Egyre több olyan információ kerül napvilágra – névvel, név nélkül –, hogy egész óvodákat, tantestületeket, és pedagógusokat fenyegetnek meg azért, hogy ne csatlakozzanak a tanárok, diákok tiltakozásához, demonstrációjához. A fideszes Tényi István, az ország hivatásos feljelentője már akcióba is lendült: a miskolci rendőrségen ismeretlen tettes ellen feljelentést tett hivatali visszaélés miatt. Nem ismerjük persze azt a „tényállást”, amelyen Tényi feljelentése alapul, de azért vagyunk jogászok, hogy megpróbáljuk kitalálni.
Mindenekelőtt tisztázzuk, mit jelent a büntetőjogban a fenyegetés: „…súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen”. Vajon megfelel-e ennek a jogi definíciónak az a sajtóban megjelent állítás, hogy „önkormányzati képviselők, valamint helyi sajtóorgánumok is sok jelzést kaptak arról, hogy a kezdeményezéshez csatlakozó pedagógusok után a KLIK térségi vagy tankerületi vezetése elkezdett érdeklődni”? Én attól tartok, nem. A szó köznapi értelmében természetesen az „érdeklődésnek” nyilvánvaló célja, hogy a KLIK félelmet keltsen, hogy fenyegetettségi érzetet szuggeráljon. Magatartásuk felháborító, elítélendő, gyalázatos, de egy büntetőeljáráshoz bizony nem elegendő. Másként látom azt a sajtóhírt, amely szerint „az iskolafenntartó már több tantestületnek is megtiltotta, hogy nyilvánosan álljon ki a miskolci kezdeményezés mellett.” Megtiltotta? Milyen jogon?
„Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában… erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – mondja a Btk. Persze, itt is többet kellene tudnunk ahhoz, hogy kijelenthessük, bűncselekmény történt. Elhangzott-e valamiféle konkrét fenyegetés? Vagy a „tiltás” maga hangzott- e fenyegetően? Ki volt személy szerint az, aki „leszólt”? És mit mondott pontosan?
Az sem mindegy, hogy a fenyegetőző hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, avagy valamiféle civil volt-e. Nem sorolnám fel a Btk.-ban definiált összes hivatalos személyt, csak azok közül néhányat, akik a pedagógusok demonstrációja kapcsán szóba jöhetnek. Ilyen lehet a miniszterelnök, a miniszter, a mindenféle államtitkár és helyettes államtitkár, a kormánymegbízott, az önkormányzati képviselő, a kormányhivatalnál, vagy a megyei intézményfenntartó központnál (a KLIK ilyen!)… az a közhatalmi feladatot ellátó személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik. Az úgynevezett közfeladatot ellátó személyek közé tartoznak bizonyos esetekben a pedagógusok és azok az alkalmazottak, akik a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítik.
Tudom, rémes tudomány ez a jog. Ha ugyanis az imént felsoroltak valamelyike azért lépi túl a hatáskörét, vagy azért él vissza a pozíciójával, hogy jogtalan hátrányt okozzon, elköveti a hivatali (közfeladati helyzettel) visszaélés bűntettét, aminek 3 évig terjedő szabadságvesztés az ára. Ha pedig egy magánszemély, azaz egy civil fenyegetőzik azért, hogy az óvónő, tanár vagy diák ne tüntessen, az akár kényszerítés bűntettének is minősülhet, és szintén 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Hogy akkor minek ez az egész kacifántos megkülönböztetés? Én mondtam, hogy a jog rémes egy tudomány. Az igazi kérdés persze az, hogy tegyenek-e feljelentést a megfenyegetettek. Én azt javaslom, legyenek óvatosak! Csak akkor, ha minderre van bizonyítékuk: akár hangfelvétel, levél, e-mail, szem- vagy fültanúk. Ezek bármelyike még akkor is nélkülözhetetlen lenne, ha a legfőbb ügyészt nem Polt Péternek hívnák.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
