Lehet, hogy túl sok filmet nézek mostanában, pedig mai életünk önmagában egy igazi krimi.
Ebben az „orbitális” Quaestor-krimiben az ügyészség is nyakig benne van. Polt Péter legfőbb ügyész és Ibolya Tibor fővárosi főügyész egyaránt – a jogásztársadalom tagjai előtt eddig ismeretlen – „jogi” érvekkel próbálja magyarázni tétlenségét. Igaz, ami igaz, jogászkollégáimmal együtt folyton holmi jogszabályokra hivatkozunk. Meg az eddigi rendőri, ügyészi, bírói gyakorlatra. Polton és Ibolyán kívül ugyanis még egyikünk sem hallott arról, hogy ne lehetne tanúként kihallgatni valakit, aki később az ügy gyanúsítottja lesz.
Sok olyan ügyről volt már szó, amelyben ilyesmi megtörtént. Magam sem tudnám felsorolni, hogy bíróként hány ilyen ügyet tárgyaltam, mert teleírhatnám velük ezt az egész újságot. Ezért inkább csak egyetlen paragrafust idéznék a büntetőeljárási törvényből:
„Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor ismertethető vagy olvasható fel (a tárgyaláson), ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből egyértelműen kitűnik, hogy a tanút valamennyi törvényes jogára figyelmeztették, amit a tanú megértett és tudomásul vett.” Vagyis nem csupán a nyomozás során van erre lehetőség, de ilyen feltételekkel a tanúként tett vallomást még a tárgyaláson is bizonyítékként lehet értékelni.
Ugyan ki hiszi el Ibolya Tibornak, hogy a Quaestor-ügyben, amikor március 11-én az MNB – Tarsoly Csabát is megnevezve – ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, ne lett volna már megalapozott a gyanú ahhoz, hogy előállítsák és őrizetbe vegyék a Quaestor-birodalom vezetőjét? Miért kellene az ügyészségnek éppen ebben az ügyben a strasbourgi bíróságtól tartania, ahogyan erre a főügyész utalt? Nem átallott erre, no meg a Helsinki Bizottság kézikönyvére hivatkozni, amely „a teljes körű mérlegelést, a különös gondoskodást, a legenyhébb intézkedés elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot” várja el a bíráktól akkor, amikor az előzetes letartóztatás kérdésében döntenek. És vajon miért nem tartották szem előtt mindezt a Hungária Értékpapír Zrt.-nél, ahol az MNB március 6-án függesztette fel részlegesen a társaság tevékenységi engedélyét, és március 8-án már „csattant a bilincs” a gyanúsítottak kezén? Pedig ott az okozott kár összegét „mindössze” 300 millió forintra becsülik.
Március 10. óta egymásnak és önmaguknak ellentmondó fideszes nyilatkozatok hangzottak el. A hazugságok hálójába azonban nemcsak az ügyészség, hanem a Fidesz uralta parlament is belebonyolódott.
A héten elfogadott „a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről” szóló törvény nemcsak fölösleges, hanem minden bizonnyal alkotmányellenes is. És ami a legégbekiáltóbb: feltehetően arra is alkalmas, hogy hozzájáruljon a Quaestor-vagyon eddig ismeretlen mértékű hányadának „megmentésére”.
A Fidesz indítványára a jogszabályba becsempészett módosítás ugyanis arról szól, hogy a törvény előírásai nem vonatkoznak azokra a brókercégekre, amelyek bankhoz is kapcsolódnak. És mit tesz Isten, a Quaestor „családba” tavaly novemberében beleszületett egy bank is. Azt ugyan most sem tudni, mit is csinál a volt Credigen Bank, de azt február óta Quaestor Bank néven teszi. Csak nem ők őrzik az átmenekített vagyont? Mindez persze nem több, mint aljas összeesküvés-elmélet.
Nem az ügyészség dolga lenne felfejteni a hazugságok egyre szövevényesebb hálóját?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
