Új meghatározás született a Btk.-ban: „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.” Eddig a 14 év volt a büntethetőség alsó határa. Mégpedig azért, mert egy ennél fiatalabb gyerek nem tudja igazán felfogni, milyen következményei lehetnek annak, amit tesz, hogy az mennyire veszélyes a társadalomra, és többnyire fogalma sincs arról, hogy magatartása bűncselekménynek számít.
A Btk. legutóbbi módosítása óta egyes bűncselekményeknél már a 12 évesek is büntethetők. A törvény ezt – látszólag – csak a legsúlyosabb bűntettek elkövetése esetén teszi lehetővé. A bűncselekmények felsorolásában az emberölés és annak súlyosabban minősülő esetei, az erős felindulásban elkövetett emberölés – ami az ölésnek az enyhébb büntetéssel fenyegetett változata –, a halált vagy életveszélyt okozó testi sértés, a rablás és a kifosztás szerepel. Az ilyen bűncselekményt elkövető gyereket 1-től 4 évig terjedő javítóintézeti nevelésre lehet ítélni akkor, ha a cselekmény elkövetésekor „rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással”.
Ez a törvénymódosítás számos kérdést vet fel. Az első: mi indokolta a változtatást? Mert a bűnügyi statisztikák bizonyosan nem. 2012-ben egyetlen emberölést sem követtek el gyermekkorúak. Az elmúlt 5 évben a gyermekkorú bűnözés csökkenő tendenciát mutat. Az elmúlt 10 év tükrében számuk éppen tavaly volt a legalacsonyabb. A változtatás okát vizsgálva némi gyanút kelthet az az adat, hogy a gyermekkorú elkövetők lakóhely szerinti megoszlásában első helyen Borsod-Abaúj- Zemplén, másodikként Szabolcs-Szatmár- Bereg megye szerepel. Feltűnő, hogy a népszámlálás abszolút számokban mért adatai szerint a magukat romának vallók létszámnövekedése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb. A további következtetéseket az olvasóra bízom.
Kérdés az is, vajon a szigorítás miért nem kizárólag a valóban legsúlyosabb bűncselekményekre szorítkozik. Répássy Róbert fideszes igazságügyi államtitkár így érvelt a parlamentben a korhatár leszállítása mellett: „A ne ölj parancsa olyan alapvető szabály, amelynek a betartásához szükséges belátási képesség jó eséllyel hamarabb alakul ki, mint a büntethetőségi korhatárt jelentő 14. életév.” Ezt akár el is fogadhatnánk. De akkor miért szerepel a felsorolásban a rablás meg a kifosztás is? Vajon tudja-e azt egy 12 éves gyerek, hogy ha hárman körülállnak egy negyedik gyereket, meglökik és elveszik a mobil telefonját, akkor csoportosan elkövetett rablást valósítottak meg? Felméri-e azt, hogy ezért akár 4 évre javítóintézetbe zárhatják? És tisztában lehet-e azzal, hogy a törvény azt is rablásnak minősíti, ha ellop egy csokit a boltból és az utána iramodó eladót azért gáncsolja el, hogy elmenekülhessen a csokival?
A rendőrség is, a bíróság is telekürtöli a sajtót a „gyermekbarát igazságszolgáltatással”. Vajon az, hogy ennek keretében „gyermekmeghallgató” szobákat alakítanak ki, valóban gyermekbaráttá teszi az igazságszolgáltatást? Tényleg a fiatalok érdekét szolgálná az, hogy az iskolákban rendőrök ülnek, vagy az, hogy az utcán fülön csípik a délután 4 óra előtt mászkáló gyerekeket? Az állam szerint egy 12 éves gyerek már dönthet arról, hogy létesít-e szexuális kapcsolatot egy másik tinédzserrel, azt azonban még 18 éves koráig sem döntheti el, hogy beléphet-e bármit vásárolni egy nemzeti dohányboltba.
Ezekből a szabályokból éppen a következetes összehangoltság hiányzik. Pedig éppen ettől lenne egy jogrendszer normális.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!