársak jogi lépésekkel fenyegetőztek.
Pedig nem ártana, ha néha belepislantanának a jogszabályokba. Legalább a saját Alaptörvényükbe:
„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” (Bár igaz lenne!) Ennek egyetlen korlátja: nem lehet megsérteni mások emberi méltóságát. Namármost: a baráti kávézgatás ugyan miért sértené Rogán, Kertész vagy Habony urak emberi méltóságát?
A sajtótörvény ehhez még hozzáteszi: „mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a… közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai… számára jelentőséggel bíró eseményekről. Az egész médiarendszer feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.” (Bár így lenne!) Eközben természetesen „a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt… nem sértheti a közerkölcsöt, és nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével”.
A polgári törvénykönyv fel is sorolja, mik azok a személyiségi jogok. Köztük van a becsület és jó hírnév, illetve a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog. Ám kimondja azt is, hogy a közszereplő személyiségi jogai korlátozottak, őt csak emberi méltóságában nem szabad megsérteni. És mindez azért van így, mert (a törvény szerint) alapjogunk a közügyek szabad vitatása. Vajon milyen jogi lépésekre gondolt a minisztérium ezek alapján?
Még a Btk.-val sem lenne szerencséjük. Az ugyanis csak a „becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítését bünteti. Azt pedig még ők, no meg az érintettek sem mondták soha, hogy az Index felvételei hamisak lennének.
Nem fárasztom tovább sem önöket, sem a Rogán-minisztériumot azzal, hogy még alkotmánybírósági döntésekből is idézzek. A lényegük ugyanaz: a nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában engedély nélkül nyilvánosságra hozható, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik. Válaszolva az imént feltett kérdésekre: Rogánt lehet fotózni, a felvételeket nyilvánosságra lehet hozni, azokat bizonyítékként fel lehet(ne) használni és a fotósoknak hajuk szála sem görbülhet(ne).
És ha már bestselleríróval kezdtem, hadd idézzek egy másikat is: „Ha egy gyerek fél a sötétben, az megbocsátható. Az igazi tragédia, ha egy férfi fél a világosságtól.” (Platón)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
