„Mindent szabad, amit a törvény nem tilt.” Erre a filozófiára minden magánszemély teljes joggal hivatkozhat. Csak pont Matolcsy György nem. Persze, mint magánszemély, ő is. Akár cigánykereket is hányhat a Kossuth téren, hiszen azt sem tiltja törvény. De a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke szájából ez nem hangozhat(na) el. Vagy ha mégis, úgy szakmailag is, emberileg is alkalmatlan a pozíciójára.
Az MNB-ről külön törvény rendelkezik. Ez határozza meg, hogy mi az MNB feladata: mindenekelőtt a nemzeti valuta értékállóságának megőrzése. Persze sok egyéb is, de az bizonyosan nem, hogy mintegy 200 milliárd forintot költsön el ingatlanvásárlásokra és arra, hogy „fordulatot” hajtson végre a pénzügyi oktatásban.
Az MNB a beszedett bírságokból származó bevételét arra fordíthatja, amit a jegybanktörvény engedélyez. Ezek: közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés, kutatások támogatása, a pénzügyi tudatosság és az ehhez kapcsolódó oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztése, karitatív célok és alapítványok támogatása.
Matolcsy már akkor is – enyhén szólva – csúsztat, amikor arra hivatkozik, hogy a törvény szerint a bírságból befolyt összeget ezekre kell fordítania. Ez egyszerűen nem igaz. Az, hogy erre fordítható, az csupán azt jelenti, hogy másra nem. Arról már nem is szólva, hogy azt az összeget, amit nem ezekre a célokra használ fel, az eredménytartalék javára kell elszámolnia.
Ne bonyolódjunk bele az eredménytartalék fogalmába, mert az messzire vezetne. Nem tudjuk ugyanis, mennyi a beszedett bírság összege. Nem tudjuk azt sem, ellenőrizte-e az MNB hisztérikus költekezéseit bárki, aki erre jogosult.
Az MNB említett pénzügyi tranzakcióit kizárólag saját felügyelőbizottsága és belső ellenőrzése kontrollálhatja. Felügyelőbizottság jelenleg éppen nincs, a korábbi belső ellenőrzés vezetőjét pedig rég kirúgták. Igaz, a törvény alapján az MNB elnöke félévenként írásban köteles beszámolni az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságának, emellett az Országgyűlés elnökének vagy a gazdasági bizottság elnökének kérésére rendkívüli beszámolásra is köteles. És itt a kör bezárult. Magam előtt látom, amint Kövér László vagy Rogán Antal tombolva rendeli a bizottság elé Matolcsyt, hogy beszámoltassa a több százmilliárd sorsáról.
Matolcsy álszent módon az MNB új társadalmi felelősségvállalási stratégiájára (ismertebb rövidítésén CSR-re) hivatkozik. Legalábbis az MNB alapítványainak nyújtott támogatások ügyében. A CSR egész röviden azt jelenti, hogy a cégek működésük során figyelembe veszik a társadalom érdekeit. Tényleg ez jellemezné az MNB költéseit?
Matolcsy úr figyelmébe ajánlom saját CSR stratégiájuk egy mondatát: „a jegybank… adományozással és önkéntes tevékenységgel hozzá kíván járulni… a hátrányos helyzetű emberek és csoportok életminőségének, esélyegyenlőségének javításához, valamint a rendkívüli élethelyzetek okozta nehézségek enyhítéséhez”. Remélem, a tiszaroffi kastélyban, esetleg az Eiffel-palotában lesz a legújabb hajléktalanszálló.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!