„Nincsenek láncok a lábaimon, de nem vagyok szabad” – dúdolhatná most a néhai Bob Marley jamaicai énekes dalát Tarsoly Csaba, a Quaestor-csoport korábbi tulajdonos- vezetője. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanis megszüntette Tarsoly két éve tartó előzetes letartóztatását és házi őrizetét rendelte el.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, vajon miért döntött így a bíróság egy olyan vádlott esetében, akit az ügyészség – 10 társával együtt – részben bűnszövetségben, részben felbujtóként elkövetett mindösszesen 5458 rendbeli csalással és sikkasztással vádol, melyet 77 milliárd forint értékre követtek el.
A Quaestor-ügyben már nem kevés „furcsaságnak” voltunk tanúi. Hogy finoman fogalmazzak.
Hamis öncsőd bejelentésének, szokatlanul késői letartóztatásnak, a csőd előtti napon állami milliárdok „véletlen” kimentésének, feltűnően gyors és politikusokat kímélő nyomozásnak, „vádiratnak” csúfolt értelmezhetetlen adathalmaznak, majd bírói felhívásra 2500 oldalra kiegészített vádiratnak, és legutóbb szakértői összeférhetetlenségnek.
Vajon ebbe a sorba illeszkedik-e Tarsoly előzetesének mostani megszüntetése is?
Ismerve a törvényt és a körülményeket, szerintem nem. Annak ellenére sem, hogy Tarsolyra elvileg akár több évtizedes büntetés várhat.
Az előzetes letartóztatás elrendelésének – és fenntartásának – jól definiált indokait tartalmazza a törvény. Ezek egy része múltbéli esemény: a terhelt megszökött, elrejtőzött, vagy ezeket megkísérelte, illetve újabb bűncselekmény miatt másik eljárás indult ellene. Tarsoly esetében ilyesmi nem történt. A letartóztatási okok másik része valójában feltételezéseken alapul: attól kell tartani, hogy majd megszökik, elrejtőzik, vagy nem jelenik meg a tárgyaláson. Arra kell gondolni, hogy ha szabadon lenne, meghiúsítaná a bizonyítást, vagy újabb bűncselekményt követne el.
A törvény azt is kimondja: törekedni kell arra, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson, és ha elrendelésének oka már nem áll fenn, akkor meg kell szüntetni.
Az előzetes letartóztatás biztonsági intézkedés és nem előre hozott büntetés. Ez azt jelenti, hogy ha a bíróság nem tart a szökés veszélyétől, ha nem tart attól, hogy a vádlott nem jön el a tárgyalásokra, sok más indoka nem lehet arra, hogy Tarsolyt előzetesben tartsa. Az ma már nyilván fel sem merül, hogy bizonyítékokat semmisíthetne meg vagy tüntethetne el, amikor több százezer oldalnyi nyomozati anyag, több terrabájtnyi lefoglalt adathordozón lévő dokumentum, mintegy 2,5 millió szöveges fájl, valamint 48 kötetnyi szakértői vélemény áll a bíróság rendelkezésére.
Ám ezzel a nem csekély terjedelmű szakértői véleménnyel – amin a vád lényege alapszik – van egy apró kis probléma. Két szakértő közösen készítette ezt a szakvéleményt, ám egyiküket a bíróság jogerősen kizárta az eljárásból. És bár az ítélőtábla véleménye szerint „az egyik szakértő kizárása a szakvélemény felhasználhatóságát alapvetően nem érinti”, ez nem egészen így van. A mindeddig következetes bírói gyakorlat szerint az ilyen szakvélemény nem lehet törvényes bizonyíték. Vagyis új szakvéleményt kell készíttetni. Ez pedig az amúgy sem rövidnek ígérkező eljárás további elhúzódását eredményezi.
Úgy gondolom, hogy mindezt mérlegelte a bíróság akkor, amikor az előzetes megszüntetéséről és a házi őrizet elrendeléséről döntött.
A házi őrizet szabályai szerint a terhelt a bíróság által kijelölt lakásban köteles tartózkodni és onnan csak akkor és oda mehet, amikor és ahová azt a bíróság engedélyezi. A szabályok betartását a rendőrség ellenőrzi, és ha Tarsoly megszegné ezeket, úgy ismét el lehet rendelni előzetes letartóztatását.
Vagyis Tarsolynak „nincsenek láncok a lábain”, de mégsem szabad.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!