Két dolog minden bírósági ügy kapcsán kiemelten fontos: a törvények korrekt és pontos alkalmazása, valamint a tisztességes eljárás szabályainak betartása. Amikor egy büntetőper aktuális politikai célokat szolgál, mindkét követelmény sajnos háttérbe szorulhat. Erre példa Biszku Béla pere. Cikkünkben véletlenül sem őt akarjuk mentegetni, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy milyen jogsértéseket okozhat, ha nem a törvények pontos betartása az elsődleges cél.
A címben szereplő, jogilag értelmezhetetlen kifejezést az ügyész használta vádbeszédében. Úgy tűnik, a Tóth Szabolcs vezette büntetőtanács mégis tudta valahogy értelmezni, hiszen a vádlottat bűnösnek mondta ki felbujtóként több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel és kétrendbeli bűnpártolással megvalósított háborús bűntettben, lőszerrel visszaélés bűntettében és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásában. Mindezekért 5 év 6 hónapi börtönt szabott ki.
A vád és a védelem között még a perbeszédekben is jogi vita volt arról, hogy az 1956-os forradalom kapcsán alkalmazható-e a háborús bűntett fogalma. A Genfi Egyezmény ugyanis megszálló hatalomról szól, és csak azokat a civileket védi, akik nem a megszálló hatalom állampolgárai. A megszállók pedig a szovjetek voltak, és nem a Kádár vezette ideiglenes kormány. Jóval később – 1995-ben – a háborús bűntett fogalmát a polgárháborús eseményekre is kiterjesztették. Kérdés azonban, hogy egy csaknem 40 évvel később megszületett értelmezést lehet-e visszamenőleg alkalmazni.
Nem fárasztom az olvasót az Alaptörvény vitatható módosításaival, különösen azokkal nem, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság még „átmeneti rendelkezés” státusukban megsemmisített.
Tény, hogy ezek ma már részei az Alaptörvénynek. Így az a tétel is, hogy a kommunista diktatúrában a pártállam nevében elkövetett bizonyos súlyos bűncselekmények nem évülnek el.
A Btk.-ban szereplő „emberiesség elleni bűncselekmény” tényállása akár alkalmas is lehetne arra, hogy Biszku bűnösségét a – véleményem szerint – nagyon erőltetett háborús bűntettek helyett abban állapítsák meg. Ráadásul mindkét cselekmény büntetési tétele azonos: 10–20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés.
Biszkut mint felbujtót a salgótarjáni sortűz kapcsán ítélték el. Ezt azzal indokolta a bíróság, hogy a vádlott jelentős szerepet játszott annak a karhatalomnak a létrehozásában, amely sortüzet nyitott a fegyvertelen tömegre, ezzel 46 ember halálát okozva. A Btk. szerint azonban a felbujtónak közvetlenül kell rábírnia egy vagy több más személyt arra, hogy egy meghatározott bűncselekményt elkövessen. A karhatalom létrehozásával természetesen megteremtették a sortüzek elvi lehetőségét, de sem Biszku, sem más nem tudhatta előre, hogy éppen hol és kik – a karhatalmisták vagy a szovjetek – lőnek le embereket. A Nyugati téri sortűz esetében a bíróság – éppen a közvetlen oksági kapcsolat hiánya miatt – nem is állapította meg a vádlott felelősségét.
A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben hozott elvi döntése szerint soha el nem évülő emberiség elleni bűntett az, ha az államhatalom a civil lakossággal szemben fegyveres katonákat vet be. Akkor vajon az ügyészség miért nem vádolta meg Biszkut a többi sortűzper kapcsán is? Ha az „ideológiai” tűzparancs elegendő a felbujtás megállapításához, akkor a többi gyilkosság miért maradt szó és vád nélkül?
Biszkut bűnösnek találta a bíróság bűnpártolással megvalósított háborús bűntettben is azért, mert nem intézkedett azokkal a karhatalmistákkal szemben, akik három martonvásári tudóst megvertek.
Ám a bűnpártolás megvalósulásához az kell, hogy az elkövető utólag próbálja meghiúsítani a büntetőeljárás sikerét. De ha senki sem akart büntetőeljárást indítani, vajon minek a sikerét hiúsította meg a vádlott?
A bíróság szerint Biszku nyilvánosan tagadta a kommunista rendszer bűneit akkor, amikor két évvel ezelőtt a Duna Tv-ben azt állította, hogy 1957-ben a szuverén bíróságok nem koncepciós perekben hoztak ítéleteket. Ez a kijelentés, noha nem igaz, még nem valósítja meg ezt a bűncselekményt. A törvény szerint ugyanis ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, a népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét kell tagadni vagy kisebbíteni.
Hangsúlyozom, eszemben sincs Biszku Bélát védeni. Én csupán azt várom el egy demokratikusnak mondott jogállam függetlennek mondott bíróságától, hogy szigorúan ragaszkodjon a törvény szövegéhez, és korrekt jogalkalmazással döntsön még egy politikai bűnös ügyében is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
