A közvélemény értetlenkedik: hogy ítélhette a bíróság mindössze 2-2 év börtönre a szigetszentmiklósi, gyermekeiket bántalmazó szülőket. A közfelháborodást kiváltó ügyet egy bulvárlap robbantotta ki, amikor a vádiratra hivatkozva arról írt: a szülők rendszeresen verték és erőszakolták három gyermeküket, emberi ürülékkel, patkánnyal és csótánnyal etették őket. Nem csoda, hogy az olvasók elborzadtak.
A sajtóhírek alapján az ombudsman vizsgálatot indított. Iratok alapján készített jelentésében egyebek közt azt is rögzítette, hogy a gyermekeken végzett pszichológiai vizsgálat fizikai és szexuális bántalmazást valószínűsített.
A pszichológus véleménye azonban azt is tartalmazta, hogy a gyerekek soha sem beszéltek az őket ért abúzusról, mi több, a tesztvizsgálat sem jelzett erre utaló traumát. Szexuális bántalmazásra utaló jeleket az ombudsmani jelentés szerint a gyerekekkel naponta találkozó pedagógusok, orvosok, védőnők soha nem észleltek. Emellett az ombudsman felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy nem helyes, ha egy eljárás kezdetén egyoldalúan befolyásolja a közvéleményt.
Lehet, hogy az ügyészség nem ugyanezeket az iratokat olvasta, amikor a házaspár ellen „nevelésük alatt álló, 12. életévét be nem töltött személy sérelmére erőszakkal elkövetett szexuális erőszak és más bűncselekmények” miatt emelt vádat?
Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy a „mundér becsületét” védem, elárulom: legalább annyi ideig voltam ügyész, mint bíró, így mindkét „mundért” viseltem.
A bíróság a gyermekek érdekében mindvégig zárt tárgyalást tartott, így a bizonyítás anyagát csak a nyilvánosan kihirdetett ítéletből ismerhettük meg. A büntetőtanács, váratlan fordulatként bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat a szexuális bűncselekmények vádja alól.
Nem az első eset, hogy a bizonyítékok összegyűjtésében és főként azok értékelésében az ügyészség nem állt a helyzet magaslatán. Az ombudsman által is idézett első pszichológiai vélemény már eleve gyanút kelthetett volna, ráadásul az ítélet szerint a szakértő nem is rendelkezett a szükséges képesítéssel.
A tárgyalás során összesen nyolc szakértő zárta ki a szexuális bántalmazást. Azt azonban megállapították, hogy fizikai trauma valóban érte a gyerekeket, bár a sajtóban korábban megírt szörnyűségek feltehetően nem igazak. Mindez azt jelenti, hogy a vádlottak tagadásával szemben nincs a bűnösségüket egyértelműen igazoló bizonyíték.
Az viszont bizonyítást nyert, hogy mind az anya, mind az apa súlyosan megszegte szülői kötelezettségét: a gyermekeket elhanyagolták és bántalmazták. Ez pedig három gyerek sérelmére elkövetett kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősül, melynek büntetési tétele 1–5 évig terjedő szabadságvesztés. A kiszabott 2-2 évi büntetést pedig a vádlottak már az előzetesben letöltöttek.
Az ügyészség elképesztő módon reagált az elsőfokú ítéletre. Az igazságszolgáltatásban eddig példátlan módon nem átallott sajtótájékoztatót tartani és ott kritizálni mind a bírósági eljárást, mind a döntést.
Természetesen az ügyészségnek is joga van a sajtónyilvánossághoz, de ahhoz nincs joga, hogy a sajtó előtt konkrét ügyben konkrét kifogásokat fogalmazzon meg egy ítélettel szemben. Az ügyészi munka kritizálása ezzel szemben az ítélet indokolásának és a bizonyítékok mérlegelésének része. Az ügyész nem teheti meg, hogy a sajtón keresztül „üzen” a bíróságnak.
Egyre kevésbé tisztelt ügyészség! Ha elfelejtette volna, fellebbezést a másodfokú bírósághoz kell benyújtani, nem pedig a sajtóhoz. (Ezt a tárgyaláson amúgy meg is tették.) Az önök mostani eljárása újfent szégyent hozott a magyar igazságszolgáltatásra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
