Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke néhány nappal ezelőtt számolt be eddigi munkájáról az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága előtt.
A hivatalos beszámolót azonban egy – enyhén szólva is – meglepő esemény előzte meg. Handó Tünde négyszemközt fogadta Schiffer Andrást, az LMP társelnökét. A beszélgetést követő sajtótájékoztatón Handó elmondta, hogy legalább negyedévente vendégül látja az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában ülő képviselőket, frakcióvezetőket, akiknek négyszemközt is beszámol a bíróság eredményeiről, illetve választ ad a kérdéseikre.
Hogy mi van? Hogy a független bíróság legfőbb igazgatási vezetője négyszemközt kvaterkázik parlamenti képviselőkkel? Milyen alapon? Milyen felhatalmazással? Milyen céllal?
A mostani magánbeszélgetés céljára azért Schiffer megszólalásából lehet következtetni. Schiffer utalt arra, hogy „a devizahitel-szerződésekből eredő perek alig menedzselhető terhet fognak róni a bíróságokra. Ezért pártja elfogadhatatlannak tartja, hogy a jövő évi költségvetés tervezete szerint csak minimális mértékben növekszik a bíróságoknak juttatott összeg”. Netán Handó pénzért lobbizott volna egy LMP-s képviselőnél? Ha így van, az elég szánalmas.
Az OBH elnökének tájékoztatási kötelességét törvény írja elő, az Országos Bírói Tanács, az Országgyűlés és a parlament igazságüggyel foglalkozó bizottsága előtt kell munkájáról beszámolnia. Olyanról azonban sehol sem olvastam, hogy négyszemközt kellene parlamenti képviselőket bármiről tájékoztatnia. A bírói függetlenség nem csupán az egyes bíró, hanem az egész bíróság függetlenségét is jelenti. Ha lehet egyáltalán sorrendet felállítani – nem lehet – a bíróság, mint önálló hatalmi ág függetlenségét tenném az első helyre. Ha ugyanis a bíróság, mint intézmény nem független, akkor a bíró sem lehet az. Hogyan tekintheti Handó Tünde magát és bíróságát függetlennek, amikor a bíróságot érintő súlyos kérdések négyszemközti csevegéseken dőlhetnek el. Most nem éppen Schiffer András esetére gondolok, ő ma már pehelysúlyú versenyző, de nyilván jönnek kávézgatni XXL-es méretű képviselők is.
A hivatalos bizottsági meghallgatáson az elnök asszonytól újfent a már jól ismert paneleket hallhattuk. Erősíteni kell a bíróságok „szolgáltató” jellegét, „egyre szélesebb körben kell kiszolgálni” az ügyfeleket, és így tovább.
A beszámolóból nekem azért legjobban az az „ügyfél-elégedettségi kérdőív” tetszett, amelyet jövőre minden bíróságon bevezetnek. A kérdőíven az ügyfelek – szerencsére – névtelenül számolhatnak be arról, hogy elégedettek-e a kezelőirodával, a tájékozódási lehetőségekkel vagy éppen az épület biztonságával. Tényleg ezek lennének az igazságszolgáltatás legégetőbb kérdései? Azt vajon miért nem kérdezik meg az „ügyfélbarát igazságszolgáltatás” nevében, hogy mennyit várt ügyének befejezésére, vagy akár csak azt, hogy hány óra hosszat ült a folyosón, mire beszólították a tárgyalóterembe?
A fideszes többségű bizottság támogatta az elnök asszony beszámolóját. Hát már hogyne támogatta volna! Hiszen ki tudja, mi hangzik el egy-egy meghitt, négyszemközti beszélgetésen?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
