Egyszer – még az „átkosban” – kollégáimmal azt játszottuk, ki tud több olyan bűncselekményt felsorolni, amelyet egy állam is elkövethet. Ma már látom, milyen szegényes volt a fantáziánk. Én igazán azt sem tudnám most hirtelenjében felsorolni, hogy Matolcsy hány törvényt és EU-jogot sértett meg azzal, hogy a jogellenesen létrehozott alapítványokon keresztül „rokonainak, barátainak és üzletfeleinek” osztogatta el a mi, de főként a devizahitelesek pénzét.
Ahhoz, hogy egy állam maffiaszerűen bűnözhessen, nem elég csupán a politikai és gazdasági hatalmat megszereznie. Nélkülözhetetlen, hogy bekebelezze az igazságszolgáltatást is. Hová is lennének, ha egy „független” ügyészség tenné a dolgát? Azt, amit az Alaptörvény és az ügyészségi törvény ír elő számára. A parlamentben Polt Péter nem szégyellt azzal érvelni, hogy „nem a legfőbb ügyész a törvényesség legfőbb őre, nézzen utána az Alaptörvényben”. Én utánanéztem. És ezt találtam: „a legfőbb ügyész és az ügyészség független… üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben…” Az ügyészségről szóló törvény meg – no persze írott malasztként – így szól: „az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. Az ügyész köteles biztosítani minden, a hivatali tevékenysége során tudomására jutott bűncselekmény következetes üldözését”.
Az nincs benne a törvényben, hogy kivéve akkor, ha a legfőbb ügyészt Polt Péternek hívják. Hogy mindez nem vonatkozik arra az esetre, ha a Fidesz saját emberét, hű vazallusát, őt és kormányát mindenben engedelmesen kiszolgáló embert állíttat az ügyészség élére. Akkor csak el kell hinnünk, hogy például a Quaestor-ügy kapcsán „bennfentes információval való visszaélésre, vagy korrupcióra utaló gyanú nem merült fel”. Az meg tényleg ne zavarja meg éleslátásunkat, hogy a legfőbb ügyészt mind az MNB-hez, mind a Quaestorhoz szoros rokoni szálak fűzik. Mi lenne szegény Polt családdal, ha az asszony MNB-vezetőként nem lapátolna haza havi ötmilliót és még mellé valamicskét számos MNB-alapítvány felügyelőbizottsági elnökeként vagy tagjaként?
Hová lenne az állami maffiózók teljhatalma, ha Polt nem Ibolya Tiborfélékkel töltötte volna fel az ügyészség állományát? Ha a legfőbb ügyész nem állna ki a bíróságot – nem először – minősíthetetlen hangon támadó főügyésze mellett? Most épp – micsoda véletlen – épp a Quaestor-ügyben.
Mindeközben az ügyészi munka színvonala olyan mélységekbe süllyedt, amilyenekre évtizedek óta nem volt példa. Értem én, nehéz jó vádiratot készíteni akkor, amikor nem szakmai, hanem politikai elvárásoknak kell megfelelni. Amikor a hatalom mondja meg, ki az, aki vádolható (legfeljebb felmentik a végén), és ki nem. És ha a megvádoltat tényleg felmentik, akkor jönnek a politikai komisszárok, hogy a még majdnem független bíróság ellen hergeljék a közvéleményt.
Orbán szerint „ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia”, hogy az ő bizalma meginogjon Matolcsyban. Poltot csak azért nem említette, mert róla nem kérdezték. Sőt azt is mondta, hogy az alkotmány és a nemzeti bankról szóló törvény garantálja az MNB függetlenségét. „Ezt én tiszteletben tartottam, és most is tiszteletben tartom. Ezért nem foglalkozom ezzel a kérdéssel.” Pedig bizony foglalkoznia kéne. Nemcsak neki, hanem az egész parlamentnek.
Mert az ünneplésre oly nagyon méltó Alaptörvény előírja, hogy „a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek”. És ugyanez a kötelessége a legfőbb ügyésznek is.
Meg is teszik. De ugyan minek? Amíg nem jön végre egy égszakadás-földindulás?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
