A cél persze nem olyan magasztos, mint az 58 évvel ezelőtti október 23-án. Az ország most (még) nem a rendszert akarja megdönteni, mindössze egy olyan törvényjavaslat ellen tiltakozik, amely „egységbe forrasztotta” a teljes szétszabdalt baloldali ellenzéket, a Jobbikot, az LMP-t, sőt még a Fideszt is, számos egyesülettel, alapítvánnyal, szolgáltatóval, szakszervezettel és a tüntető állampolgárokkal együtt. A mai „nemzeti egységet” a kormány által a legjobb pillanatban bedobott internetadó teremtette meg.
A törvény előkészítése éppen úgy történt, mint eddig mindig. Vagyis sehogy. A kormány, és a javaslatot előterjesztő Nemzetgazdasági Minisztérium még azt sem tudta eldönteni, hogy 20, avagy 200 millió forint adóbevételre számíthat. De hát honnan is tudhatná? Senkivel nem egyeztetett, aki ért hozzá. Nem csak az internet szolgáltatókkal, akik ugye ellenérdekű felek, hanem még egy társminisztériummal, a Nemzeti Fejlesztésivel sem, ahonnan csak a javaslat benyújtása után kérték el az internetforgalom statisztikai adatait.
Jogállamban a jogalkotás módját is törvény szabályozza. Épp úgy, mint nálunk. Jogállamban betartják a jogalkotásról szóló törvény előírásait. Nem úgy, mint nálunk. Idézem: „A jogszabály előkészítője előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit”, ezen belül „különösen a társadalmi, gazdasági és költségvetési hatásait”. Mint láttuk, a költségvetésit még nagyságrendileg sem sikerült felmérni. A gazdasági hatásról egyelőre csak annyit, hogy a tőzsde lejtmenetbe kezdett, hogy a szolgáltatók zöménél összesen nincs annyi pénz, amennyit adó formájában el akarnak vonni – már persze, ha tudjuk, mennyi az annyi. A társadalmi hatás pedig mindennél rémisztőbb. Az Egyesült Államokban – ami „országunk legfontosabb szövetségese, és amelynek hangjára figyelni kell” (Szíjjártó) – 16 éve tilos megadóztatni az internetet. Az EU-tag Finnországban minden polgárnak alanyi joga az internethozzáférés. Pedig úgy gondolom, az esetleg 700 Ft-ban meghatározandó adó-maximumot az említett országok polgárai kacagva tudnák kifizetni, nem úgy, mint a mieink. Mert még a ma születettek sem hiszik el Varga Mihálynak azt az állítását, hogy az adót a szolgáltatók nem háríthatják át a fogyasztókra.
„Magyarországon 2018-ra minden háztartásban lesz szélessávú internet” – mondta év elején Orbán Viktor. Lehet, hogy lesz, de minek? A 3 millió szegénységi küszöb alatt élő magyar mit kezdene a beígért szélessávú internettel?
Nem én vagyok az egyetlen, aki hajlamos azt hinni, hogy ez az egész internetadó-cirkusz egy jó nagy kamu. Ezért nem stimmelnek a számok, ezért fordulhat elő az egyébként igencsak fegyelmezett Fideszben, hogy a kormány ellenében tesznek módosító indítványt, ezért beszél Rogán Antal hol 1000, hol meg 700 forintos felső adókorlátról. Jól felhergeltek mindenkit, elérték, hogy minden párt és minden civil erről beszéljen, ez ellen tiltakozzon, vagy tüntessen. És eközben szép lassan megfeledkezünk az igazi világra szóló botrányról: az Amerikából kitiltott magas beosztású kormányzati tisztségviselőkről. Meg arról, hogy a hírek szerint egyikük éppen Vida Ildikó, a NAV elnöke lenne.
És ha mégis lesz majd internetadó, vajon annak a befizetését is a NAV elnöke fogja felügyelni?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
