Lagzi Lajcsi ügyvédei, dr. Belényi András és dr. Szilágyi Roland, no meg a sajtó egyik „kedvence”, dr. Mester Csaba két hete azzal kürtölték tele a világot, hogy Galambos Lajost „jogtalanul tartják fogva”. Szerintük a nyomozóhatóság egy olyan telefonbeszélgetéssel akarja Lajcsi bűnösségét bizonyítani, amelyet egy másik ügy kapcsán hallgattak le. Akkor pedig – mondják a védők – az nem szolgálhat bizonyítékként az áram- és gázlopás, valamint vesztegetés gyanúja miatt most folyó eljárásban.
„A bíróságon majd el lehet vitatkozni a bizonyíték beszerzésének törvényességéről. Határozott álláspontom, hogy Galambos Lajos ellen nincs törvényes bizonyíték, ezért ki kell, hogy engedjék.” Mester Csaba ezt a markáns véleményt éppen Lajcsi ügyével kapcsolatban fejtette ki, pedig ebben az eljárásban ő nem is védő. Nem igazán etikus, ha egy ügyvéd ilyet tesz. Persze nem dr. Mester az egyetlen, akit az ilyen apróság nem szokott zavarni.
A védők még azt a jóslatot is megkockáztatták, hogy Lajcsi az elszenvedett „jogtalanság” miatt akár kártérítést is kaphat, miközben egy-két rendőr komolyan megütheti a bokáját.
De mit tesz Isten, Lajcsi mindennek ellenére továbbra is előzetesben marad. Hogy ennek okát megértsük, nézzük meg, kicsit leegyszerűsítve, a telefonlehallgatásról szóló rendelkezéseket.
A nyomozóhatóság ügyészi vagy igazságügy-miniszteri engedéllyel már akkor is lehallgathat telefonokat, mielőtt még formálisan elrendelné a nyomozást. Ezt hívják titkos információgyűjtésnek, amihez nem kell feltétlenül bírói engedély. Amihez viszont kell, annak titkos adatszerzés a neve.
Ezt akkor lehet alkalmazni, ha a cselekmény 5 évig vagy ennél hosszabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűntett, avagy olyan 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény, amelyet üzletszerűen vagy bűnszövetségben követtek el.
Kétségtelen, hogy amikor az ügyész a telefonlehallgatáshoz bírói engedélyt kér, akkor konkrétan meg kell neveznie a titkos adatszerzést indokló bűncselekményt. Ám ha a tisztelt ügyvéd kollégák tovább is olvasták volna a Büntetőeljárási törvényt (Be.), abban megtalálták volna a következőt is: „a titkos adatszerzés eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet az engedélyben nem jelöltek meg… ha a titkos adatszerzés feltételei arra nézve is fennállnak”.
Vagyis pusztán az a tény, hogy Lajcsival szemben nem lopás és vesztegetés gyanúja miatt, hanem bűnszervezetben való részvétel, zsarolás, illetve orgazdaság miatt rendelték el a titkos adatszerzést, az nem zárja ki, hogy a bizonyítékot jogszerűen lehessen felhasználni. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy a nyomozóhatóság az ügyészhez, az ügyész pedig az úgynevezett nyomozási bíróhoz forduljon, aki a felhasználásra való alkalmasságról „indokolt végzéssel” határoz – írja a Be.
Tekintsünk most el egy pillanatra ettől az egész titokügytől. Ha feltételezzük, hogy a vesztegetés gyanúja lehallgatáson alapult – hiszen korábban erről Lajcsi maga is így nyilatkozott – még mindig fennáll a mintegy harmincmilliós áram- és gázlopásra vonatkozó gyanú. Az vajon egyik védőben sem merült fel, hogy az előzetes letartóztatás fenntartása egy ilyen súlyú bűncselekmény esetén, másodfokon is teljes joggal veti fel az összebeszélés, szökés és bűnismétlés veszélyét? Nem etikus dolog, ha egyes ügyvédek heteken át félreinformálják a közvéleményt.
A közvélemény azonban majd kiheveri. Sokkal könnyebben, mint saját védencük a szakmainak tűnő, ámde hamis próféciát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
